Marie-Aude Murail - Oh, boy!

9:58:00 PM


Szereted a francia kultúrát? No, és olvasnál olyan könyvet, ami elgondolkodtat, megnevettet és megríkat? Ülj fel velünk arra az érzelmi hullámvasútra, amit az Oh, boy! jelentett a számunkra. A négy állomásos Blogturné keretein belül megismerheted azt a csodálatos könyvet, ami mindannyiunkat elvarázsolt.

Marie-Aude Murail: Oh, boy!
Oldalszám: 192
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Fordító: Burján Monika
ISBN: 9789632455716
Termékkód: 6282

Három testvér néhány órája magukra maradt a világban, de megesküdtek, hogy soha senki nem választhatja el őket egymástól. A legidősebb Siméon, tizennégy éves. Cingár, barna szemű. Különleges ismertetőjele: intellektuálisan koraérett, már az érettségire készül. A középső Morgane, nyolcéves. Barna szemű, elálló fülű, osztályelső. Különleges ismertetőjele: a felnőttek minduntalan elfeledkeznek a létezéséről. A legkisebb Venise, ötéves. Kék szemű, szőke, elragadóan bájos. Olyan kislány, amilyet mindenki szeretne magának. Különleges ismertetőjele: forró szerelmi történeteket játszik el a Barbie babáival. A Morlevent gyerekek nem hajlandók a sorsukat az első jöttment szociális asszisztensre bízni. Az a cél hajtja őket, hogy kikerüljenek a gyermekotthonból, ahová elhelyezték őket, és családra leljenek. Két személy lehetne a gyámjuk. Csakhogy eleinte egyiknek sem fűlik hozzá a foga. Aztán meg egyszerre mindkettőnek. De az egyik nem túl rokonszenves, a másik meg felelőtlen, ráadásul…Ja igen! És ez a két személy ki nem állhatja egymást.

Nem terveztem elolvasni ezt a könyvet, de aztán lehetőség adódott egy miniturnéra és volt egy kis szabadidőm. Láttam, hogy alig 200 oldal, így belefért az időmbe. Én kis naiv azt gondoltam úgysem lesz nagy durranás, a borító sem igazán tetszett. Aztán minden megváltozott! Elképesztően sokat adott ez a könyv, és nagyon örülök, hogy a részese lehettem a történetnek, még ha az elején kicsit furának is tartottam.

Olvastam már régebben francia kortárs írótól könyvet, de ez nálam egyelőre kimerült Guillaume Musso munkásságában. Musso Ott leszel?-jét nagyon szerettem, és a Visszajövök érted is megdobogtatta a szívemet, ám most új kedvenc francia íróm van. Ő pedig nem más mint Marie-Aude Murail az Oh, boy! könyv szerzője.

Az írónő olyan lehengerlő stílussal ír a homoszexualitásról, a leukémiáról, az árvaságról, az öngyilkosságról, előítéletről, a szeretetről, a magányról, a családon belüli erőszakról, hogy az valami hihetetlen. Teszi mindezt olyan fanyar humorral, amit imádok. Az egyik percben nevettem, a másikban pislogtam ki a könnyeimet a szememből. Nálam ez a kettősség már tuti siker!

Pedig a könyv elején féltem, hogy nem lesznek szimpatikusak a szereplők... Aztán minden szereplő a szívemhez nőtt szinte. Adva van 3 megárvult gyerek (édesanyjuk öngyilkos lett, apjuk lelépett), akiket akkor ismerünk meg, amikor a családsegítők eljönnek értük, hogy elvigyék egy gyerekotthonba, ahol majd új szülőket keresnek nekik. A 3 kicsi Morlevent gyerek (a koravén Siméon, a szinte láthatatlan Morgane és a cuki Venise) megfogadja, hogy őket senki sem választhatja majd el egymástól. Tesznek egy esküt is erre, meg arra, hogy őket csak Morlevent nevelheti tovább. Siméon a legidősebb fiú tudja, hogy vannak rokonaik valahol a világban, meg is próbál utánajárni ennek, mielőtt idegeneknek adják őket oda. Talál két féltestvér, akik édesapjuk előző kapcsolatából született. Joseine egy 35 év körüli fogorvos doktornő, aki már régóta szeretne gyereket, de meddősége miatt ezt aligha fog összejönni. Barthélémy fiatalabb férfi (néha fiúnak is nevezhetjük felelőtlensége és hebehurgyasága miatt), aki homoszexuális. Míg Joseine lehetőségként tekint a hirtelen rászakadt családi "adománytól", addig Barth teljesen ledöbben, amikor elmondják, neki hogy 3 gyerek gyámja is lehet.

Adva van 2 felnőtt (?), akikre 6 pár szeretetre éhes csillogó szempár néz fel, akik apukát és anyukát szeretnének és biztos életet, de ezt nem egyszerű összehozni. Joseine-nak csak Venise kell hiszen ő még nevelhető, cuki és nagyon tündéri kislány míg Bart életvitelébe egyik gyerek sem fér bele teljesen. Zűr, zűr hátán és akkor még bele sem kezdtünk a könyvbe.

Marie-Aude Murail elképesztően jól ábrázolja a karaktereket, és érzéseiket. Nem leírásokkal, hanem mondatokkal és tettekkel. Venise hiába 5 éves, miközben játszik a Barbie babáival jól megismerhetjük a vágyait. Hiába a gyerekes hisztik, a kislány jól látja az őt körülvevő felnőtteket és határtalan szeretetével képes megváltoztatni. A kislány bárki jeges szívét egy perc alatt felolvasztja, elég csak a szívecskés rajzaira visszagondolnom, amiket a két leendő nevelőszülőnek rajzolt. Morgane-nek a középső gyereknek bár kevés szerepe van, a legfontosabb mondatok neki jutnak.

Siméon koraérettségével és stréberségével nagyon szerethető volt és igazinak tűnt (a többiek mellett persze.). A fiú kitűnő tanuló, szabadidejében filozófusoktól olvas könyveket és nagyon intellektuális, kicsit okoskodó, de mégis gyerek még legbelül. Szerettem a róla szóló részeket és azt, hogy nagyon bátor volt. A kamaszfiút, aki 14 évesen már az érettségire készül ledönti a lábáról egy súlyos betegség, de mégis küzd. Már mindenki feladja körülötte, ő mégis csinálja tovább. Tanul a vizsgákra, miközben a szervezetét emészti a rák. Siméon harcánál csak Bart átalakulása nagyobb és még szembetűnőbb.

A vicceskedő meleg srácból a könyv végére egy igazi felelősségtudatos felnőtt lesz, aki egyformán tudja támogatni mindegyik féltestvérét. A fiú, aki még egy vérvételtől is elájul, bátran segít szenvedő testvérének a kórházban. Mindennap látogatja, gondoskodik róla és büszke is rá, akárcsak a lányokra. Imádtam Bart karakterét, szerintem nagyon jól bemutatja a melegeket, nem túlzó módon, hanem reálisan. Miközben a tipikus meleg poénokon nevetünk észre sem vesszük, de a regény lebontja az e téma köré húzódó korlátokat és előítéleteket. Bár bennem ilyen nem merült fel sosem, mégis kifejezetten örültem Bart beállítottságnak, mert jól körüljárható témáról van szó, ami még mindig mintha tabunak számítana. Főleg egy gyerekekről szóló könyvben.

A meleg kérdés ráadásul befolyásolja az örökbefogadást is. Joseine a másik testvér ugyanis azzal próbálja meggyőzni a bírókat, hogy Bart amellett, hogy felelőtlen még káros hatással is van a gyerekekre. A józan bírók és bírónők azonban nem látják ennyire tragikusnak a helyzetet, az azonos neműek örökbefogadása ugyanis már Franciaországban nem számít akkora dolognak. Bár Bart-nak nincs komoly kapcsolata a regény elején, a végére rendeződni látszik az ő helyzete is. Átalakulása csodálatos, és olyan jó volt erről olvasni. Felnőtt, megkomolyodott, de mégsem teljesen, mert a humora megmaradt :) Az Oh, boy! - mondás, amivel a váratlan, vagy cikis, esetleg necces helyzeteket kommentálja észrevétlenül átragadt a többi szereplőre is és ez nagyon szívmelengető volt.

Nagyon bírtam, hogy az írónő nem szarozott kertelt a kényes témáktól. Kegyetlen őszinteséggel leírta azokat az érzéseket, amiket mindenki érez vagy gondol egy-egy témában. Jó példa volt erre a homoszexualitás kérdése, amikor Venise előtt (5 éves a kislány csupán) Joseine férjének beszél arról, hogy Bart milyen életét él. A kislány csak azt fogja fel ebből, hogy "a buzik fülbevalót hordanak". Joseine előítéletei megtestesítik mindazt, amit a kevésbé toleránsak gondolnak a homoszexuálisokról.

A legjobb tanulólecke a könyvben mégis Siméon betegsége volt, ami Barth jellemét a legjobban formálta és közelebb hozta egymáshoz a két testvért, és a kisebb lányokat is. Kemény dolgok történnek a kamaszsráccal, amit nem biztos, hogy bárki kibírt volna, ám ő mégis küzdött, és szerencsére volt segítsége is. 

Értékelés: 5/5 

Marie-Aude Murail regényében nincsenek giccses jelenetek, az egész hihetetlen egyszerű (mind nyelvezetben, mind párbeszédeknél, mondatszerkezeteknél), de mégis nagyszerű.  Az írónő a gyerekek szókincsével, tetteivel és párbeszédeivel mutatja be az élet kegyetlenségeit. Mert sajnos az élet ilyen. Terhes nőket vernek meg erőszakos férjeik, anyák isznak hipót, hogy elmeneküljenek a kilátástalanság elől, apák hagyják el gyerekeiket, ki tudja miért és még sorolhatnám....

Örülök, hogy végre jött egy írónő, aki nem ringat álomképekbe, ahol nem minden a tökéletes családról és a tökéletes párkapcsolatról szól. Az Oh, boy! - ban semmi sem tökéletes, minden szereplőnek megvan a maga kis harca, meg defektje, de mégis iszonyatosan szerethetően és valósághűen van ez bemutatva. Ráadásul olyan nyelvezettel született a regény, amit a fiatalabbak is megértenek, és leszűrhetnek belőle tanulságokat. A felnőtt olvasóknak pedig egyenesen csemege lehet végre egy ilyen könyv.

Én imádtam az Oh, boy!-t és bár nem vártam sokat tőle ilyen sokat, mégis felemelő volt olvasni még akkor is, amikor elszomorított, mert mindig ott volt mögötte az a gyerekekből áradó végtelen szeretet, ami iszonyúan jól átjött a lapok között és megmelengette a szívemet. 



 Rendeld meg a könyvet most 16%-os kedvezménnyel 1679 forintért! 




Blogturné extra: idézetek a könyvből 


A pszichológus azt gondolta, Morgane egy ideális családot próbál rekonstruálni: apa, anya, három gyerek. Ahol mindenkit Morlevent-nak hívnak.
- Tudod, Morgane, az élet bonyolult. A gyerekek nem tudnak mindent megoldani, merthogy ugye, a nagyok dolga az, hogy döntsenek.
Morgane kihasználta a pillanatnyi csöndet, hogy megszólaljon. Ő, a kicsi, akiről megfeledkeznek, aki beszorult a kivételes szellemi képességekkel rendelkező bátyja és az oly könnyen szerethető kishúga közé.
- Én csak azt szeretném mondani, hogy nem akarom, hogy elválasszanak Siméontól, mert Siméon az én egyik felem. Ha az egyik felet elválasztják a másiktól...
Morgane felváltva nézett a maga előtt nyitva tartott bal, majd jobb kezére. Megrázta a bal kezét.
- ... akkor az egyik fél szomorú lesz és már csak félig fog élni.
Merthogy egyetlen rokonuk sem volt, se egy nagyszülő, se egy nagybácsi, még csak egy keresztapa sem. A Morlevent család három gyerekből állt, kész, pont. Venise kérdő tekintettel nézett a nővérére.
- Az "otthon" - magyarázta Morgane - amolyan szállodaféleség azoknak a gyereknek, akiknek nincsenek szüleik.
Siméon irtózott attól a szótól, hogy "eladó". Az eladó egyenlő a hülyével.

- Te meg én kitűzünk magunk elé egy célt, és el fogjuk érni.
Siméon el van csüggedve. Önnek kell tartania benne a lelket. Hinni kell benne. Hinni kell. Ez az EGYETLEN megoldás. 


Mintha Josaine már nem is létezett volna. Összeszorult szívvel értette meg, hogy valami van a nappali levegőjében. A Morlevent-ok szele. Hol szellőként fújdogál, hol orkánként süvít. Valami összekapcsolta őket, ami ő mindig ki lesz zárva. És talán, hogy ne törje össze emiatt a szívét, bele is kell ebbe törődnie. Lábujjhegyen elosont.



Nyereményjáték

Minden ember kötődik valamihez. Minden ember másban találja meg a vigaszt, a biztonságot, a nyugalmat. A gyermek a játékban, a felnőttek - jó esetben - egy jó könyvben, sportban, egy általuk kiválasztott hobbiban.

Természetesen a Morlevent gyerekeknek is vannak jellemző tárgyaik, olyan dolgok, amelyekhez erősen kötődnek, amelyekkel szívesen foglalkoznak. Vagyis: amik jellemzik őket. Vajon  kitaláljátok-e, hogy kinek mi lehet ez?

Minden blogon mutatunk egy képet a szereplőket jellemző egy-egy tárgyról. Találd ki, melyik tartozhat Barthoz, melyik Simeonhoz, Morgane-hoz és melyik a kis Venise-hez! A rafflecopter dobozban a felsorolt képek neve mellé írd be a hozzá tartozó karakter nevét, s ha jól párosítod a képeket a szereplőkkel, esélyes leszel megnyerni a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott három könyv egyikét!

 (A kiadó csak Magyarország területére postáz! A nyertest kérjük, 72 órán belül jelentkezzen a nyereményéért, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.)

a Rafflecopter giveaway


A turnéban résztvevő blogok:

06.26.: Media-Addict.Hu + A filmről
06.28.: Roni Olvas + Oh, boy! a színházban
06.30.: Zakkant Olvas + Idézetek
07.02.: Könyvgalaxis 

Ezeket is olvasd el

0 komment

Subscribe