A Menő Könyvek gondozásában és Csapody Kinga szerkesztésében igazi karácsonyi zenélődoboz került a boltok polcaira. A Szívek dallamában négy kortárs szerző, Balázsy Panna, Kalapos Éva Veronika, Lakatos Levente és Szabó T. Anna ugyanarra a témára komponált novelláit olvashatjuk. A Blogturné Klub három bloggere ered a kötet nyomába, s a turnéval tartotok, megnyerhetitek a könyv egy példányát.
Még a nyáron ajánlották nekem a könyvet, előtte nem is hallottam semmit a regényről. Persze még akkor felraktam a Kindlere, hogy meglegyen később. El is telt jó pár hét mire rávettem magam, hogy elolvassam. Talán az idei év eddigi legjobb választása volt.
Tarts velünk és ismerd a Jelen! novelláit, és a turné végén nyerd meg a Móra Kiadó által felajánlott 3 novellás kötet egyikét.
Egy feledhetetlen DAC blogturnéra invitál a Blogturné Klub négy bloggere! Ismerj meg három DAC kötetet, emellett pedig az e-könyvben kapható DAC-novellákról is olvashatsz véleményt.
Ismerd meg Kalapos Éva realista regényeit, amiben kendőzetlenül olvashatsz a fiatalokat érintő problémákról, és az ő életükről!
Fülszöveg:
Az írónő megint azt teszi, amiért annyian szeretik: megindító e-novellájában az emberi érzések mélyére hatol, ezúttal egy karácsonyi mese formájában. Egy merengő karácsonyfadísz szemszögéből mutatja be egy család szentestéjét: az idősödő szülőket és civakodó felnőtt gyerekeiket, akik talán nem is tudják, hogy az együtt töltött ünnepek életük legértékesebb pillanatai. Évről évre.
Kiadó: Athenaeum
ISBN: 9789632935096
Oldalak: 12 oldal
Fordította: Szeiberth Ádám
Cecelia Ahern legutóbb az Amikor megismertelek című könyvével kápráztatott el, ő lassan olyan lesz nekem, mint egy édesen szomorú menekvés a mindennap nyüzsgése után. Ahern képes arra, hogy olyan történeteket adjon át, amik emberiek, amik kedvesek, amik a szívedhez szólnak. Az Évről évre című novellája hiába csak 12 oldalas, mégis annyi minden van ebben a szomorkás, de mégis szép karácsonyi történetben...
Mindenki ismeri az ünnepi megszokott rutint, amikor a családdal évek óta ugyanazt a szokásos sémát játsszátok el. Ének a fa alatt (Mennyből az angyal mondjuk), aztán ajándékosztás, majd kaja, vagy előtte kaja és persze pia. Van, aki többet iszik, mert így könnyebb elviselni a régen nem látott rokont, van, aki leginkább hazahúzna, mert nem kíváncsi a szeretteire, és persze vannak olyanok, akik még őszinte örömmel élik meg ezt az ünnepet és izgatottan várják az ajándékbontást, a fa díszítést, a közös ünneplést. Mindegyikből ismerünk példákat, mindenki családjában vannak jó és rossz karácsonyok, így ez a történet mindenki számára ismerős lesz.
Ugyanaz van minden évben, de mindig másképp ugyanaz. És ettől lesznek az emberek olyan szomorúak… meg olyan boldogok, ebben rejlik a karácsony keserédes varázsa.
Amiben különleges mégis csak ez a röpke 12 oldal az az, hogy egy olyan szemszögből meséli el a történetet, amiről még nem olvastunk. A történet mesélője ugyanis a karácsony dísze (aka csúcszdísz), aki csak olyankor szembesül az élet változásaival, amikor kidobozolják és felhozzák a nappaliba, hogy a fára téve elnyerje méltó helyén. Ő a mi mesélőnk, aki egy családról ír, akik évről évre összegyűlnek és együtt karácsonyoznak, de ahogy telnek az évek úgy lesz az egész már egyfajta nyűg, egyfajta rutin. Persze nem mindenki számára, aki a csúcsdíszt felrakja a fára, ő még reméli, hogy jövőre újra összegyűlik majd a fa körül mindenki és ünnepel majd, de évről évre változik az élet, így semmi sem biztos már...
Eléggé nehéz írni egy 12 oldalas kis szösszenetről bármit is, csak ajánlani tudom, hogy olvassátok el, mert keserédesen szép történet és biztos, hogy sokan fognak bólogatni a párbeszédek hallatán majd rajta.
Más ez, mint az év többi napja: mágikus erejű, csodálatos nap ez, amikor évről évre vibrál a levegő, mert túl sok minden hangzik el, és túl sok minden marad kimondatlanul.
Hoztam néhány karácsonyhoz kapcsolatos kérdést, amire nyugodtan írhattok ti is választ, akár egy külön posztban, akár ide a kommentben :) Én kíváncsi vagyok rá, hogy ti hogyan ünnepeltek.
Melyik az a tárgy, ami elengedhetetlen nálatok a karácsonyi ünnephez (ahogy a könyvben a kisangyal vagy csúcsdísz)?
Nálunk nincsenek különleges díszek, vagy kellékek, mindig van adventi koszorúnk és karácsony napján az összes gyertyát meggyújtva égni hagyjuk. (Nem a fa alatt, nem szeretnénk ha leégne). És persze a fények, mindenféle színes égők a fán, minél több annál jobb. A díszek és a csúcsdísz évek óta változik, de vannak olyan díszeink, amik 28 éve megvannak már. Őket jó érzés elővenni és nosztalgiázni.
Melyik az a könyv, amit mindenképpen elolvasol hangulatkeltéshez?
Karácsony közeledtével gyerekként mindig A karácsonyi ének című Disney mesés könyvet olvastam el, de felnőttként valahogy kifejezetten nem repülök rá karácsonyi könyvekre. Idén már olvastam egy karácsonyi történetet (Felhők felett), én inkább a karácsonyi filmekért vagyok oda. Nagy kedvenc a Holiday és az Igazából szerelem.
Milyen díszekkel díszíted fel idén a karácsonyfádat? Te is szereted a piros üveggömb díszeket?
Idén anyunál zöld, fehér díszben fog pompázni a fenyő, az albérletben pedig kék-ezüstben. Remélem jól fognak mutatni majd :)
Mi a kedvenc karácsonyi édességed?
Habkarika minden mennyiségben
Mi a kedvenc karácsonyi emléked, ami veled és a családoddal kapcsolatos?
Nagyon szerettem azokat a karácsonyokat, amikor már volt hó, vagy aznap leesett és apu elvitt szánkózni, meg a mamámékhoz, hogy megnézzük, hogy ott járt-e már a Jézuska. Mire odaértünk ott már volt fa feldíszítve, ehettem a szaloncukorból és mire hazaértünk a sétából addigra hogy, hogy nem nálunk is volt már a Jézuska és tele rakta a nappalit egy nagy fával és ajándékokkal.
Jöjjön pár kép még különböző karácsonyfákról, mert éppen ezekről gyűjtögettem egy csokorra valót egy cikkhez és megmutatom nektek is.
Igazság szerint ezt a könyvet nem is magamnak vettem. Anno még Pupillának transzportáltam Pécsre egy példányt, de ha már ott voltam (és mivel bízok az ízlésében) a Könyvudvarban, vettem magamnak is egy kötetet. 2009 óta eltelt jó pár év és a porosodott a polcon, de most az új Csökkentsd a várólistád 2013-as kihívása miatt sort kerítettem rá. És nem bántam meg, bár nem is nőtt annyira a szívemhez Péter és története.
A regényben Gaardner által egy kisfiút ismerhetünk meg, akinek fantáziája nem ismer végtelent. A svéd Péter édesanyjával él, aki egyedülálló szülő révén igyekszik jól nevelni fiát. Mindenhová elviszi őt, így Péter kamaszkorára megismerkedik a színház, a mozi világával (sok utalást találhatunk ezekre). Az édesanyja azonban Péter kamaszkorában meghal. A fiú, hogy jövedelemhez jusson történeteket kezd árulni kezdő költőknek, regényíróknak de még befutott híres novella szerzőknek is. Pár év alatt ő lesz Pók, akinek a hálója egész Svédországban kiterjedt. És nem mellesleg kész vagyon vándorol a markába.
Abból éltem, hogy haraptak a halaim. Nem árultam se hasist, de LSD-t,
még olcsó cigarettát vagy csempészett pálinkát sem. Fantáziát árultam,
ártalmatlan fantáziát.
Előfordult például, hogy ha egy bulin összetalálkoztam egy rászoruló kliensemmel, ő idegesen berángatott egy sarokba vagy lépcsőházba, néha még a mosdóba is. Körbetekintgetett, és azután nagyon halkan elmondta a kívánságát: van valamid, Péter? Vagy: van ma valamid? Vagy akár: mondd csak, mit kaphatnék egy ezresért?
Előfordult például, hogy ha egy bulin összetalálkoztam egy rászoruló kliensemmel, ő idegesen berángatott egy sarokba vagy lépcsőházba, néha még a mosdóba is. Körbetekintgetett, és azután nagyon halkan elmondta a kívánságát: van valamid, Péter? Vagy: van ma valamid? Vagy akár: mondd csak, mit kaphatnék egy ezresért?
Az időközben férfivá cseperedő Péter megismeri a női nemet és szerelembe esik. A lányt történetekkel kábítja el, ám amiket neki mesélt el, azokat már nem adhatja el. Szívesen áldoz a lányra különböző sztorikat, hiszen kifogyhatatlan tárház van a fejében. Egyszerűen annyi kötetet írhatna, amennyit csak akarna de ő nem szeretne. Egyszerűen jó neki így ahogy van. Unalmasan éli a mindennapjait, a lányok fejét elcsavarja, de nem jelent nekik semmit sem ezek a nők. Egyedül Maria az aki megfogja, ám ő is eltűnik Péter életéből és magával viszi az elmesélt történeteket, és a közös kislányukat. Vajon újra látják egymást az egykori szerelmesek? És mi lesz azokkal a történetekkel, amikről csak ketten tudtak? Ezek hogy jutnak végül nyilvánosságra?
Akár lehetne kellemes is a regény hangulata, de nem az. Folyamatosan jönnek a történeteket, melyeket Peter mesél el hol a szerelmeinek, hol más íróknak, amikor árajánlatot kérnek tőlük. A történetek nem viszik előre a cselekményt, csak szomorúvá tesznek. (A sakktábla sztori, a cirkuszos történet) Jostein Gaardner kétségkívül a hangulatteremés mestere, jól adagol, de maga a Pók, azaz Péter nekem nem vált szimpatikussá.
A Pók a saját hálója foglya. Elöszőr megszövi finom szövetét, aztán tesz egy hibás lépést, és maga akad fenn benne.
Az egész Péter = Pók vonal viszont nagyon érdekes és nagyon furcsa párhuzama az írásnak, az íróknak és a fantázia és az új ötletek keletkezésének. Olyan mennyiségű ötlet van a főszereplőben, vagyis tehát magában Gaardnerben, hogy ez ámulatba ejtett. Egy-egy sztori adhatna több kötetes regény sorozatoknak alapot, vagy bestsellereket és mégis mindegyik egy embertől ered. Péter hiába diszkrét egy idő után munkája nem marad titokban. Az írók elkezdenek gyanakodni és az egész összetákolt és felépített világ romba dől.
Vannak emberek, akik érméket vagy bélyegeket gyűjtenek. Én a saját gondolataimat és ötleteimet gyűjtöttem.
Értékelés: 5/3
A végét bár sejtettem, kellőképpen meglepődtem rajta. Igazából fájdalmas ez a történet, és hiába minden, nem töltött el jó érzés az olvasása közben. Szórakoztattak a szövevényes és hihetetlen mélységű sztorik és vártam is őket, de mindegyikkel csak az bizonyosodott meg bennem Péterről, hogy ő egy szerencsétlen balek, aki nem találja a helyét világban és nem is tudja sehogy sem tudja helyesen feldolgozni ezt a zseniális kreativitást amit ajándékba kapott az élettől. Bár másként állt volna az ötletei "eladásához", megvalósításához, így talán elkerülhető lett volna a tragikum a végén.
Ürességet éreztem mikor befejeztem a könyvet. És nem magát a főszereplőt hiányoltam, hanem az író könnyed stílusát, amivel lekötötte a figyelmemet. Később talán megpróbálkozom még másik Jostein Gaardner regénnyel. Ajánljatok jót ha tudtok!
"Barátságunk szellemében nem győztem piszkálni, hogy túldolgozza magát. Egyszer a piros cipős balerinához hasonlítottam, aki képtelen abbahagyni a táncolást. Azonnal rávágta, hogy pont az ellenkezőjéről van szó: a balerina halálra táncolja magát, ő pedig azért táncol, hogy életben maradjon."
Hallottam már Irvin D. Yalom Schopenhauer terápia című könyvéről (egy ideje fenn van a kívánságlistámon), ami a fikciót és a pszichoterápiát ötvözni. Most a Park kiadó jóvoltából elolvashattam az idős pszichiáter legújabb történetét, aminek az alapsztoriját egy magyar származású, Amerikába kitelepült túlélő zsidó visszaemlékezése adja.
Yalom és Brent egyetemi csoporttársak, ám megismerkedésük is véletlennek köszönhető. A könyvtárban találnak egymásra, és egy közös feladat/munka köti őket össze. A két teljesen mást tanuló és más mentalitással rendelkező ember több éven át marad kapcsolatban. 50 éves egyetemi találkozójukon Brent olyan titkot oszt meg Yalommal, ami teljesen letaglózza az idős pszichiátert.
"Az álmaimban… szinte mindegyikben két dolog bukkan fel: a holokauszt
vagy a műtő. Vagy az egyik, vagy a másik, és a kettő néha összeolvad. És
valahogy ezek az álmok, akármilyen szörnyűek, brutálisak, véresek,
lehetővé teszik, hogy a másnapot viszonylag tiszta lappal kezdjem.
Mindegyik afféle biztonsági szelep. Mint az örvény, ami előbb feldobja,
aztán eltörli a sötét emlékeket."
Brent minden idejét még idősen is arra használja, hogy embereket mentsen szívsebészként. A munkába menekül mert a múltja miatt éjszakáról éjszakára rémálmok
kínozzák a magatehetetlen zsidók miatt, akiken sem ő, sem senki nem
tudott segíteni. Hatalmas teherbírással műt, és idős korára is aktívan harcol azért, hogy támogatást szerezzen olyan kórházaknak, ahol az ő módszereivel műtött emberek új esélyt kapnak az életre. Egy ilyen támogatás miatt utazik Caracasba, ahol a reptéren megpróbálják elrabolni. Ekkor hangzik el a kötet címét adó: Szólok a rendőrnek! mondat.
Ez indítja be Brentben azt, hogy meg kell osztania a háború szörnyű élményeit barátjával a pszichiáterrel, aki majd analizálja őt és végre meghallgatja több mint 50 évnyi némaság után.
Nemcsak arról volt szó, hogy Bob hallgatott a múltjáról, hanem arról is,
hogy én nem akartam tudni róla. Összejátszottunk a tartós hallgatásban.
A történet szörnyű, amit Yalom is iszonyodva hallgat. (Ezeknél a sztoriknál a szerző a saját életével von párhuzamot, így róla is sok mindent megtudhatunk.) Mindenki hallott már a nácikról és a nyilasokról, azokról a kegyetlen megtorlásokról a zsidók ellen, ami a kötetben egy fiatal 16 éves fiú szemével átélve és leírva még borzasztóbbnak tűnnek. Brent mesél a Budapesten töltött időkről, Miklós nevű barátjáról, aki mások szeme láttára vérzett el a nyilasok lövései után az utcán. A félelem és a veszély mindennapos társai voltak a fiatal fiúnak, aki megpróbálta túlélni ezt az egész helyzetet, amibe azért került mert más a származása és a vallása.
A Caracasban feltűnt rendőr és a Budapest utcáján a nyilas megtorlástól Brentet megvédő rendőr alakja közös kapocs a múlt és a jelen között. Az emlékezés, ami olyan fájdalmas, tökéletes alapot ad(na) a pszichológiai analízisnek. A kis regényben olvasott történetek pedig abból a korszakból mutatnak be képeket a Bob által átélt helyzetek alapján, amikkel jobban megismerhető a II. világháború kegyetlen szakasza és az egész zsidóság által átélt megpróbáltatások.
Értékelés: 5/4
Irwin D. Yalom stílusa és pszichiáteri hozzáállása nagyon jót tesz a könyvnek, ám sajnos amilyen megdöbbentő történeteket tudunk meg belőle, olyan gyorsan véget is ér az alig 55 oldalnyi párbeszéd és visszaemlékezés. Yalom feloldozza Brentet a Kimondom az ártatlanságodat mondattal, és ő valószínűleg megkönnyebbül az évek hosszú sora óta hordozott szörnyű emlékképektől, ám ebben a történetben sokkal több lenne még. Fogva tartott ez a kis történet, hiába olvastam el több mint egy hete, még mindig felrémlenek a történetek és a párbeszédek.
Kíváncsi lennék Yalom teljes pszichológiai analízisére és az álmokra, amik nem csak Bobnál, de a szerzőnél is feltűnnek sokszor. Remélem a későbbiek folyamán olvashatok még erről, mert a téma nagyon érdekes feldolgozása a holokausztot átélt embereknek.
Kíváncsi lennék Yalom teljes pszichológiai analízisére és az álmokra, amik nem csak Bobnál, de a szerzőnél is feltűnnek sokszor. Remélem a későbbiek folyamán olvashatok még erről, mert a téma nagyon érdekes feldolgozása a holokausztot átélt embereknek.
Oldalszám: 55 oldal
A könyvet köszönöm szépen a Park Kiadónak!
