Igen, tudta, hogy Csótánynak a bizalmas rendült meg benne, s ez nehezen gyógyítható sérülés. Mert tettek kellenek annak bizonyítására: mindig számíthatsz rám – nem pedig ígérgető, könnyű szavak. Ahogy most barátja mellett caplatott, a bőrsajdító hideg ellenére is érezte mellében a meleget. Tehát nemcsak a nevetés okozza, hanem mindenféle érzelem? Vajon lehet mérni az erejét? Mert ez egyfajta emberi, biotermikus energia. Milyen jó, hogy vannak érzései!  (...) Ó, de klassz! Az érzéseknek, energiahullámoknak világméretű tobzódása következne! Mérhetően, szabályozottan, környezetbarát módon! Kabarékban, színházakban, kórházakban, egyszerű családi otthonokba. Agresszív, gyilkos férjek mint hatalmas gőzturbinák szolgáltatnák az áramot. Pöfögnének tőle a kávéfőzők, felbőgnének a háziasszonyok kezében a habverőmotorok- A palesztinok és izraeliek annyi haragból oázissá változtathatnák a homokot. Most már bármibe lefogadta volna Nobel-díját. És ilyen fiatalon! 

Egy könyves hírlevélben olvastam először Sohonyai Edit írónőről, új könyve a Kockacukor révén. Gondoltam rákeresek a molyon az első regényére. Megláttam a karcokat és eldöntöttem, hogy nekem szükségem van arra, hogy elolvassam, mert kell és kész! A Rukkolán böngészve láttam egy elérhető példányt a Le a csajokkal! - ból és gyorsan happoltam is. És nem bántam meg! Sőt!

Kincses Tamás tizedik osztályos tanuló. Tipikus kamasz világvége méretű problémákkal és gondokkal. A könyv az ő szemszögéből mutatja be a tinik életét és teszi mindezt olyan zseniális módon, hogy egyszerűen nem bírod ki nevetés nélkül.

Tamás 10/A-s a gimiben egy reál osztályban, ahová szinte csak fiúk járnak. Leszámítva a három vinnyogó bányarémet és Böbét, aki Tamás óvodáskori cimborája. A fiú és a lány elválaszthatatlan jó barátok nagyon rég óta. Mindent tudnak egymásról. Vagyis majdnem mindent.  Tamás és legjobb haverja Csótány és a többi 16 éves fiatal éppen csak ismerkednek az élet olyan fontos dolgaival mint a szerelem és ez bizony sok sok problémát szül a gimisek életében. A 10/A rendez egy bulit, ahol Tamás végre életében először táncol lánnyal, és ez olyannyira jól sikerül, hogy Böbe féltékeny lesz és elrohan. Robi az osztály menőgyerek kíséri haza a lányt, akivel másnap már kézenfogva jelennek meg a suli kapujában, Tamás teljes megdöbbenésére. A fiú és Robi régóta ellenségek, úgy érzi Böbe áruló lett, mert elkezdett járni Robival. De nem is csak ez a gond, hanem az, hogy van itt bizony mindenféle fura érzés. Vajon ilyen a szerelem? 

"A szívét összeszorító jeges rémülettel kellett megállnia, mert egy rémisztő, szörnyűséges, el-kép-zel-het-et-len dolog jutott el az érzések elől gondosan eldugaszolt tudatáig. Lehetséges, hogy ami most a lelkét hasogatja, az nem más, mint a szerelem? Nem... Neeeeem! Kizárt. Az ember nem szerethet bele egy barátjába, aki történetesen egy lány!"

Sohonyai Edit olyan nyelvezettel és humoros helyzetekkel érzékelteti azokat a fontos dolgokat egy fiatal életében mint az első flört - csók - szerelem - kapcsolat és még megannyi kamaszt érintő dolgot (mint az öltözködés, a beilleszkedés egy közösségbe (ki a menő, ki a nem menő?), családi viszonyok (elvált/alkoholista szülők) barátság, tanulás, jövőkép), hogy belefeledkezel a történetbe és észre sem veszed, hogy véget ért. Az írónő stílusa nagyon könnyed és hiába hogy már nem vagyok kamasz, de ha 10 évvel előbb olvasom ezt a regényt akkor is ennyire imádtam volna minden egyes sorát!

Kincses Tamás sztorija, bakijai és próbálkozásai az életben annyira sok vicces szituációt szül, hogy nem bírod ki röhögés nélkül miközben olvasod. Próbáltam BKV-n olvasni a könyvet és többször elnevettem magam a villamoson (sok ember nézhetett hülyének szerintem) annyi vicces jelenet szituáció van benne. És végülis ilyen ha visszagondolok ilyen a kamaszkor is. 

Kicsit félelmetes, kicsit zavaros és amit akkor cikinek érzünk az visszagondolva már utólag  viccesnek hat és jót nevetünk rajta és a szerencsétlenkedéseinken. Szóval ilyen ez a könyv. 

Értékelés: 5/5 

Minden kamasznak és nem kamasznak ajánlom, mert lefogadom, hogy ezeken mindenki átesett már (okés, hogy Tamás egy srác és az ő szemszögéből van bemutatva a sztori, de sok okos dolgot tud mondani, ami hasznos a lányok számára is) és ilyen tálalásban kevés jó, értelmes és mindemellett megfelelően nevelő célzatú könyvet nagyon régen olvastam. Főleg magyar írótól! 

Jah és úgysem bírjátok ki, hogy ne röhögjetek azon a részen például mikor Tamás lepillanatragasztózott fülét a Lütyő utána hajsza közben elereszti a ragasztót miközben a srác tigrisbukfencezve veti magát a család kutyája után, akinek a feje bele van szorulva egy befőttesüvegbe. Vagy amikor az anyjával viszik le lopakodva a kutyakakát a kukához és a szomszéd (aki mellesleg Tamás apja főnökének a felesége és másodállásban házisárkány) belekukkant a zsákba és és és és és.... Tele van a könyv sok sok kacagtató sztorival, szóval ha egy kis vidámságot akarsz szerezd be. Engem sokszor felvidított az utóbbi hetekben. Szóval respect Sohonyai Editnek! 

(Vannak ám további részek is. Sor kerül majd azokra is)

Kiadó: Móra Könyvkiadó

Oldalszám: 227 oldal

"Ha az idő egy fonal, ami összeköti a történeteket, akkor a buli a pont, ahol minden összecsomósodik. És az a csomó csak nő és nő, egyre jobban összegubancolódik, és magába vonja a többi történetet is."

Hanah Baker öngyilkosságot követ el. Tizenhárom okot sorol fel a tettére és magnóra veszi a sztorikat, amik odáig vezettek, hogy megtette ezt a szörnyű dolgot.

Nekidőlök egy műanyag keretes plakátnak, és becsukom a szemem.
Azt hallgatom, hogy valaki éppen feladja. Valaki, akit ismertem. Valaki, akit kedveltem.
Hallgatom. De már nagyon elkéstem.

A középiskolások élete nem egyszerű, én is átéltem pár dolgot a szakközépben, és lehet pont ezért, de Hanah sztorija nem rázott meg annyira. A könyv elején a fülszövegen (amellett, hogy lelő pár spoilert) Gordon Korman (? ki is ő? ) ezt írja: Jay Asher olyan őszintén és keresetlenül meséli el a történetét, hogy a tragédiát megrázkódtatóan valódiként éljük át.

Én ezt ahogy van szépen kihúznám, mert rám nem volt ilyen hatással, pedig nagyon vártam a könyvtől valamiféle választ vagy igazolást az életről. Vagy legalább annyi érzelmet, hogy sajánljam volna a főszereplőt, hogy öngyilkos lett. De nem így történt.

Szeretem a tinikről / tiniknek szóló ilyen jellegű írásokat, amikből meg lehet érteni a miérteket, de itt ez nem következik be. Nem éreztem annyira nagy dolognak a Hanah-t ért "atrocitásokat" akkora tehernek, amikkel egy 16-17 éves lány ne tudna megbirkózni, ha nem kér segítséget. És Hanah-nak annyi ember próbált segíteni, de ő eldobta magától ezeket. Iszonyatos módon felbosszantottam magam ezen a lányon. (Engem szakközépben sokszor zrikáltak, csúfoltak, eminensnek neveztek, kiröhögtek, nem voltam népszerű lány, nem sok barátom volt, vagy ha volt is hatalmasat csalódtam bennük és még sorolhatnám a sok sok rosszat ebből a 4 évből. Kurvára örültem, hogy végre elballagtam, ez az igazság, de egyszer sem jutott eszembe olyan, hogy akkor most ezért megölöm magam. Tudtam, hogy úgyis véget ér és soha nem látom ezeket az embereket. Hanahnak ez eszébe sem jutott! Csak sodródott és nem tiltakozott, nem vett erőt magán, hogy otthagyja ezt az iskolát, vagy beszéljen a szüleivel - akikről egyébként nagyon kevés szó esik a könyvben.)

A magnókazetták, ahol elmeséli, hogy ki és miért bántotta, csúfolta ki vagy viselkedett vele rosszul, egyszerűen semmiségek. Vannak a történetek között egy-két súlyosabbak, de sokszor nem is igazán Hanahra nézve, hanem másokra, akikkel ő is kapcsolatban áll. Ő sokszor csak nézői ezeknek az eseteknek. 

Szerintem ez a lényeg az egészben. Senki sem tudja teljesen biztosan, milyen hatással van mások életére. Sokszor fogalmunk sincs. Mégis ugyanúgy cselekszünk.

Roppant mód felidegesítettek Hanah érve, és monológjai, amiket Clay hallgat meg a magnón keresztül. A kazettás megoldás, amúgy nagyon jó húzás volt Jay Ashertől, de a sztoritól és a történettől sokkal, de sokkal többet vártam volna. Clay, a fiú aki végighallgatja a kazettákat szerelmes volt Hanáhba, és a lány elmondott soraihoz hozzáteszi a sajátját. Ezek a részek, ahol Clay vallomásai voltak ezerszer szimpatikus volt, mint a többi rész a könyvben.



Értékelés: 5/2,5

Szerencsére nem áldoztam pénzt a könyvre, mert a Rukkola.hu-ról szereztem be és rakom is vissza, amint kilövöm a blogpostot. Hátha másnak nagyobb "örömet" okoz. Érdekes lenne, talán egy másik szereplővel, másik sztorival és más helyzetekkel, de így csak egy könyv volt, amiből nem tudtam meg semmit sem a tinikről és csak felidegesítettem magam. Nem került hozzám közel Hanah és ez a legnagyobb baj. (Bevallom a könyv végén szinte vártam, hogy jöjjön már el az a pillanat amikor vége lesz a kazettáknak, jöjjön el az a pont, amikor Hanah megteszi az öngyilkosságot, mert annyira zavart!)  Tudom, hogy ez nagyon nem szép dolog, és minden bizonnyal a főszereplő nem volt teljesen beszámítható és lehetett volna segíteni rajta, csak ő nem akarta. Így pedig sajnos nem lehet mit tenni.

Szóval némi érzelem azért volt benne(m), ezért jár a pont. Meg a gyönyörű borítóért!

Oldalszám: 260
Kiadó: Könyvmolyképző

"– Nem tudom, miről beszélsz! – vágtam rá, túl gyorsan ahhoz, hogy jó hazugság legyen. Elárulok valamit a hazugságról: egy részednek komolyan hinnie kell benne. még ha csak egy apró, baljóslatú darabkának is, ami az agyad legfeketébb, legsötétebb részében bujkál. Akarnod kell, hogy igaz legyen."

 "Évekig azt hittem, hogy kémnek lenni kihívás. Kiderült, hogy lánynak lenni a trükkös rész."

A fiatal lány megismerkedik egy fiúval, akiben "semmi különleges nincs". Ő nem tud semmit sem a kémek világáról, a robbanó és lőfegyverekről csak annyi tudása van amit a neten és az akciófilmekből szedett. Cammie beadja neki a fedősztorit, hogy ő magántanuló és apjával, anyjával és macskájával él a városban. Az igazság  azonban távol áll ettől. Az átlagos Josh azonban megdobogtatja Cammie szívét. Azonban a szerelem és a kémhölgyek kapcsolatai nem összeegyeztethetőek, ám a lány és barátnői nem adják fel!

Pró és kontra a világ legcukibb/legkedvesebb/legédesebb fiújának kapcsolatáról egy zseni/kiképzés alatt álló kém/ barátnővel:
PRÓ: Képes vagy elmondani a fiúnak, hogy érzed magad, tizennégy különböző nyelven.
KONTRA: A srác nem érti egyik nyelvet se (kivéve az angolt, de még akkor is a különleges, gyakran lefordíthatatlan „fiú” dialektusban beszél).
PRÓ: Ha a srácnak gondja van a kémiával, találkozhatsz vele a könyvtárban, és együtt tanulhattok.
KONTRA: Nem segíthetsz túl sokat, mert kicsit nehéz elmagyarázni, hogy miért PhD-szintű kémiád van másodikban.

Ally Carter meglepően könnyed stílusban és meggyőzően vázolja fel a bentlakásos iskola szabályait, és a fiatal Cammie érzelmeit a randizásról és cikis sztorijait a szerencsétlenkedéseiket Josh-hal. Bex és Liz (és az időközben feltűnő új lány, Morgan, aki igazi sznob divatmániás picsa, de kémcsaládból származik így felveszik a Gallagher Akadémiára soron kívül) sok vicces pillanatot szereznek a főszereplőnek, amikor vegyítik a randizást a kémkedéssel.

Értékelés: 5/3.5

Nem mondom, hogy világmegváltó műről van szó, de könnyed szórakozás a sok vámpíros, vérfarkasos, sci-fi-s űrjárgányos fantasy könyv után. Üdítően humoros és néhol kellőképpen komoly. (Főleg Cammie és a nemrég megözvegyül anyja kapcsolatában /a lány apja egy küldetésen halt meg, körülményeiről nem sokat tudunk meg a regényben/, vagy a nő életében felbukkanó új férfivel kapcsolatos dolgok) 

A kémek világa mindig is érdekelt, bár nem a Bond féle titkos ügynökök, hanem a Nikita és az Alias féle női változatok. Ez egy kicsit felvillant ebből valamit. A tanórák változatosságai és a kémvilág kifejezései és sztorijai kellőképpen lekötöttek pár órára, mert egyébként a könyv elég vékonyka.

Oldalszám: 253 oldal

Kiadó: Kelly kiadó

A könyvet a Rukkola.hu-ról szerzetem be ingyen! Egyébként van folytatása is (Görbüljek meg, ha igazat mondok) szeretnék majd arra is szert tenni, de egyelőre senki sem akar tőle megválni :(

Még mindig tart nálam a Rukkola-szerelem, úgyhogy az előző ilyen jellegű post óta eltelt idő alatt megint bezsákoltam pár könyvet, és én is adtam át jó párat. Lássuk a listát meg néhány sztorit a könyvek mellé.

Csináltam a moly-on két polcot, melybe mindig felpakolom a már átvett / úton lévő / könyveket. Itt vannak azok a szerzemények, amikre én tettem ezidáig szert a Rukkola segítségével. A képre elérhetővé válnak a polcok.

 

http://moly.hu/polcok/rukkolas-szerzemenyeim 

A Rémálomembert Pöfivonat-tól szereztem, aki az Olvasószoba bloggere. A Nyugati Forgó órájánál találkoztunk és amíg beszélgettünk megfigyeltük, hogy mellettünk párhuzamosan zajlott még jó pár könyvátadás. Tök vicces volt nézni, hogy más is délután 5-kor ott adja át a könyveit, ahol mi is gyülekeztünk :) Ráadásul jó volt megismerni Krisztát, mert tök jó dolgokat mesélt arról, hogy milyen sok olyan könyvet talált a Rukkolán, amit máshol nem lelt. A Rejtett világ és a Tizenhárom okom volt... postán érkezett a munkahelyemre, már nagyon vártam őket és régóta kíváncsi vagyok mindkettő könyvre. Örülök, hogy betudtam így szerezni. 

A Vakságot a Mamutnál vettem át egy fiatal anyukától, aki 3 hónapos gyerkőcét is elhozta (nagyon cuki volt). Mondta, hogy ő kicsit rosszkor olvasta a könyvet (pont egy bokatörés(?) után) így kicsit nyomosztó volt neki a kiszolgáltatottság érzése, ami a könyvben is előjön. Remélem nekem tetszeni fog. 

A Vérmacskát a tőlem nem messze lévő iskolában dolgozó lánytól vettem át. Eredetileg a portán jelentkeztem a könyvért, de a portás bácsi elég béna volt így felküldött a Tanulmányi Osztályra. Jól be is paráztam, mert a fogorvosi rendelők és az orvosi rendelők után a TO-któl ráz a legjobban a hideg. De bementem és Emese kedves volt és a portán is azonnal meglelte a borítékot, nem úgy mint a bénázó bácsika. 

A Lány a tükörben tegnapi happolás, a Gyönyörű bajkeverőt pedig postán várom hétfőre. Izgulok, hogy megérkezik-e majd.

A könyvek "Amiket tőlem happoltak a Rukkolán" polc több, mint amit én kaptam eddig, de pont jó ez így :)

Az Ellentéteket egy kedves fiúnak, Viktornak küldtem, akinek alkalomadtán bérhappoltam is voltam egy másik könyvet, de erre végül nem került sor. Ő viszont nagyon örült az Ellentéteknek is, és megosztott velem egy kis sztorit is (az ő engedélyével szeretem most ez itt!) a könyvvel kapcsolatban.

Az Egy rossz anya vallomásai könyvet Zsuzsa happolta, akivel 7 órára beszéltem meg egy találkozót a Deák téren, a Cserpes Tejivó előtt. Lakótársam @Zsevi is rukkolázik, és mondta, hogy kísérjem el őt egy átvételre, mert megszerezte a Givenchy kód című könyvet. Fél 7-kor a Deák téri templomnál át is vette a könyvet fél perc alatt, majd vásároltunk és 7-re visszamentünk a Cserpes elé, ahol lóbáltam a "rosszanyát"', hogy felismerjem az illetőt, aki érte jön. Nagy mosolygással odaállított mellénk Zsuzsa, akitől Évi átvette fél órával ezelőtt a Givenchy kódot, én pedig átadtam neki a Rossz anya vallomásait. Kaptam tőle Sport szeletet is és dumáltunk arról, hogy mennyire kicsi a világ, hogy az előbb ő adott át, és most ő vett át könyvet. Ráadásul az egészet intézhettük volna akár egyszerre is, ha tudjuk, hogy Évivel közös a bizniszünk :) 

Az Alvilág zsoldjában című könyvet Anett happolta tőlem, akivel a Cserpesnél találkoztam. Kaptam tőle Smarties-t is és tök jól eldumáltunk a Rukkoláról, meg mindenféle más témáról.

Szóval még mindig pozitívság ezerrel. Jah és közben lettek a Rukkolán kollekciók is. (Keressétek  a főoldalon!) Ezeken fáradoztunk már hetek óta a többi önkéntes szerkesztővel. Elárulom, hogy lesz még sok jóság a jövőben :) Maradjatok velünk!

"Sokan csak akkor hiszik el, hogy valami megtörténhet, ha tényleg megtörténik. Ez nem ostobaság vagy gyengeség, egyszerűen csak ilyen az emberi természet."

Igazából nem is én happoltam ezt a könyvet, hanem egy twitteres ismerősöm Lackó. De én vettem át helyette, így kaptam lehetőséget arra, hogy végre kiolvashassam azt a könyvet, ami miatt Brad Pitt itt tartózkodott Budapesten pár hónapig. Mert, hogy a World War Z (későbbiekben WWZ) könyvből lesz egy film. (Kíváncsi leszek rá, hogy valósítják majd meg azt a mérhetetlen sok erőszakot, megtört embereket és a sok sok zombit, amivel találkoztam a regény olvasásakor.)

Max Brooks könyve napjainkról szól, amikor is kitör egy egészen újfajta háború, ami az egész emberiséget fenyegeti. De itt nem nemzetek és katonái vívják egymás ellen a háborút, hanem a megmaradt Föld népessége és az élőhalottak.

A bolygón elterjed egy vírus, amit "afrikai veszettségnek" hívnak és nem tudnak róla semmit. A nulladik áldozatot kezelő orvos nagyon ijesztő dolgokról számol be a jelentésében, amikor egy kis faluban kezel egy beteget, aki folyamatosan harap és fekete trutyi folyik a sebeiből. Egyre több helyen üti fel a fertőzés a helyét a megharapott emberek betegekké válnak, majd alig 24 óra múlva meghalnak. Vírusnak, fertőzésnek tűnik, mint a spanyol nátha, vagy a pestis - nyállal, harapással és vérfertőzéssel terjed. És nagyon gyorsan. Akik elkapják (akiket megharapnak a fertőzöttek) nem élik túl. (Pár túlélőről esik szó a regényben, erről nem adnak később pontos magyarázatot). A fertőzöttek meghalnak, majd feltámadnak, ám már nem élnek. Csak testek, akiknek egyetlen céljuk van. Szétharapni, szétszaggatni minden élő és mozgó embert.

Zombik. Élőhalottak. Zék. Zack.

"A történelemben először olyan ellenséggel álltunk szemben, aki tényleg megvalósította a totális háborút. Számukra nem létezett tűréshatár. Nem tárgyaltak, és soha nem adták meg magukat. A végsőkig harcoltak, mert velünk ellentétben ők mindannyian, a nap minden percében arra törekedtek, hogy minden élőlényt elpusztítsanak a földön."

Nem a zombik ijesztőek a könyvben, hiszen ők (is) elpusztíthatók. Az az ijesztő, hogy Brooks annyira valóságosan szedte össze az történetet, az adatokat és annyira elképzelhető az egész helyzet, hogy arra nincsenek szavak. A könyvben egy ENSZ megbízott beszélget a WWZ-ben fontos szerepeket betöltött emberekkel a háború után. Túlélőkkel, háborús hősökkel, magánemberekkel, orvosokkal, asztronautákkal, családanyákkal, katonákkal, pilótákkal, de még egy japán hekkerrel is, aki túlélte a Nagy Pánikot (a zombik elterjedése utáni időt).

Minden egyes rész, egy-egy különböző nézet, hozzáállás és egy-egy megdöbbentő sztori, néhol csak egy hosszú monológban (visszaemlékezésben), néha egy interjúban. Ezekből kiderült, hogy milyen nehézségekkel kellett szembenézniük az embereknek, milyen dolgokat kellett megoldaniuk és mennyire volt szervezett az ellenállás és a különböző államok hozzáállása a WWZ-hez.

Valóságos. Félelmetes. Megrázó. Sodró. Lebilincselő. Megdöbbentő. Érdekes. Izgalmas.


Értékelés: 5/5 

Nagyon sok zombis filmet láttam már (Romero klasszikusain nőttem fel), ha tehetem elolvasom a kezembe kerülő zombis regényeket, de eddig könyv sem volt ennyire érdekfeszítő mint a Zombiháború. Talán azért, mert Brooks úgy fogja meg a történeteket, hogy egy pillanat alatt bele tudod képzelni magad abba, hogy ez a valóság. Elképzeled, hogy a zombik tényleg elárasztották a Földet és minden nemzet azért küzd, hogy uralja ezt a világméretű katasztrófát. Van akinek sikerül, vannak azonban olyan államok, akik hozzáértése és szervezettsége hiánya miatt szinte eltűnnek a bolygóról.

Ha most kitörne egy ilyen világméretű járvány és a zombik elárasztanák a világot ez a könyv szerintem megegyezne a valósággal. És ezért ilyen ijesztő a WWZ. Mindemellett nagyon emberi is.

Brooks könyve igaz, hogy alternatív történelmi fikció, de nagyon alaposan (adatokkal alátámasztva, sok sok magyarázattal és jegyzettel a könyv oldalai alján) bemutatja az államok helyzetét, politikai hozzáállását a WWZ-hez, a katonaságukat, a felkészültségüket, a politikusait, de leginkább az ezek mögött húzó embereket. A döntéseiket, a kudarcaikat, a szenvedéseiket és a borzalmakat, amiket átéltek a nulladik beteg megfertőződése után kialakult háborúban, majd a Nagy Pánikban és a bolygó újjáépítése közben.

Itt bele tudsz olvasni a könyv első 60 oldalába
Kiadó: Könyvmoly kiadó
Oldalszám: 408

Max Brooksnak amúgy van egy Zombis túlélő könyve. Rimánkodok, hogy kiadják azt is, mert nagyon érdekel!

(a videó egy fanmade összevágás, nem a készülő filmből vannak benne jelenetek, de elég jól bemutatja a témát. 18 éven alattiak ne nézzék meg! Nehogy nekem a párnátokba zokogjatok, ha jönnek a gonosz zombik majd az álmaitokban :D A videó alatt van egy két kép is a témában. Ezekért se hajtsatok tovább, ha frusztrálnak az élőhalottak)

"Vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor nem akar máshol lenni. Amikor szeretné az élményt megragadni, kabátként magára húzni, belekucorogni és elaludni, hogy így maradjon, ameddig csak lehet."

A Se vas, se tűz a Zenit sorozat harmadik kötete. A sorozat többi tagjáról (Balor szeme, Ólompegazus) bevallom nem hallottam még sosem, erre a könyvre sem figyelek fel ha Sesam nem mesél róla. És mivel már találkoztam Zsófival egyszer egy hármas közös ebéd alkalmával, így nagyon kíváncsi voltam, amikor megtudtam, hogy megjelent a könyve.

Gyorsan azt is muszáj vagyok beismerni, hogy nem tudok sokat az északi népek mondavilágáról, csak amit a történelem könyvek tanítottak. Ismerem a vikingeket, hallottam már a hódításaikról és mondáikról, mítoszaikról, de különösképpen nem olvastam sosem utána a témának, nem kerültek a kezembe direkt ilyen jellegű könyvek. 

Viszont a Se vas, se tűzhöz nem kell semmiféle előtörténetet tudni. Szerencsére!  S. Kolozsvári Zsófia tökéletesen vegyíti a mai modern világot és a régi korok mondáit és eseményeit.

A történet elején megismerünk két svéd egyetemista lányt (Maddy növénytant tanul a göteborgi egyetemen, míg barátnője Nienke szintén ott sürgölődik.) A két lány egy metál koncertre érkezik a franciaországi Hellfestre, hogy megnézzék az Opinn Sjór (izlandul: Nyílt tenger(en) ) bandát. Ám Maddy kedvenc együttese nem lép színpadra, mert a dobos (Lars Ulfson) szőrén-szálán eltűnik. Lars nem mellesleg Maddy kedvence, a lány már a karrierje kezdete óta nyomon követni a férfi minden megmozdulását. Kívülről fújja a dalszövegeit és mindent tud Lars életéről, ezért is érzi úgy, hogy valami furcsa dolog áll a dobos eltűnése mögött. 

És Maddy megérzései nem csalnak....

A fiatal egyetemista lányok és a metálkoncertek világából egy másik korba is elkalauzol minket a történet, ahol a skandináv népek legendás harcosairól tudunk meg többet. Az elején látszólag semmi közük egymáshoz a két idősík, a múlt és a jelen fejezeteinek (amiket egy-egy Lars Ulfson által írt dalszöveg köt össze) aztán mégis.... A dalszövegek kulcsok a történetekhez és kulcsok ahhoz is, hogy Maddy rájöjjön, hogy ki áll Lars eltűnése mögött. 

A lány ahogy egyre többet tud meg a férfiról, és egyre jobban beleássa magát a skandináv mondavilágba, ahol olyan dolgokkal kerül szembe, amikről eddig azt hitte, hogy csak a mesékben olvasott és kitalált fantázia világ szereplői.

"Vannak két lábban a földön álló emberek, akik nem tudnak mit kezdeni azzal, amikor a saját valóságuk összeomlik. Tapasztalnak valami megmagyarázhatatlant, például ufót látnak, aztán hitetlenkedve mesélik úton-útfélen. Rosszabb esetben megőrülnek. És vannak, akikben mindig is ott lappang egy pici, elfojtott én, egy érzés mondhatni: remény, hogy léteznie kell titoknak a világban."

És a világban tényleg sok titok lappang, ami sokkal nagyobb és átívelőbb, mint ahogy azt a történet elején sejteni lehet. Madeleine a kutatás közben megismeri saját korlátait, rájön, hogy mennyi mindent volt eddig előtte rejtve élete során és mennyi mindent nem tudott még. Bátorságot szerez miközben megtapasztalja, hogy a barátság és a családi kötelékek mennyire fontosak.

Értékelés: 5/4

Jól felépített fantasy sztori, érdekes karakterekkel. A modern történet és Maddy (+Nienke) nyomozása könnyebben emészthető része volt a Se vas, se tűz című regénynek. Számomra jobban érthetőbb mint a múltbéli északi harcos és a valkűr köré szőtt történet, de ugyanitt pont azt hiányoltam, hogy kevés dolgot tudtam meg Thórskappi-ról és hű szolgájáról Aegiről vagy a messziről jött varázsló lányról. Az északi emberek mondáiról és a különleges nép ősi leszármazottairól több érdekességet is olvastam volna még. Valahogy úgy éreztem, jóval több minden belefért volna még a történetbe a bargesztekről, elfekről vagy a valkűrökről, amik miatt kiteljesedhetett volna a regény és jobban átláthatóbb lehetett volna, hogy kinek milyen kapcsolata van a múlthoz és a jelenhez. (Persze, lehet hogy mindenre fény derül a Zenit sorozat következő kötetében, úgyhogy... :) )

A befejezést jó volt olvasni, bár kicsit gyors lefolyású volt, én meg csak kapkodtam a fejemet, ahogy végbement egy ezeréves legenda pár oldal alatt. Szerettem a könyvben, hogy többet megtudtam Svédországról, Izlandról és a metál rajongó Maddy és Nienke igazán szimpatikus duó volt a vicceikkel, és ugratásaikkal.

Oldalszám: 318
Kiadó: Alexandra Kiadó

Zsófinak van blogja ITT! , ahol a többi megjelent írását is megleled.

A könyvet köszönöm szépen S. Kolozsvári Zsófiának! Remélem majd alkalomadtán egy dedikációt is kapok bele ;) 

Mint azt ti is tudjátok nemrég elindult a Rukkola.hu, ahol könyveket lehet cserélni. (Írtam róla itt is) Te felrukkolsz egy könyvet, valaki elhappolja, és pontok járnak érte, amiket aztán újabb könyvekre lehet "cserélni". 

Ez a mondat sokaknak bonyolultnak tűnhet, akik még nem ásták bele magukat az oldalba, de nem olyan vészes a dolog, viszont annál nagyobb szórakozás meg öröm. Nekem mostanság a mindennapjaimat a Rukkola teszi ki. Sokat böngészek rajta, felraktam sok könyvet és postázgatom őket, egyeztetek majd átadom őket és ugyanitt én is szerzek könyveket és megyek értük. Közben annyi, de annyi kedves dolog történik velem, hogy mindennap elcsodálkozom egy kicsit, hogy a könyvecserebere közben mennyi mindent tud meg az ember a másikról. 

De azért van ennek előtörténete is: anno a twitterről értesültem, hogy hamarosan indul egy ilyen oldal és tesztelőket keresnek. Jelentkeztem, mert szeretek részt venni ilyenekben, jó dolog tesztelgetni és hát a könyvek, nah azokat ugye imádom. A teszt nem tartott sokáig, 1-2 hétig nézegettem az oldalt, ha volt hiba akkor megírtam a fejlesztőknek. (bevallom akkor még azt sem tudtam kik őket). Aztán debütált az oldal én pedig elkezdtem használni. Először félve pakolgattam a fel a könyveimet (itt a profilom, megnézhetitek eddig miket tettem fel), hogy úristen kellenek ezek majd valakinek?  Nézegettem én is mások felrakott könyveit, de akkoriban csak olyanokat jelöltem be, amiből még nem volt elérhető példány. Aztán egyszer csak feltettek egy könyvet, abból amit én is szerettem volna és utána valahogy villámcsapásra elindultak a dolgok.

Az első könyvemet (Ha tudnád, hogy szeretlek, meg kéne öljelek) Újpest központban vettem át egy anyukától és lányától a metrókijáratnál található Relay-nél. A könyvet nem ők tették fel, csak náluk volt, de szépen leleveleztem a rukkolóval, hogy hol és mikor veszem át és össze is jött. Mindenki kedves volt és boldogan szorongattam azon a kedd délutánon a metrón a könyvemet. Az elsőt a Rukkoláról. (fotó is készült a könyvről meg rólam, mert hát miért ne?) 

Sajnos mivel az én felpakolt könyveimet nem nagyon akarták vinni, itt egy kicsit megrekedtem. Aztán odarohantam a könyvespolchoz és felraktam két LeCarré regényt, mert anno nem győztek meg. Miután felrukkoltam őket, 1-2 perc sem telt el és máris elvitték őket és jöttek a levelek, hogy hol és mikor tudják átvenni. A Suszter, szabó, baka, kémet a munkahelyemen adtam át egy kedves könyvszerető lánynak, akivel azonkívül, hogy a könyvekről cseréltünk eszmét, segítettem neki egy-két tanáccsal a cégünkhöz való bekerüléssel, ő pedig megosztott pár hasznos dolgot az álláskereséssel kapcsolatban. A második LeCarré-t a postára vittem és közben a levelezés során kiderült, hogy ajándékba szánják a példányt és a lányzó nagyon örült neki, hogy én raktam fel, mert ismeri a blogomat. A-duplavé a-duplavé <3

A könyvcserék között aztán történt egy olyan dolog, amit alig hittem el, mikor megláttam. Az oldal alapító szerkesztői (@zafimafi, @csikszem, @tapir a twitterről) felkértek, hogy legyek én is önkéntes szerkesztő, avagy légiósa a Rukkolának. Naná, hogy rögtön igent mondtam! Azóta több társammal együtt próbáljuk meg átnyálazni az oldalt és közben eszmét cserélünk a világmegmentő dolgokról, meg arról, hogy mitől lehetne több és jobb a Rukkola. Mindeközben pedig elkezdtek fogyni a könyveim az oldalról. 

Ugyanitt végre hajtottam életem első rekordját is szerintem. A Rukkolán nagyon népszerű Beszélnünk kell Kevinről! könyvről érkezett értesítő (Van elérhető példány a könyvről, kattints és tiéd lehet) email pittyegése után pár másodperc múlva már enyém volt a könyv, amit vagy 50 másik ember elől a gyorsaságom miatt szereztem meg. Tuti benne lennék mint a leggyorsabb happoló a Rukkolán dobogóján, már ha lenne ilyen :) A kedves lány, már el is küldte nekem (levélváltás közben kiderült, hogy ő is annál a cégnél dolgozik, ahol én, úgyhogy be is dobta a könyvet, mikor arra volt dolga. Megállapítottuk, hogy kicsi a világ és hogy mennyire jó könyvet szereztem meg.). Közben bérhappolást is vállaltam a twitterről Lackónak (@_VVega_ ) aki lecsapott a Zombiháború című könyvre, amit én vettem át helyette Pesten a Dózsa György úti metrómegállónál a rukkoló srác nejétől. Reggel 8-kor szerdán kómásan álltam a metró előtti újságosnál, amikor gyanússá vált, hogy talán a könyv tulaja álldogálhat mellettem így leszólítottam és végrehajtottuk a cserét. Pár szó kíséretében megtudtam, hogy a könyv nagyon izgalmas lesz, úgyhogy biztos, hogy tetszeni fog! (És már mondanom se kell, hogy olvasom és tényleg tetszik!)

Én négy könyvet adtam fel csütörtökön a postán, került mindenféle szépség a buborékos borítékokba. A könyvek előzetes átválogatása közben ráakadtam régi könyvjelzőimre, kártyalapokra és mindenféle szórólapokra, amiket akkor helyeztem a könyvekbe, mikor olvastam őket. Ezeket az emlékeket szépen elpakoltam a könyveket pedig beborítékoltam, megcímeztem őket és eltekertem a bringával a postára majd a kikerekedett szemű postáskisasszony elé toltam a 4 nagy csomagot. #winning

A képen látható, hogy elég tetemes mennyiség, de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy ha megérkeznek valakiket boldoggá fognak tenni ezek a könyvek. (remélhetőleg) Anno nekem is tetszettek, de kell a hely az újaknak a polcon így, most megválok tőlük és remélem, hogy másoknak is örömet tudok szerezni. Mert ez erről szól. 

A postázott könyvekbe kerültek "könyvjelzők" egy-két szép idézettel és a blogom címével, hátha valakit érdekelnek majd az írásaim a könyvekről és talál köztük majd happolhatót vagy beszerezhetőt. 

Jövő héten megyek egy könyvért és adok is át kettőt, úgyhogy beindult a dolog. A Rukkola FB oldalán időközben meglett a 2000. rajongó és az oldalra felkerült a 30.000 könyv, amit el lehet vinni. 

Írhatnék meg millió sort arról, hogy milyen jó is az oldal felépítése (és mi mennyi dolgozunk azon, hogy egyre jobb legyen), mennyire egyszerű használni és milyen hasznos, de az egész olyan leírhatatlan. Mint az az öröm, amit egy könyv feladása után érzel. Vagy az amikor érkezik az átvétel után egy kedves köszönő email. Vagy amikor meglátod azt a boldog mosolyt egy számodra vadidegen ember arcán, amikor a kezébe nyomod a könyvet, amit éppen szeretne elolvasni.

Szóval ez ilyen. 

"Mi van, tévedek - gondolta Jane. Mi van, ha a Név nincs itt, és a semmiért rángattam ide mindannyiunkat? 

- Ugye le tudom győzni a Hollókirályt? - kérdezte Jane. - Ha megtalálom a Világ Nevét, ugye meg tudom csinálni? 

- Meg kell tenned minden tőled telhetőt - felelte Rachel. - Néha akkor is küzdenünk kell, amikor nem nyerhetsz. Érted?" 

Jane élete egy nap teljesen megváltozik. Anyukája őt és öccsét elviszi az iskolába, ám ott semmi jó dolog nem történik a lánnyal. A menő csajok kigúnyolják a folyosón, ráadásul büntetést is kap és a szünetet bent kell eltöltenie a teremben. Ekkora látja meg az első furcsaságot. Egy mókus bőrönddel a kezében elmenekül a fáról, ahol eddig lakott. Suli után Jane és Michael összefutnak egy vak  németjuhász kutyát vezető bolond öregemberrel egy bolt előtt, aki összefüggéstelen dolgokat mond a gyerekeknek. Otthon Jane kaméleonja Iz is furcsán viselkedik, a terrárium üvegét kaparja, majd megjelenik a homokban egy baljós szó: KÖZELEG

Az állatvilág érzi, hogy valami rossz szabadult el a Földön.  A Gonosz, akit régen Csillagfény Diana állított meg, visszatér és újra fenyegeti a világot.

A történet szerint a Hollókirályt régen már megállították egyszer, ám most újra a világ ellen támad. A felnőtteket a technika eszközeivel manipulálja (rádió, televízió, internet, mobiltelefonok, számítógépes játékok), így nem lesznek egyebek, mint tudattalan testek a bolygó elleni végső leszámolásában. Jane szüleit is megbabonázza a gonosz, így a gyerekeknek nincs maradásuk a családi fészekben. Utolsó mentsváruk Diana nagyi, aki egy követ ajándékoz a lánynak "amit csak akkor törhetsz el ha szükséges",  mielőtt vele is végez a Hollókirály Jane szeme láttára a saját konyhájukban, amikor a gyerekre (is) támad.

Ami ezután következik, az egy tökéletes megírt roppant izgalmas (néhol egész félelmetes) mese. Stephen Chambers hihetetlen érzékkel ért ahhoz, hogy olyan történetet írjon, ami beszippant. Kinyitottam a könyvet és egy olyan világban találtam magam, amiben beszélő állatok szerepelnek, bobbinok (félig macska-félig emberek), ahol veszélyes bátorságpróbák, sejtelmes mocsarak, óriások, suttogó almafák és rejtvények várják a szereplőket és ahol semmi sem az aminek látszik.

Az író nagyon jól vezeti a történet szálait és fokozza az izgalmakat. A gyerekek és a felnőttek világa élesen elválik egymástól, ahogy a Fenti világ és a Lenti világ is. Chambers egy igazi fantasy-t alkotott, ahová belépve elveszel és sodródsz az eseményekkel fejezetről fejezetre. Egy feladata van Jane-nek: megállítani a Hollókirályt, mielőtt elpusztítja a világot.

"Csak a Világ Neve árthat a Sötét Királynak, de a Név csak egy eszköz, mint egy fegyver. Golyók nélkül a fegyver használhatatlan. Áldozat nélkül a Név haszontalan."

Jane-nek kevés ideje van, és nem is hiszi, hogy sikerrel jár, de megpróbál minden tőle telhetőt, hogy meglelje a Világ Nevét. A megpróbáltatások és a vándorlás közben igazi barátokra lel és sok veszélyes kalandot átél. Éles eszével és jó meglátásával mindig sikerül egyre messzebb és messzebb jutni, míg végül szemtől-szembe találja magát a Hollókirállyal és eljön a végső leszámolás ideje. Vajon Jane az az a kiválasztott személy, aki le tudja győzni a gonoszt?



Értékelés: 5/4,5

Imádtam az elejétől a végéig, bár nem adnám feltétlenül 9 éves gyerekek kezébe (ennyitől ajánlják a könyv hátulján), inkább 12-14-től. Egy dolog zavart a regényben, hogy nagyon rövidke és néhány résznél én sokkal több leírást és sztorit hallgattam volna meg erről a különleges világról és lakóiról. A történettel kapcsolatban nincs hiányérzetem, amikor becsuktam a regényt, helyén volt minden, csak kevés ideig tartott az élmény.

Ettől  függetlenül szívesen olvasnék hosszabb folytatást Stephen Chamberstől - mondjuk felnőtteknek íródott regényekben, mert ért a dolgához!

A könyvért köszönöm a közreműködést Bridge-nek (aki nem mellesleg a regény csodás fordítója is volt) és a Főnix Könyvműhelynek! 

Oldalszám: 198. oldal
Kiadó: Főnix Könyvműhely

 

Ma éjfélkor után nemsokkal elindult a Rukkola könyvcserélős oldal. Benne voltam a tesztelőkben, akik lehetőséget nyertek hogy a béta verziót kipróbálják, úgyhogy egy kicsit szívügyem ez a könnyen navigálható és letisztult site. 

Tettem már fel pár könyvet, de még nem akarta senki elhappolni tőlem, így én sem tudtam rukkolni, de nem adom fel :) (első hallásra furák lehetnek ezek a mondatok, de minden ügyesen le van írva, ne ijedjetek meg!)

Nyáron tervezek egy nagy könyves polctakarítást, sok olyan regényem van amiből van 2 példány, vagy elég volt egyszer elolvasnom nem kötődtem hozzá nagyon és inkább megválok tőle. Majd ide szépen felkerül. 

A twitteren már elég nagy visszhangot kapott a Rukkola, úgyhogy jó nyomon haladnak, hogy még több ember rákattanjon. Nem is mondok többet! 

http://rukkola.hu 

rukk'n'roll

ui: az én profilomat itt találjátok meg! 

– Úgy látom, valakinek hamarosan ki lesz taposva a bele – és kisétált a helyiségből. 

Az emberünk erre ijedt arccal rám meredt.
– Ugye azért nem lesz nagy gond? Mert hiába volt szemét, valahol mégiscsak a barátomnak tartom – mondta.
A titkárnőnk ekkor már felnézett az iratokból, amelyeket egészen addig bújt.
– Na, ha ilyen barátaid vannak, akkor aztán nincs szükséged ellenségre, az biztos.

„Történetem szereplői, az éjszakai emberek, egytől egyig létező személyek. A történetek valósak. Megdöbbentő, de megtörténtek. Én csak leírtam azt, amit láttam, hallottam, illetve átéltem. Ezt a világot csak az ismeri igazán, aki benne élt, aki tudja, hogyan működik. Én hosszú évekig éltem ebben a közegben…

A regény főszereplője Kántor Alex akinek az alvilági életét követhetjük nyomon a könyv során. A boszniai háború zsoldoskatonája a sok borzalom átélése után megpróbál rendes életet élni. Bátyja, a született gengszter mellett azonban ez nem egyszerű. Bandi a családban a jófiú, akiről senki sem sejti hogy testőrcége és a hősként megmentett tehetős üzletemberes fedősztorik mögött kemény alvilági bandaharcok dúlnak. Alex a háború után az alkoholizmusba menekül a repeszgránátok elől és testvére húzza ki. A piáról nem egyszerű lejönni a fiatal srácnak, ám testvére mindig mellette áll és még azt is elintézi, hogy a szülei ne szerezzenek tudomást a kisiklott életéről. Bandi munkát ad neki testőrcégénél (ami fedőcég az alvilági pénzek miatt). Tisztességes munkát. De Alex egy idő után többet akar és saját maga kezd szervezkedni. Ami a bátyjának sikerül az neki is fog! Boszniában megtapasztalta mi az az erőszak, a halál és a könnyű pénz megszerzése és mivel nem ért semmihez, nincs rendes szakmája beáll az alvilág zsoldjában. Megvan hozzá mindene ami kell, ez vitathatatlan.

Gyorsan kitanulja az alvilági dolgokat, tisztába kerül az erőviszonyokkal és a saját bőrén tapasztalja meg milyen az árulás, az igaz barátok segítsége, az erőszak és a drog felőrlő ereje. Alex leleményes ember, jó meglátásai vannak és macska módjára mindig talpra esik és mindent megold egy bizonyos  pontig. És ami a legfontosabb ebben az életstílusban: nem riad vissza semmitől! Már-már elismerném a bátorságát és a gátlástalanságát, ha nem tudnám, hogy ember életek múlnak a tettein.

Alex felépít egy hatalmas birodalmat magának / maga köré és két végén égeti a gyertyát. Annyi sztori sűrűsödik a regényben, hogy nehéz volt követni. Zsarolások, lehúzások, átverések, seftelések és sikkasztások, csempészések, üzleti tárgyalások, einstandok, rablások stb..stb.. Egy emberélet is kevés ezeknek a véghez viteléhez, ám Alex gyorsan cselekszik és gyorsan él. Nem veti meg a nőket, sorra dugja az olcsó ribancokat, pedig lenne olyan lány, aki kitartana mellette, de ő sem tud megbocsátani mindent a férfinek. Alex pedig nem képes megbecsülni a lányt és úgy általában az élet értékét. Ő pénzben méri a sikert, akciókban és sikeres ügyfelekben.

Végtelen sok erőszak van a könyvben de az alvilág ilyen. Tudtam, hogy ez vár rám, amikor elolvasom a könyvet, csak azt nem tudtam, hogy ennyire egyszerű stílusban tálalja az író. Fura volt ennyi sablonos mondatot olvasni, amik közé rövid párbeszédeket ékeltek illetve ezeket bő káromkodással társították. De Alex is ilyen egyszerű lehet mint az alvilág. "Az erősebb kutya baszik" - ahogy sokszor előfordul a könyvben ez a példamondat. Ahogy az is, ami a regény borítójára van nyomva: Szemért szemeket, fogért fogakat."

Mindezt azonban lehetett volna jobban kidolgozottan közreadni. Nem ragadott magával Alex sorsa és jellemfejlődése, mert kiszámítható volt az első oldaltól kezdve, de mégis érdekelt a történet vége. Az a bizony pont, amit felhelyeznek az i betűre. Újdonságerejű eseményeket nem adott, mert elég sok sztorit hallottam már én is az alvilágról, a maffiáról, így módszereik vagy leleményességük illetve a korrupt hivatali szervek sem taglóztak le túlzottan. Pár telefon és lehet drogot szerezni nagy tételben, lehet rablásokat vagy bandákat toborozni, hiszen mindenki ismer mindenkit ebben a kis közösségben. Itt válik naggyá Alex, de amilyen könnyű a felemelkedés olyan gyorsan jön a törvényszerű bukás, így a kiszámíthatóság is együtt jár a regénnyel. 

A nevek (Alexen és néhány többször előforduló szereplőn kívül: Bandi, Tünde, Boiko, Ivett, Lakatos testvérek, Bárdosi) könnyen felejthetőek és nem is játszanak túl sok szerepet. Csak bábuk és kellékek a világban, ami kineveli majd elpusztítja azokat, akik gyengék vagy végzeteset hibáznak. 

Értékelés: 5/2,5

Összességében olvasmányos a könyv, biztos sok új és meghökkentő sztorit és eseményt ad azoknak, akik nem hallottak még ilyenekről vagy nem tudják elképzelni a magyarországi alvilág viszonyokat. Nekem nem mondott újat, ám ettől függetlenül simán végigolvastam. A baj az volt közben, hogy nem éreztem semmi kötődést egyik szereplőhöz sem, ami miatt többre tudtam volna pontozni Az alvilág zsoldjában című regényt. 

Ezenkívül zavart, hogy nem volt annyira kidolgozott a sztori, sokszor csapongtak a történetek, amik bár építették Alex jellemét nem adtak sok újdonságot az alvilágról és a történet szerteágazó szálait sem egységesítették. Sokkal inkább csak megkeverték olvasás közben a neveket és a miérteket. Bár tudom, hogy az erőszak mindenhol erőszak és csak a mértéke változik, azért vártam volna egy-két olyan helyzetet, ahol jobb megismerem Alex döntéseinek (érzelmi) okát, nem csak a cselekedete végkimenetelét és az üzlet vagy ügy sikerességét. A srác gondolatmenete számomra túlzottan egyszerűen van tálalva és mindezt kevés feszültséggel adja közre Jurányi Zsolt. Nálam így elmaradt a regény végi katarzis érzés.

Oldalszám: 504

Kiadó: Ulpius-ház

Interjú a szerzővel, aki néhány érdekes sztorit megoszt az alvilági kapcsolatairól ITT

A könyvet köszönöm az Ulpius-ház könyvkiadónak!