Stacey Halls már a Familiárisok című könyvével bebizonyította, hogy nagyon ért ahhoz, hogy a nőkről írjon, (nem csak) női olvasóknak. Új regényében talán most kevesebb volt a misztikum, hiszen itt nincs szó boszorkányságról, ám érzelmekben a Mrs.England sem szűkölködik. Sőt!  

A történet főszereplője Ruby, azaz May dadus, akit megismerünk a történet elején. Ruby elvégzett egy jó hírű dadusképzőt, ám előző munkaadói Ausztráliába költöznek, Ruby pedig nem tart velük, mert szeretne Angliában maradni, hogy támogassa a családját. Az intézet vezetője kiközvetíti egy új családhoz, amihez a lány Yorkshire-be utazik a zajos városból, így egy teljesen új terepen, új emberek között találja magát. 

Rubynak kétségei vannak, hogy új munkaadóival mennyire érti majd meg magát, és még sosem vigyázott négy gyermekre összesen, így új munkahelye tartogat némi kihívást. A gyermeknevelésben, illemben, művészetekben kinevelt dadus azonban nagyon elszánt és nagyon szeretne bizonyítani, így bár félve, de elutazik az új családjához. Ahogy leszáll a vonatról úgy érzi magát, mintha egy teljesen új világban találná magát, és ez nem is áll annyira távol attól, ami még a könyv további részében vár rá. 

A lány éjjel érkezik, szinte semmit sem lát a ködtől, hideg és esős időben várja az érte érkező kocsist, ám meglepetésére rögtön a ház ura Mr. Englanddal találkozik. A férfi erős és karakteres ember, aki jó kedélyű, beszédes és rögtön segít a lánynak a csomagokkal, majd bevezeti a hatalmas házba.

Érdekes volt olvasni, ahogy Ruby megismerkedik a családfővel, a gyermekekkel, a ház úrnőjével a titokzatos és távolságtartó Mrs.Englanddal és a cselédség tagjaival. Rubyt nem fogják olyan kitörő örömmel a cselédek, furán néznek rá, de a gyerekek gyorsan megkedvelik a dadust, hiszen előző nevelőjük egy öreg hölgy volt, aki már nem tudott rájuk figyelni öregsége és betegsége miatt. A lány gyorsan megtalálja a hangot a gyerekkel, és próbál helyt állni dadusként, de egy kicsit naív és bár munkatapasztalata van, de az emberi kapcsolatokban nem annyira erős. 

Nagyon érdekes volt olvasni Ruby változó érzelmeit és karakterét. May dadus a könyv eleji naív kislányból egy erős nővé válik a történet végére. A családnál eltöltött idő megedzi a lányt. Miközben egyre több minden derül ki a ház uráról és úrnőjéről úgy lesznek egyre hangosabbak a figyelmeztető hangok a lány fejében. Az utolsó egy negyedét a könyvnek szinte egyszerre olvastam el, mert nagyon érdekelt, hogy mi történik és hová futnak ki az események és mi lesz a szereplőkkel. Miközben Rubyval együtt izgultam, csodálkoztam, sírtam és dühöngtem egyre jobban átláttam én is az England család múltját, jelenét és jövőjét. 

Sok-sok érzékletes leírással adja át Ruby az England család mindennapjainak ritmusát. A dadus próbálja tartani a saját napirendjét, tanítja/neveli a gyerekeket, programokat és kirándulásokat szervez nekik és sokat beszélget velük. Miközben ellátja dadai feladatait a lány, közben sokat hall (és lát) Charles England-ról és feleségéről Lilian Englandról. 

Stacey Halls lassan haladva ismerteti meg az olvasót a családdal, pont úgy, ahogy Ruby látja a dolgokat. A dadus nagyon keveset találkozik Mrs.Englanddal, mert a nő általában betegeskedik és a szobájában marad. Mrs. England gyerekektől távolságot tart, nem az a tipikus anya, aki babusgatja és szeretgeti lányait és fiait. 

Charles, a ház ura azonban teljesen más karakter, mint a hűvös Lilian. A férfi igyekszik esténként a gyerekeivel kapcsolatot tartani, de úgy tűnik, hogy a férfi számára Ruby is fontos. Szeretné, ha a dadus jól érezné magát, ám ahogy halad előre a történet egyre több furcsaság történik a családdal, és ebből Ruby is észre vesz sok mindent... 

A ház ura és úrnője mellett fontos szereplők még a cselédség többi tagja. A gyerekeket tanító Mr. Booth és Blaise (a ház egyik cselédje) kapcsolata, de a szakácsné, és Tilda a másik cseléd is hozzá tesz a történethez. Megismerkedhetünk a gyár munkásaival, a ház alatt a völgyben áll ugyanis Charles családjának régi gyára, ahol sok ember dolgozik, nap mint nap. Ruby találkozik a helyi kováccsal is, Thomas-szal, de egy alkalommal Lilian családjához is ellátogatnak vendégségbe, így az egész England család képviselteti magát. 

Nagyon szerettem a gyerekekről olvasni. Decca, Millie, Saul és a csecsemő Charley mind nagyon különleges karakterek voltak, és látszott a sorokból, hogy May dadus nagy szeretettel fordul feléjük. Mindegyik gyerkőc külön egyéniség, és szinte mindegyikükben volt valami érdekesség. 

Stacey Halls újra bebizonyította, hogy nagyon erős a női karakterek ábrázolásában, és olyan hangulatú regényt tud írni, ami szinte megismételhetetlen. Nem mondanám erősen misztikus regénynek, inkább a thriller jelző illik a a Mrs.England-hez, de az is inkább a vége felé kap hangsúlyt. Ellenben a könyvnek van egy olyan atmoszférája, ami beszippantja az embert és szinte látja maga előtt a yorkshire-i vidéket, a pöfékelő gyárban szálló gyapotot, vagy éppen a régi függönyökkel ellátott hatalmas és tekintélyt parancsoló házat a sok szobával. 

Számomra most nem volt annyi kísérteties dolog a regényben, de mégis nagyon izgalmas volt így is. Voltak gótikus részei a történetnek, de a karakterek és érzelmeik vitték előre a történetet. A könyv utolsó része végtelenül sodró volt, egy-két talán kevésbé érdekes rész után a végére mindent megtudunk a nagy titokról, arról, ami körüllengte az egész történetet az elejétől kezdve. 

Nem szeretnék egy csavart sem felfedni, csak annyit mondok, hogy megéri végigolvasni Stacey Halls regényét, mert igazi meglepetés lehet mindenkinek. Erős atmoszférája van, érdekesek a karakterek, nem található ki egy hamar a csavar, és nekem a könyv lezárása is tetszett.