11 év hosszú idő, ez még gombócból is sok, ahogy szokták mondani. Persze nem 11 éve vagyok könyvmoly, ez a szerelem már előtte kezdődött, de ennyi ideje vezetem a blogot, így erre az időszakra tudok visszatekinteni és bizony ez idő alatt sokat változtam. Jöjjenek azok a szerzők és műfajok, amikből kiszerettem, és amiktől elpártoltam az elmúlt évek alatt. #témázás 

Nemrég a Libri Könyvkiadó felkért, hogy írjak egy-két gondolatot a Nyugati tér blogjukba a könyves beszerzésekről és az akciók varázsáról az éppen akkor induló raktárvásáruk kapcsán. Nem mondok nagy spoilert, de én egy ideje a tudatos könyvvásárlók táborát erősítem, de nem volt ez mindig így. Sőt! Hogyan lehet megállni, hogy ne vásároljunk fel mindent is és ne halmozzunk fel végtelen mennyiségű könyvkupacot az éppen aktuális akción? Ezt is elárulom, meg azt is, hogy mennyi könyvet vásároltam már meg életem során és ez mennyibe került. #témázás

Kint tombol egy világjárvány, én pedig hetek óta nem tudok érdemben olvasni. Múltkor már pedzegettem, hogy nehezen megy az olvasás, és ennek sok oka van. De olvasni jó, ezt én is tudom, és vannak olyan regények, amik igazi kabátkönyvek, amikbe mindig jó beleburkolózni, mert megmelengetik a szívem. Erről mesélek a mai #témázós posztomban, hogy én mikhez nyúlok és mik okoznak nekem az ilyen válságos időben örömet.

Bár az olvasás nekem eléggé nehezen megy ebben az ínséges időben, de a havi témázás nem maradhat el. A mostani témánk a "Mit esznek rajta mások? - "mindenkinek bejön, de nekem nem" könyvek kivesézése lesz, és előre szólók, lesznek meglepő vallomásaim szerintem.

Kezdjük egy vallomással: imádom, ha szól valahol valami hang. A tévére elalvás királynője vagyok már nagyon régóta, és nem azért, mert félek a sötétben. Egyszerűen imádom, ha hallgathatok valamit, és aztán közben nyom el az álom. A nap 24 órájából 16-ot töltök ébren, abból nagyjából 15 órában hallgatok valamit. Legtöbbször zenét, tévét, Youtube videókat, podcasteket és hangoskönyveket is. Persze megválogatom a fülembevalókat, úgyhogy ezekről is olvashatsz a következő #témázás bejegyzésemben.

Ha lehet egy kérdéssel jellemezni a bloggerkedés ágait, amit azok a laikusok tesznek fel, akikkel itt-ott összeakadunk, akkor a könyvesbloggerságot a "Te mégis mikor olvasol el ilyen sok könyvet?" kérdés jellemezné. De tényleg! Amúgy mikor is van időm nekem (és a kedves blogtársaimnak) olvasni? Beavatunk titeket egy kicsit ebbe az egész kérdéskörbe.

Előre szólok, ez egy nosztalgikus poszt lesz de nézzétek el nekem! A mostani témázásra ugyanis a könyvtárak és a könyvtárazás került terítékre, és hát miről is lehetne mesélni, ha nem erről? Szerintem mindenkinek van egy sztorija a könyvtárról (főleg gyerekkorából), de sokan járnak még most is könyvtárba. Nem hiszitek? Tartottam egy gyors közvéleménykutatást a Twitteren, és érdekes dolgok derültek ki! Jah és meglepetés: a poszt miatt én is beiratkoztam újra egy könyvtárba, csak hogy legyen friss tapasztalatom!

Bár az ehavi témázás a borítók körül forog, de egy kicsit kreatív irányba, amire én képes vagyok. Mivel nem születettem dizájnernek, se könyvborítótervezőnek így sajnos én nem foglak tudni titeket elkápráztatni kreatív ötletekkel, de azért körbejárom a borítótémát - a magam módján. Tartsatok velem ti is, mert elmesélem a borítókhoz fűződő élményeimet, és boncolgatom azt a témát, hogy én milyen borítókért lelkesedem, vagy éppen szörnyülködöm.

Újabb témázós kör indult, amiben ezúttal azt vessézzük ki, hogy mik azok a témák, amiket nem vagyunk hajlandóak elolvasni, és inkább tartózkodunk tőlük. Egészen elgondolkodtató ez a téma, mert én eléggé durva könyveket is elolvasom, de van azért néhány olyan dolog, amiről inkább nem olvasom, lehet akármennyire is jó az adott könyv, van bennem egy ellenszenv. Nektek van ilyen témátók? Íme az én vallomásom:

Újabb témázós kör, ami sok gondolatot felvetett bennem, mert időközönként elgondolkozom a magyar szerzők létjogosultságán, felemlegetem a kedvenceimet, és persze azok az írókat, akiket valami miatt nem szeretek. Mert bizony belőlük is van pár, és ez vékony jég a bloggerszakmában, hiszen sokak tartják magukat a magyar szerzőről vagy jót vagy semmit elvet. Nos én nem gyarapítom ezek táborát. Lássuk a kedvenceimet, a nem kedvenceimet, a kortárs szerzőkhöz való viszonyomat.

Újabb témázós poszt, ami ezúttal a közösségi médiás megjelenéseket járja körbe a könyvesbloggereknél. Ez a téma, amiről én nagyjából napestig tudnék beszélni, úgyhogy vágjunk bele, mert lesz itt szó arról, hogy mennyire lehet megélni ebből, mennyire kell-e magunkat tolni a social médián, és mit lehet kihozni a mi saját kis könyves játszóterünkből.

Újabb érdekes témát vetettünk fel a csajokkal, ami az utált, és csalódást okozó könyvekről és szerzőkről szól. Tudjátok, azokról a könyvekről, írókról (vagy akár műfajokról), amiktől egy idő után herótunk van, vagy csak szimplán csalódtunk és nem vagyunk hajlandóak újra a kezünkbe venni ezeket a könyveket, még akkor sem, ha kényszerítenek minket. Nekem is vannak ám ilyen kategóriáim, lássuk őket!

Újabb témázós posztot hoztam/hoztunk, ami most a fordításokat boncolgatja. Mitől jó egy fordítás? Mik azok a hibák, amikre azonnal berágunk olvasás közben? Mi az, ami nem akkora hiba, és mi az, ami már annyira zavaró, hogy sikítanánk, és péklapáttal csapkodnánk a fordítót, hogy ezt mégis hogy gondolta? Jöjjenek a példák, és az, ahogy én állok a fordításokhoz.

Úgy látszik mostanság valahogy a szomorú, vagy éppen a nagyon mély témák kerülnek előtérbe a kis klubbunkban (előzőleg én speciel a holokauszt könyvélményeimről írtam, de nemrég végig vettük az erőszakról szóló könyveket is. A mostani legújabb téma a gyász és a gyászfeldolgozás volt, ami többféleképpen is körbe lehet járni. Lássuk én hogyan értelmeztem a témát!

UI: Ti is nyugodtan folytathatjátok a blogon ezt a témát, legyetek utóvéd és csatlakozzatok! 

Újra témát vetettünk fel, amiben arról meséltünk, hogy milyen könyvek vannak, amikből viszonylag nagyobb mennyiséget olvastunk már el, mert érdekelt a téma, mert szeretjük azt a műfajt, vagy odáig vagyunk azokért a helyszínekért, esetleg azért a korért. Van aki az Angliában játszód történeteket szereti, van aki odáig van a szerelmi háromszögekért, vagy csak fantasyket olvas. Ez a mostani ajánló jó tág témakör és sokat gondolkoztam rajta én is, hogy mi az, amiből sokat olvastam már el. Ifjúsági regény? Persze, volt pár, de ez túl tág fogalom. Esetleg romantikus? De milyen? Vegyesen olvasom ezeket is, néha tetszenek, néha nem. Egy valami van ami viszont belemotoszkált a fejembe, és ezek a holokauszt témával foglalkozó könyvek. Végiggondoltam, hogy az elmúlt évek alatt hány és hány ilyen könyvet olvastam, és úgy gondolom, hogy erről írok. Mert erről is beszélni kell!

(A fenti kép egy jogtiszta fotó a Pexels.comról, és a Birkenau-Auschwitz tábort ábrázolja, ahol a legtöbb zsidót végezték ki a II. világháborúban)