Rachel Cohn - David Levithan - Nick és Norah végtelen éjszakája

12:15:00 AM


A Tilos az Á Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Rachel Cohn és David Levithan:  Nick és Norah végtelen éjszakája című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere bemutatja két fiatal sorsszerű találkozását, és végigkíséri őket felejthetetlen éjszakájukon!

2015. április 5-től egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Rachel Cohn - David Levithan - Nick és Norah végtelen éjszakája

Fülszöveg:

El tudod képzelni, hogy életed első szerelme a szakítás után megjelenik egy másik pasival a következő koncerteden? Amíg gondolkodsz, eláruljuk, mit tett Nick, a fellépő zenekar basszusgitárosa. Mielőtt még az excsaja odaért volna hozzá gratulálni a szuper jó koncerthez, megkért egy lányt a közönség soraiból, hogy legyen pár percre a barátnője. Nem tudhatja, kivel kezdett, de ki fog derülni. Mégpedig egyetlen pörgős éjszaka alatt! Vajon Norah és Nick útja tényleg csak egy csók erejéig keresztezi egymást? Vagy mit tartogat ez a zenés, hajnalig bulizós, egymás nyomában rohanós, végtelennek tűnő manhattani éjszaka Nick és Norah számára?


Kiadó: Tilos az Á Könyvek
Oldalszám: 192 oldal
ISBN: 9786155441943

Nick és Norah (olyan fura, hogy a fiú neve szerepel elől, mindegy csak elgondolkoztam ezen) története egyetlen hosszúra nyúlt éjszaka margójára íródott. A két fiatal Amerikában él, pontosabban New Yorkban, mindketten tinik (pontosan nem emlékszem hány évesek, de 17-19 évesek max) de már túl vannak egy-két kapcsolaton. Vagyis a történet elején éppen mindkettejük szakítás után van, és a sebeiket nyalogatják. Norah már 23. alkalommal (nah jó, ennyi lehet nem, de jó pár) szakít pasijával, akivel önkénteskedett Afrikában, míg Nickkel Tris  szakít, akivel fél évig járt, és aki szerelmes volt.

Leviathan és Cohn regénye a két fiatal váltott nézőpontjából meséli el ezt az éjszakát, ahol egy koncerten fut össze bele Nick Norahba, akit bár futólag már ismert, de még nem nagyon beszélt vele. Nick éppen befejezi az együttesével (ő a dobos a bandában) a koncertet, amikor kiszúrja Norah-t, és vele egy időben a volt exét, Trist is. Aki egy pasival van. Nick őrült ötlettől vezérelve megkérni Norah-t, hogy 5 percre játssza el a csaját, és megcsókolja, mindezt persze Tris előtt. A csók megtörténik a történet pedig innentől kezdve furcsa fordulatot vesz. Ahogy fülled kocsmából, egyik zajos koncertről a másik helyig követjük a két főhőst sok mindent megtudunk. Róluk, érzéseikről és egykori kapcsolataikról. Kiderül, hogy Norah azért egy kicsit ismeri ám Nicket, mert Trissel egykoron jóban voltak, így a lány szemszögéből már sokat hallotta a fiúról. Nick nem sokat tud Norahról, még azt sem tudja, hogy ki az apja. A férfi ugyanis egy híres zenei producer, aki már rengeteg alternatív banda karrierjét beindította.



A zeneiség egyébként durván átjárja a könyvet, és sajnos be kell valljam ez addig a pontig nem zavart, amíg tudtam, hogy miről van szó, és ismert bandákról beszélnek a szereplők, de amikor átcsapnak az underground és a 70-es, 80-as évek punkzenekarainak (esetleg rockzenekarainak) és tagjainak elképesztően bonyolult elemzésebe, akkor ott úgy éreztem, hogy ez nem az, amit kerestem. Képben érzem magam zeneileg, sok barátom szerint shazam szinten üzemelek, 2 másodpercből felismerek egy-egy dalt, az egyslágeres előadók dalát is megjegyzem, de ez a könyv kifogott rajtam. Talán azért, mert túlzottan amerikai volt. Minden amerikai volt a könyvben, és így az ottani szubkultúra dolgairól volt szó. Rengeteg műfaji hasonlatot és híres énekest, dobost, gitárost említenek, akikről fogalmam sem volt. Az elején még szórakoztató volt a neten ezekre rákeresgélni, de amikor egy mondatban 5 banda neve, és 4 énekes neve merül fel ott elengedtem ezt a dolgot. És ahogy elengedtem elkezdtem élvezni anélkül, de nem ment 100%-osan a zenei rész. (Jó példa erre a következő részlet.)

Nick össze tudta hozni Cesaria Evorát Wilcóval, Anival utána jött a Rancid, aztán megkoronázta Patsy Cline-nal és egy Fugazi-fináléhoz futtatta ki. Bár valamikor majd, ha ez az istentudjamicsodaéjjel továbbfejlődik, fel kell világosítanom Nicket, hogy Patti Smith és a Velvet Underground egyáltalán nem való a szerelemtől sújtott válogatásokba. Kurvára utálom mindkettőt. Patti Smith megjátszós pinamanci volt, Lou Reed meg csak nettó farok.


De azért sajnos ott motoszkált a fejemben, hogy nem tudom miért lelkesednek annyira a főszereplők. Mert minden, de minden tényleg a zenéről szól szinte, még a kapcsolataik is. Nick egy olyan bandában játszik, ahol ő az egyedüli nem meleg zenész, Norah pedig híres emberekkel van körülvéve. Norah azt gondolja Nickről, hogy nem biztos, hogy hetero, Nick pedig azt gondja Norah-ról, hogy meg akarja ismerni minél jobban. Norah tudja, hogy Nick odavolt a könnyűvérű és dög Trisért, sőt szerelmes volt belé, míg Nick azt tudja Norah-ról, hogy bizonytalan magában. 5 perc kapcsolat után azonban nem tudják csak úgy elengedni egymást, mert van köztük kémia, és rájönnek, hogy még jobban meg akarják ismerni a másikat. Szóval az éjszaka azzal telik el, hogy ismerkednek, de ez sem megy zökkenőmentesen. Itt bevallom néha Norah az agyamra ment a bizonytalankodásával, és azzal hogy elmenekült a helyzet elől, de érthető indokokat hozott Nickkel kapcsolatban.

A két fiatal végigelemzi magát, a döntéseiket, a másik viselkedését, és ahogy az lenni szokott a fiú karakter nem bonyolítja túl. Nick részeit imádtam, míg Norah... Hát ő egy igazi csaj, bizonytalan magában, és folyamatosan ellentétes véleménye van mindenről. Néha kicsit nyafog, néha kifejezetten könnyűvérű. Egyszer a volt pasijára Talra gondol, egyszer Nickre, és egyszer arra, hogy hagyni kéne a pasizást a francba. Norah ingadozása zavart, de igazából mi lányok sokszor ilyenek (is) vagyunk. Főleg kamaszként.

Értékelés: 5/3.5

Szerethető karakterek a főszereplői Levithan és Cohn regényének, ami nagyon fiatalosan van megírva, még akkor is ha sok benne a retro érzés a zenék miatt. A váltott nézőpont nem zavart, ha nem is olvastam el a fejezetek felett szereplő neveket, akkor is néhány mondatból rájöttem, hogy éppen kinek a gondolatait olvastam. Annyira jellemzőek voltak, és ez jó pont.

Sajnos a sok zenei utalással nem tudtam mit kezdeni, ez nekem túlzottan sok volt, de egy idő után már nem zavartak, egyszerűen csak olyan volt, mintha ott sem lennének. A történet, és az események így is magával sodortak, egy percre sincs leállás, nincs unatkozás, nincs üresjárat még akkor is zajlik a cselekmény, ha a szereplők csak agyalnak valamin. És tényleg elég sokat agyalnak, de ugyanolyan hétköznapi problémáik vannak, mint mindenki másnak. Tényleg helyes vagyok? Szép? Hol tanuljak tovább? Jól csókolok? Frigid vagyok? Kik a barátaim? Jól csinálom, amit csinálok? Hová tart az életem? Szokásos tinidolgok, de meglepően kendőzetlenül. Semmi finomkodás, semmi őszintétlenség.



Nick és Norah végtelen éjszakájában minden benne van, ami a fiatalokat foglalkoztatja, így nekik ez tökéletes olvasmány lesz. Ők ebben élnek. Koncertekről-koncertekre járnak, ismerkednek, alkoholt isznak, kiütik magukat, drogokat fogyasztanak, ismeretlenekkel csókolóznak, hajnalban egy gyrososnál esznek akárcsak Norah, csak ő hajnalban borscs levesre vágyik, nem hagymacsípősre. Persze a könyv nem biztat senkit semmire, levonja a tanulságokat a részegségről, és a ribanckodásról is. Nem papol, egyszerűen csak bemutatja az egész életét úgy ahogy van. Hogy vannak meleg srácok, meg bizonytalan lányok, meg exek, akik néha bosszantóak.

Az írók mondatai könnyedek, és nekem nem tűnt az se izzadtságszagúnak ahogy a zenéket bedobták a regénybe, csak rám nem hatottak. Viszont több nagyon jó mondat, és rész volt a könyvben, ami megmaradt. Apró pici dolgok ezek, amik tetszettek, csak masszív egésszé nem álltak össze a zavaró zenei részek miatt.

A Nick és Norah végtelen éjszakája jó kis könyv, csak engem valahogy nem talált meg jókor. A zenei részek miatt a műkedvelőknek igazi csemege lesz, az ifjúsági regényeket szeretőknek meg két olyan karaktert ad, ami nem valóságtól elrugaszkodott, hanem normális kamaszok, normális problémákkal és félelmekkel. Szimpatikusak, és végig az az érzés lengi be a könyvet, hogy drukkolsz nekik. Én drukkoltam, és örültem a könyv lezárásának is.



Blogturné extra: Idézetek a könyvből

Hirtelen leszakadt az ég, és én csak átadtam magam neki. Mi mást tehettem volna? Rohantam volna tető alá? Visítottam vagy káromkodhattam volna? Nem - ha esik az eső, az ember csak hagyja, hadd essen, és vigyorog, mint egy hülye, és táncol közben, mert ha boldog tudsz lenni az esőtől, akkor nagyjából rendben van az életed.



Nem akartam, hogy véget érjen a dal. Mindig azt gondoltam, minden éjszaka egy dal. Vagy minden pillanat egy dal. De most már láttam, hogy nem egyetlen dalban élünk. Egyik daltól a másikig haladunk, szövegről szövegre, dallamról dallamra. Nincs vége. Végtelen playlist.

- Bevallom, hogy nem állok készen erre.
- Mire?
Hogy megnyíljak. Megsérüljek. Tetsszen. Ne tetsszek. Lássam a szikrát. És lássam, hogy kihuny. Ugrani. Zuhanni. Összetörni.


Nem kellett volna csókolóznod velem ahhoz, hogy veled menjek. És most már tudom. És ki tudom mondani. De te elmentél. Az én hibám ugye? Bassza meg. Bassza meg ezt az egész agyalást. Bassza meg, hogy egyre csak próbálkozom. Bassza meg a hit, a két emberből egy ideál. Bassza meg a tehetetlenség. Bassza meg ez a várakozás valamire, ami valószínűleg sosem fog eljönni.

Az élet szar. A dalok nem mindig.

- Tallal meg... ahogy mindig jó éjt kívánt... Hülyeség, nem? Eleinte telefonon, aztán amikor kitett otthon, utána meg mikor együtt voltunk, elalvás előtt. Mindig jó éjt kívánt, úgy hangzott, mint aki tényleg így is gondolja. Talán csak az anyukája csinálta így gyerekkorában. Egy szokás lehetett. De azt gondoltam, ez törődés. Valódi. Olyan sok mindent semmissé tett. Egy egyszerű jó éjszakát.


Nyereményjáték:
A történetben fontos szerepet játszik a zene. Így hát mostani játékunk során, nincs más dolgotok, mint az egyes állomásokon található dalszövegrészletek alapján kitalálni, mely előadó melyik számára gondoltunk, majd a megfejtést beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe.

Something in the way she knows
And all I have to do is think of her
Something in the things she shows me
I don't want to leave her now
You know I believe and how

Ha mind az öt feladatot teljesítettétek, esélyetek nyílik megnyerni, a kiadó által felajánlott regény egy példányát!
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A turnéban részt vevő bloggerek:

04.05. - Deszy könyvajánlója
04.07. - Dreamworld
04.09. - Tekla könyvei
04.11. - Zakkant olvas
04.13. - Always Love a Wild Book  
04.15. - Kristina blogja

Ezeket is olvasd el

0 komment

Subscribe