Mi is ez? 

Az Ünnepi Könyvhét alkalmából a Ciceró és a Gabo kiadók részéről szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy megismerkedjünk azokkal a könyves bloggerekkel, akik eddig népszerűsítették, vagy a jövőben szívesen népszerűsítenék kiadóink könyveit.

Látogassatok el a standjainkra a Könyvek éjszakáján, június 9-én szombaton este 7-10 óra között, és ismerkedjetek meg könyveink szerkesztőivel, gyertek el velünk beszélgetni a könyveinkről.

Meglepetés: Szeretnénk benneteket megajándékozni egy 40 %-os kedvezménykuponnal, mellyel a helyszínen, a Könyvek éjszakája keretében megvásárolhatjátok kiadóink könyveit a standjainkon.

Extra meglepetés: A Gabo standjánál megismerkedhettek Hidasi Judittal, az Április út című új sikerkönyvünk szerzőjével, egy közös pizzázással egybekötve. (Hogy miért pont pizza? Megtudhatjátok ezt is a helyszínen.)

Mi a teendőtök?  

Regisztráljatok az eseményre úgy, hogy küldtök egy e-mailt a gabokonyvkiado@gmail.com e-mail címre. Az e-mailben küldjétek el neveteket, és a blogotok linkjét.

Jelentkezési határidő: 2012. június 5.

A helyszínen a Könyvek éjszakáján keressétek Till Zsuzsannát a Ciceró vagy a Gabo Kiadó standjánál, tőle tudjátok megkapni a 40% kedvezményt biztosító kupont!

A blogger találkozó eseményét terjesszétek blogos társaitok között!

Nagy kíváncsisággal és izgalommal várunk benneteket!

Ciceró és Gabo kiadók

Bari Máriusz: Damage report 

"Nem számít a távolság meg az időzónák különbözősége, nem számít az, hogy valami ismeretlen nyelven van, nem számít a dolgok újdonságértéke. Ha net van, minden van." (70.oldal)

"A valóság olyan, mint az origamipapír. Könnyedén hajlítható, csavarható, formálható, elvágható, felgyújtható és ha meghúzzák a farkát a belőle csinált darunak, mozgatható a feje." (390.oldal)

"Szemináriumnak lett meghirdetve, aztán előadás lett belőle, annyian jelentkeztek rá. Izgalmas meg új élmény, amikor szűrve kell nekik átadni úgy a színes-szagos-izgalmas tartalmat, hogy érdekes is marad, de vizsgaanyagnak is vissza kell majd kérni. A sci-fit nem bírják annyira a végzősök, viszont a nemek közti különbséget, a közösségi hálózatokon belüli szokásrendszereket nagyon. Meg az egész tanszék egészen izgalmasnak tartja ezt az órát. Meglátjuk, mivé nőheti ez ki magát. Egy könyvanyag már az órarend megírásakor kialakult, csak idő kéne, hogy meg is születhessen az a párszáz oldal. Idő, idő sosincs :)" 

2012. május elején a kezemben tarthatom a Damage Reportot. Feltételezem, hogy a fenti idézet ennek a műnek a megszületésére utalt. Szagolgatom a könyvet, nézegetem a borítót a fény felé tartva, amikor észreveszem, hogy egy minta rajzolódik ki rajta. Mint egy logó. (Erre majd rá kell kérdeznem Máriusznál, hogy mi az, mert nem tudom!*) A könyv minden oldalán QR kód van (kétdimenziós vonalkód úgynevezett pontkód, amit egy japán cég fejlesztett ki), azonnal megnyitom az okostelefonomon a QR kód olvasó programot és nézegetem az üzenetet, amit a kód tartalmaz. Megtudom ki fogadta örökbe a könyv egyes oldalait és nézhetek/hallgathatok youtube videókat. Örökbe te is tudsz ám fogadni egy oldalt, nézelődj szét ITT, adoptálj és kerülj bele te is!

Ennyit az elejéről, a lényeg úgyis a többi oldalon jött és vágott fejbe. Bevallom nem tudtam sokat eddig a cyberpunkról, a jövőkutatásról és nem igazán tudtam kimozdulni a Mátrix 123 tengelyéből, de lelkes és nagyon érdeklődő embernek tartom magam. Részt vettem már Scifi Meetup-on a Tündérgyárban és olvasok techsite-okat. Szeretem tudni hol tart a világ, főleg az online része, hiszen 0-24 ebben élek. De ennyi és nem több. Nem azért nem olvasok ilyen jellegű dolgokat, mert nem érdekel, hanem mert nem rakott elém senki olyan (szak)irodalmat, zenét, filmet, weboldalt amit könnyen fogyaszthattam volna és átfogóan minden benne van a témáról. Egy kicsit ebből is, egy kicsi abból is. Nem foglal állást, nyitva hagyja nekem ennek a lehetőségét. Nem találkoztam még ilyen "dologgal", de a DamRep így egyben ezt rakta elém. És megszeretettem, a maga fura módján.

Nem mondom, hogy a könyv könnyen fogyasztható és minden mondata érthető egy kezdő laikusnak, de képes arra, hogy megadja a kezdő lökést. És nekem erre volt szükségem. Nem tudok a könyvről úgy írni, hogy bólogató kutya módjára helyeselem, hogy "igen, igen értettem az első betűtől az utolsóig" mert nem így van. Töménytelen sok információt olvastam benne és idő kell a felfogására és még több infó, hogy el tudjam helyezni őket a világomban (a világban), hogy el tudjam képzelni és megértsem a miérteket.

Az első fejezet a Brit Telecom intézet Technology Timeline jóslataival indul. Aztán erről sorol fel sok sok információt az író. Személyiségtípusok jellemzése, technikai áttekintés, társadalomkritika és megannyi plusz információ (lábjegyzet) a témákról, amik az oldalak alján kapnak helyet. Nem győzöd majd kapkodni a fejed az információktól, ami csak áramlik, áramlik és áramlik. Aztán érkeznek a DamRep fejezetei/cikkei kijelentései olyanok mint "Lesz netünk a Marson. Helyesbítek: Van netünk a Marson." "Eltűnik a kézírás" "Jövőszex, neonnal vésett szopóirányzék". A "negyven jövő egyben, a tumblr után szabadon" részt imádtam ezek közül a legjobban és végigröhögtem! Napjainktól egészen 40.000-ig (nah jó inkább 2012-től 2415-ig, majd nagy ugrással 10191 és bezárólag 40 ezerig jó kis áttekintés ad ez a rész a jövő alakulásáról olyan filmek alapján mint az Én, a robot, Ötödik elem, Dredd bíró, Alien).

A könyv utolsó fejezete a cyberpunknak van dedikálva. Szó esik itt mindenről a témán belül, igazi tankönyvként felfogható fejezete ez a DamRep-nek. Megismerheted Bruce Bethke-t, aki "a cybperpunk koronázatlan Milli Vanilije" vagy William Gibsont (akiről több fejezetben esik szó), és persze fellelhetők Damage személyes kedvencei a magyar sci-fi irodalom világából is.

Van itt még szó a Szárnyas fejvadászról, Johnny Mnemonic-ról, Gattaca-ról, Aeon Flux-ról, Nemesis-ről - avagy a cyberpunk médiahatása, a filmekre, a könyvekre, zenére egyszóval mindenre. És Damage sodró lendülettel ír mindegyikről. A felsorolás is felesleges, hiszen én is csak azokat jegyeztem meg amiket előzőleg láttam vagy valahogy közöm volt hozzájuk.

Nehéz kiemelni a könyvből érdekes dolgokat, hiszen ez a világ úgy egy az egészben érdekes, kezdve a robotoktól, az űrvakációig, a szintetikus énekesektől a mesterséges intelligenciáig és a megannyi beteg japán dologig. (Jéjzuska! Ez az ország egy őrület, bár ezt eddig is tudtam, de most még jobban meggyőződtem erről!) Minden minden a jövő. Vagyis sok része már a jelen is a leírtaknak. Ettől olyan érdekes a könyv!

Bari Máriusz stílusa meg zseniál! Hihetetlen módon csűri és csavarja a szavakat, ahogy erre a bevezető is felhívja a figyelmet: "FIGYELEM! Ebben a könyvben ingerküszöbnél magasabb dózisban fordulnak elő idegen szavak, szándékosan angolul írt kifejezések, hanyagul értelmezett nyelvtani és szemantikai szabályok. (...) Ha a nyelv épségéért remegve aggódó, napfényre hamvadó bölcsész vagy, barátkozz meg vele vagy GTFO". Kacckacckacc! És tényleg röpködnek az ingerküszöb feletti dolgok. De nem baj! Kell ez ide, különben száraz lenne az egész és untam volna végig.

Hihetetlen módon, sodró lendülettel, humorosan, néha szarkasztikusan, de mindeközben kurvajó hasonlatokkal vicces módon van tálalva a DamRep. 

Szóval így.

****

Értékelés: 5/4

- 1 csillag azért, mert néhol nem értettem miről van szó. Ez felfogható az én tárgyi tudásom hiányának a témáról (nagyon nagyon _NAGYON_ kezdő vagyok bevallom). Sokszor elvesztettem a fonalat és újra fel kellett vennem a tempót, hogy értsem, hogy akkor most pontosan miről is ír Damage von Rock. Bevallom pár idegen szót nem érettem és ki kell keresnem, de no para hiszen "google is my best friend".

A könyvhöz mondjuk ITT tudsz hozzájutni online.
Minden más a Damrep-ről ezen a weboldalon fellelhető: http://www.damagereport.hu/
Van ám FB-os fanpédzs is: http://www.facebook.com/damrep
És lesz könyvbemutató az A38 hajón: ATTENDOLJ ITT az eventre.

Azt hiszem mindent elmondtam!  Jah még annyi, hogy köszönöm a könyvet az írónak. Élmény volt!

BESZÉLGETÉS * FELOLVASÁS * CÉLLÖVÖLDE * FILMVETÍTÉS * DEDIKÁLÁS * KEDVEZMÉNY * VÉR * VEREJTÉK * KÖNYVEK

Két mindenre elszánt előadó és egy regény, amelynek kedvéért nem félnek cowboykalapot ölteni. 

Két mindenre elszánt irodalmár, akiktől mindent megtudhatsz a bérgyilkosokról, amit soha nem mertél megkérdezni.

2011 sikerkönyve, a Booker-díjra jelölt Testvérlövészek a szerző jelenlétében indul portyára Magyarországon.

SZÓPÁRBAJ A SZÍNPADON
Aki előbb lő, aztán válaszol: Patrick deWitt
Aki kérdez, mert lövése sincs: Dunajcsik Mátyás
A TESTVÉRLÖVÉSZEK SZEREPÉBEN
Aki ezúttal nem lő be semmit: Szabó Győző
Aki lelőtte a zongoristát (ezért gitározik):
Hajós András
AZ AJÁNLAT CÍMŰ FILM VETÍTÉSE
Aki a lövöldözést rendezte: John Hillcoat
Aki a sztorit és a zenét lőtte hozzá: Nick Cave

IDŐPONT: Május 21. (hétfő), 20h
TETTHELY: Toldi mozi, 1054 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 36-38.
Belépő: 600 forint

Ha megosztod a Libri Könyvkiadó postját az eseménnyel, amire csatlakozol akkor nyerhetsz is egy példányt! 

A könyv kedvezményes áron megvásárolható a helyszínen, melyből a belépő ára levásárolható. A beszélgetés a szerzővel angol nyelven történik, szinkrontolmácsolással. A belépő a könyvbemutatóra és a filmvetítésre egyaránt érvényes.

A múltkori Geek-nyelvtan meetoff-on mutatta be Damage von Rock a könyvét, amin én is részt vennem és már akkor érdekelt, hogy mit hozott össze, hiszen online nyomon követem már egy ideje Máriuszt. A pr szöveg szerint "Damage Report a kétezres évek kordokumentuma az életünkről, kapcsolatainkról, internetekről, értékrendekről, szexről, technológiai újdonságokról és régiségekről, egy szóban: rólunk. " 

Stork könyve egy Asperger szindrómás 17 éves fiúról szól, Marceloról. 

Az Asperger-szindróma (Asperger syndrome, gyakori rövidítése AS) neurobiológiai pervazív fejlődési zavar; az autizmus egy enyhébb formája. Míg az autistáknál „már hároméves kor előtt késés figyelhető meg a szociális interakcióban, a nyelvi képességekben, a szimbolikus és imaginatív játékban" (DSM-IV definíció), addig az Asperger-szindrómánál ez nem jelentkezik; ezenkívül az Asperger-szindrómára – az autizmussal ellentétben – jellemző a normális ütemű nyelvi fejlődés, valamint az átlagos vagy annál magasabb intelligenciaszint. (még több a Wikin itt)

Marcelo Sandoval egy AS-es fiú, róla szól a regény. A fiú apja egy jól menő ügyvédi és jogi képviseletetet is ellátó cég egyik vezetője és társtulaja. A fiát, hogy megismerje az igazi életet egy döntés elé állítja. Ha végigcsinálja a nyári munkát az ügyvédi irodánál az utolsó középiskolai évét a Paterson nevű gimiben töltheti el, ahol hozzá hasonló gyerekek járnak. Arturo (Marcelo apja) szerint ez a nyár jót fog tenni a fiúnak, míg a rákos gyerekek ápolójaként dolgozó anyja félti Marcelot. Joggal!

A fiúnak nehezen megy a beilleszkedés, ami AS-esként nem is csoda. Nem sokat tudok az autistákról (személyesen nem ismerek egyet sem), de tudom, hogy nem ugyanolyok, mint az egészséges emberek. Vannak dolgok, amik nehezebben mennek nekik: személyes és társas kommunikáció,  értelmezése egy-egy dolognak vagy történésnek és az érzelmeiket sem tudják úgy kimutatni mint a többi ember.

Marcelo nehezen de megállapodik Arturo-val, hogy nyáron az ügyvédi irodában dolgozik és igyekszik jól végezni munkáját. Nem szeret bejárni az iroda postázójában, sokkal inkább foglalkozna a lovakkal a Patersonban, de tudja, hogy betartja apja kérését, akkor az utolsó évét ott járhatja, ahol biztonságban érzi magát. De ehhez előbb ki kell szakadnia a saját világából és megtanulni az igazi világ szabályait és ott is beilleszkednie. A fiúnak van egy furcsa "képessége", hall egyfajta belső zenét, amit ő BZ-nek nevez. A belső zene megnyugtatja ugyanúgy mint a vallás vagy az imák. Hetente jár egy rabbihoz beszélgetni az élet kérdéseiről, de nem zsidó hanem keresztény egyház tanait követi. E/3 személyben beszél magáról és sok dolgot nem ért a világból. A Marcelot a Patersonban megtanították tanulni, így tárgyi ismerete a világról nagyon széleskörű, de tapasztalata nincs sok a társas érintkezésben. Egyszóval észrevehetően más mint a kortársai, de én pillanatok alatt nagyon megszerettem őt.

A postázóban, ahol a napi feladatait végzi Jasmine mellé osztják be. Jasmine pár évvel idősebb mint ő és bár semmi kedve nincs a fiúval dolgozni és segíteni neki, de a lány elfogadja, hogy Marcelo másabb, mint a kortársai. Jasmine és ő hamarosan összebarátkoznak és a lány elfogadja a fiút olyannak amilyen. Arturo üzlettársának a fia (Wendell) is a cégnél dolgozik egy fontos ügyön, de össze nem hasonlítható a két fiú mentalitása. Míg Wendell egy öntelt seggfej csajozó gép, aki az irodában az összes lányt megdugná, addig Marcelo zárkózott és bár tudja mi a szerelem, és mi a szex (definíció szerint el tudja mondani) sosem gondolt még rá. Wendell folyton tömi a fejét az okosságaival, ami nagyon sok kérdést felvet Marceloban.

A céges selejteznivaló dolgok között a Wendell által Forrest Gumpnak csúfolt Marcelo egy lány fényképére bukkan, aki egy balesetben sérült meg. Az ügyvédi iroda legnagyobb ügyfele egy szélvédőgyártó cég, akiket gyártási hiba miatt perelnek az emberek. (köztük ennek a lánynak is segítői). Marcelot annyira megbabonázza a fotó a lányról és a szélvédő által szétszabdalt de még így is valami megmagyarázhatatlan szépséget sugárzó arcáról, hogy valami "bekattan" nála. Többet akar megtudni a lányról és arról, hogy miért kapcsolódik ez az ügy a céghez, az apjához és mi állhat az egész hátterében. Jasmine, akivel a fiú egyre szorosabb barátságot köt, segít neki nyomozni a képen látható lány után. Egyikük sem sejti, hogy olyan dolgokra bukkannak, amik az egész cégbe és Marcelo apjába vetett hitüket felborítja.

Nem is tudom milyen nehéz lehet egy aspie (Asperger szindrómásokra használatos rövid kifejezés) élete, de ez a regény nagyon elgondolkoztatott erről az egész témáról. Marcelo olyan dolgokon megy keresztül, amik egy átlag embernek sem lehetnek egyszerűek. Nem tudom ő, hogy tudta feldolgozni ezt a sok rázós helyzetet helyzetet, amiben megtanul szeretni, gyűlölni, barátságok között dönteni, megbízni emberekben, csalódni családtagokban. Hihetetlenül módon szerettem meg oldalról oldalra Marcelot a tettei miatt, amikben nem félt szembenézni az egész világgal. A humoráról nem is írok semmit sem, olvasnotok kell ez csak úgy jön át.



5/4.5

Nagyon tanulságos regény ez az autizmushoz kapcsolódó AS-esekről és úgy magáról a felnőtté válásról. Marcelo olyan helyzetekkel találja szembe magát, ami egy egészséges embernek is nehezen menne segítség nélkül, ám ő nagyon okosan és a szívére hallgatva oldja meg őket. Irigylésre méltó, ez a küzdés ebben a fiúban és ez a tisztátalanság. Néha éreztem a könyvben, hogy nem pereg annyira a sztori, de nem hátrányként írható ez le, hiszen nem egy krimiről van szó és nem is könnyed chick-lit sztoriról, hanem egy komoly lélektani regényről, ahol a főszereplőnek több idő kell míg rájön a dolgok miértjére és megtalálja a válaszokat a kérdéseire.

Mind a szereplők, mind a helyzetek és mind Marcelo válaszai sokat adtak ahhoz, hogy másként álljak az emberekhez és az aspiekhoz. Igaz egyelőre nem ismerek egyet sem, de nem tartom valószínűtlennek, hogy élnek körülöttem és észre sem veszem őket. Francisco X. Storck tanulságos története egy kicsit más szemszögből mutatja be az életet, mint ahogy azt megszokhattuk! Bevallom néhol szomorú voltam a Marcelot ért bántások és elítélő magatartások miatt, de a végére minden a helyére került a világban. Mind Marcelojéban mind az igaziban és egy kicsit az enyémben is.

Oldalszám: 296
Kiadó: Cicero Könyvstúdió

A szívmelengető könyvet köszönöm szépen a Ciceró Könyvstúdiónaknak!

(Pont ma futottam bele egy cikkbe a HVG-n, szó esik benne a Marcelohoz hasonló emberekről.  Gondoltad volna hogy Dr. House, Sherlock Holmes vagy Lisbeth Salander is aspie vagy hogy közük van ehhez a szindrómához?) 

(Egyébként a könyvet a Csökkents a várólistád polcról választottam. Íme ITT a többi versenyző még 2012-re.) 

"Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet. Elsősorban azért, mert nincs lelke. Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig olasz, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt." 

Vámpírok, lélektelenek, farkasemberek, szellemek - áhhh lerágott csont már ez, legyintettem mikor kinyitottam a könyvet. Hiba volt! Mekkora hiba! 

Gail Carriger nem egy szimpla vámpíros - vérfarkasos regényt írt, ami a 19. században játszódik, hanem egy steampunkkal megspékelt természeten túli dolgokkal foglalkozó regényt,  ahol léghajóval közlekednek a tehetős úri osztály tagjai és együtt élnek a fura teremtményekkel. Gail olyasfajta regényt hozott össze amiben van humor, izgalom, érdekes technikai leírások és  elmés párbeszédek amiktől annyira szerethetővé váltak a karakterek. Észrevétlen építette fel az általa megteremtett világot. Amikor becsuktam az utolsó oldalt rájöttem: nem szabad egyből ítélkezni. 

A helyszín Anglia, Viktória királynő uralkodása alatti korszak, ahol békésen éldegélnek egymás mellett a vámpírok, a farkasemberek és az egész világ tud létezésükről. Mindkét fajnak van saját kormányzati szerve és megférnek egymás mellett. Élnek még ebben a világban lélektelenek is, akik érintésükkel semlegesíteni tudják a vámpírok és a vérfarkasok képességeit, erejüket, de titok fedi a lélektelenek kilétüket. Ilyen a főszereplő Alexia Tarabotti, aki okos, nagyszájú, különleges és ezek mellett vénlány is.

Tarabotti kisasszony próbálja normálisan élni az életét (a nem éppen normális családja mellett), élénken érdeklődik a könyvek iránt, kedvenc helyei a könyvtárszobák, imádja a technika újdonságait és mindig hord magánál egy fura esernyőt, egy ezüst hajtűt és szereti az édességeket meg a teát. A könyv elején Alexia éppen teázni készülődik egy társasági eseményen. A kisasszony egy üres könyvtárszobában lát neki ennek az egyszerű folyamatnak, amikor egy bolytalan vámpír nekitámad. A vámpír nem tartozik egyik környékbeli vámpírboly szervezetéhez sem és nem is tud Alexia lélektelenségéről így rátámad. Ahhoz, hogy a kisasszonynak ne essék bántódásra önvédelemből leszúrja támadóját. Ezután elindul a nyomozás, hogy kiderüljön egy kóbor vámpír miért támadt rá egy társasági eseményen a hölgyre és ezután egyre furcsább dolgok veszik kezdetét a természetfelettiek, a természeten túliak és a halandók világában.

Az izgalmak mellett egy másfajta szál is elkezd kibontakozni a regényben ezzel párhuzamosan. Alexia és Lord Maccon (a vérfarkas falka vezetője) közötti viszony (ami egy sündisznó szerencsétlen elhelyezésével kezdődik) kezd fura fordulatokat venni. Maccon eddig úgy tűnt nem szívleli Alexiát, ám a nyomozást ő vezeti így kénytelen a lánnyal több időt tölteni, hogy megóvja testi épségét. És úgy tűnik ez a férfinak nem is nagyon esik nehezére.

Úgy záporoznak a gőgös Lord és a vámpírtámadások / vámpír eltűnések ügyébe egyre jobban belekeveredő Alexia közötti a humoros és pikírt szócsaták, hogy öröm volt olvasni. Bevallom imádtam a kettejük között zajló dialógusokat és ezzel szerintem nem vagyok egyedül! Az írónő (és persze a fordító) hihetetlen módon csűrte és csavarta a szavakat! A két karakter sok mókás és izgalmas helyzetbe keveredik a regény folytán, így nem győztem hol a kuncogásomat hol a csodálkozó "óh, ne már!" kitöréseimet visszafojtani a tömegközlekedési eszközökön. Bevallom Alexia mellett én is egy kicsit beleszerettem Lord Maccon skót akcentusába, ami akkor jön elő, ha felbosszantják.

És hogy miért steampunk? Bevallom kevés ilyen regényt olvastam, de van egy két ismerősöm aki rajong a steampunk irodalomért, így én is ismerkedek néha a témával. Gail Carriger a XIX. század technikai vívmányait olyan módon írja le, ahogy azt sosem képzeltem volna. Nem unalmas, nem száraz, nem túlbonyolított és nem túlzottan elnyújtott. Féltem egy kicsit, hogy majd unni fogom ezeket a részeket, de tökre lázba hoztak azok a regényrészek ahol ki lettek tárgyalva az eszközök, a járművek, az akkori tudományos nézetek, a sok használati tárgy és persze a korabeli divat. Legjobban a léghajókért voltam oda, igaz keveset szerepelnek benne (de úgy hallottam később lesz ennek még több jelentősége is) továbbá Alexia esernyője, ami a borítón is látható.

Alexia és Conan Maccon mellett a legviccesebb figura a könyvben egy több száz éves vámpír Lord Akeldama, aki imádja a cuki félmeztelen dolgozóit (dolgozók=vámpírokat segítő önkéntes munkaerő, a farkasembereknél ugyanezt a feladatot a talpasok látják el) és borzasztó színű bársony anyagú rokokó ruhákat hord és mindenről és mindenkiről van egy jó pletykája. Éltes vámpír létére szeret társasági eseményeken részt venni, kiöltözni és a vámpíroktól szokatlan módon eszik és iszik is előszeretettel. 



ÉRTÉKELÉS: 5/5

Nem is tudom még mit tudnék leírni így rövid leszek: egyszerűen imádnivaló, szórakoztató és izgalmas újdonság a könyvpiacon Gail Carriger regénye, amit a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából (köszönöm szépen még egyszer) megjelenés előtt elolvashattam :)

A regényt az írónő a Könyvfesztiválon dedikálni is fogja a kiadó standjánál április 21-én 14.00-15.00 között és valószínű, hogy én is ott fogok ugribugrizni egy aláírásáért, mert imádtam a Soulless-t. 

Oldalszám: 374

Kiadó: Könyvmolyképző kiadó

Jó hír, hogy a regény folytatásos, így még olvasni fogok Alexia eltűnt esernyőjéről és a léghajók is komolyabb szerepet kapnak majd a többi kötetben. Ráadásul a Lélektelen végen egy fontos dolog történik Alexiával, aki magától az angol királynőtől kap új tisztséget, úgyhogy ez is tartogat  veszem, sok izgalmat tartogat majd a következő részekben, akárcsak a szerelmi vonal Maccon-nal.




A könyv vége tartogat még extrákat (egy interjút Gail Carrigerrel) plusz egy kis ízelítőt a következő kötetből. A képekre meg most akadtam a neten és beraktam ide, mert szerintem illik a regényhez :) 

– Szentséges ég! – kiált fel. – De éppen ez a lényeg. Ha kirobbanó siker lett volna, nem hívtalak volna fel. Mert az egész mögött az a vezérgondolat, hogy Carrie Bradshaw sosem nyer.
– Tessék?
Alig kapok levegőt.
– Carrie sosem nyer. Ez az egészben a mulatságos, az érdekes. Hát nem érted? Ez hajtja!
– Na és a szerelem? A szerelemben sem nyer soha?
– Különösen a szerelemben nem nyer.
Tétovázok
– Ez úgy hangzik, mint valami átok, Cholly.
Hosszan, harsányan felnevet.
– Ismered a mondást: „Ami az egyik embernek átok, a másiknak lehetőség.” Nos? Találkozhatnánk az irodámban ma délután háromkor?
– New Yorkban?
– Hol máshol?"

Jó volt olvasni a fiatalkori Carrie-ről. Bevallom a sorozatot nem annyira néztem (a mozifilmek megvoltak persze), de ez a könyv tök sok emléket előhozott az én 17-18 éves önmagamról is. Sok gondolat van arról, hogy mihez kezdjen egy egyetem előtt álló fiatal az életével, ha nem akarja feladni önmagát. Sok tanulságra rá lehet jönni az olvasás közben, ám volt néhány rész, ami kicsit átcsapott az érdektelenségbe nálam, volt néhány szereplő akik nem mozgattak meg annyira, de egyébként majdnem, hogy tökéletes olvasmány azoknak akik szeretik a Szex és NY sorozatot és Carrie személyiségét. Ráadásul Samantha és Miranda tippjei/tanácsai nagyon hasznosak és viccesek, persze jó részüket nem kell komolyan venni, de mindre van helyzet a könyvben.

SAMANTHA JONES TIPPJEI LÁNYOKNAK NEW YORKHOZ:
Ha egy férfi két év után nem kér feleségül, sosem fog. Lépj tovább!
Soha ne adj fel egy jó lakást, még házasság miatt se!
Mozgásod legyen gyors. És mindig olyan cipő legyen rajtad, amiben tudsz futni.

MIRANDA HOBBS SZABÁLYAI:
Ne hagyd, hogy mások határozzák meg, ki vagy és mit tehetsz.
Határozd meg magad.
Minden pasi csalódás. Akárki akármit mond.
Mert feministának lenni... azt jelenti, hogy ura vagy saját szexualitásodnak.

Egyébként hamarosan érkezik a film is Bradshaw fiatalkoráról, természetesen Amerikából. Én biztos beülök rá a moziba és kíváncsian várom, hogy valósítják meg a könyvet, ami visszarepített engem is tiniéveim nyarába.

Oldalszám: 393 oldal
Kiadó: Gabo kiadó