"Nincs bizonyítékom arra, ami történt. Még azt sem tudom bizonyítani, hogy ki vagyok. - A fejére és a szívére mutat. - A bizonyíték itt meg itt van. És az írásomban, amelyben megpróbálom elmondani az igazságot. Azt mondják nem maradhatok itt. Nem vagyok dühös, hogy ezt mondják. Nem fogadhattok be mindenkit az országotokba. "
A könyvet Ildi barátnőmtől kaptam ajándékba, amikor nálam járt Pesten augusztus 20-án. Elárulta, hogy a moly-os kívánságlistámról választotta, mert meglátta, hogy szerepel rajta.
David Almondot mint írót eddig nem ismertem, a fülszöveg alapján tettem rá a kívánságlistámra a könyvet, ami nem is felnőttirodalom, de már nem is gyerekirodalom. A kettő között meghúzódó sávban imbolyog a történet (ami szerintem inkább a felnőttirodalom felé húz durván), ami egy kisfiú (majdnem) nyarát öleli fel. A regény egy utolsó még meleg nyári napok egyikén indul útnak egy csókával, aki elvezeti a főszereplőt (Liamot) egy magára hagyott csecsemőhöz. Liam kamaszkorának elején tart, pont abban az állapotban, amikor kezdi megismerni a szerelem fogalmát és az igazi barátság próbatételeit és elkezd gondolkozni azon, hogy milyen jövője lesz, milyen felnőtt is válik belőle.
Almond sztorija lehetne egy egyszerű regény egy kalandos történetről, de nem az. Almond lélektani regényt burkolt a fullasztó nyárból az őszbe hajló észak-angliai mezők köré, ahol hiába tizenéves fiúk buta bátorságpróbájából vívódó harcról olvashatunk ez annál jóval több. Liam, miután megtalálja haverjával a kisbabát, hazaviszik otthonukba. A fiú szülei értesítik a rendőrséget, de a gyerekről nem tud senki semmit. Liamot és barátját Max-ot hősként könyvelik el, a helyi tévé bemutatja őket mint a fiúkat, akiket egy csóka károgása vezetett el a kis Allisonhoz, aki ennek segítségével menekült meg a pusztában.
A kislány egy örökbefogadó családhoz kerül, ahol már több nehéz sorsú gyerek nevelkedik. Itt ismerkedik meg Liam Crystallal és Oliverrel akik Libériából menekültek Amerikába, majd onnan Európába. Az ő történetük elég mély nyomokat hagyott bennem.
Almond tökéletes párbeszédekkel jellemzi a libériai polgárháborús helyzeteket és azokat a szörnyűségeket, amiket az akkoriban 8 éves gyerekek átéltek. A regény főszereplői hiába gyerekek, teljesen őszintén és kendőzetlenül hozzák elő oldalról oldalra haladva az elfojtott érzelmeiket és eltitkolt történeteiket. Gyerekes meséknek tűnhetnek ezek a sztorik, néha se elejük se végük, de süt belőlük az elfojtott és ki nem mondott igazságok nagy szava. Durva volt olvasni, hogy ezek a fiatalok mennyi megpróbáltatáson mentek már keresztül.
A regényben van egy félelmetes szereplő, aki hiába gyerek, akárhányszor megjelent és felbukkant a lapok között a hideg rázott. Ő Nastrass, Liam ismerőse, aki egykorú lehet a főszereplővel de amiket művel az túlmegy elég sok határon. Fura mód a felnőttek nem avatkoznak bele az események történésébe és nem igazán foglalkoznak vele, illetve nem is tudják, hogy a gyerekek nem éppen gyerek módjára viselkednek játék közben.
Liam apja egy író, aki legtöbbször a regényével foglalatoskodik, amit sosem tud befejezni. Liam anyja Allisont (a megtalált kislányt, aki végül hozzájuk kerül az örökbefogadó szülők után) dajkálja és fura képeket készít a gyerekekről, sérüléseikről, sebeikről majd ezeket állítja ki művészi kompozícióban.
A legmorbidabb helyzet is egy ilyen kiállításon következik be, ahol természetes feltűnik Nastrass is aki filmeket készít a saját szórakoztatására. Nem lövöm le a poént, ez a könyvet el kell olvasni csak úgy tudja kiváltani a hatását.
Almond regénye szerintem nagyon távol áll az aranyos és szórakoztató gyerekirodalomtól. Ha egy ilyen regényt olvasok az nem hagy bennem mély nyomokat se a sztori, se a szereplők még hetekkel azután, hogy letettem a könyvet. Nem villognak a fejemben azok az erőszakos képek amiket ezen a kiállításon mutattak be és meg maradnak meg bennem azok a helyzetek, ahol a gyerekek állatias vonásokkal támadnak egymásra.
ÉRTÉKELÉS: 5/4
Nem könnyű és nem átlagos nyári olvasmány a Csókás nyár. Ebben a könyvben tényleg benne van a jó és a rossz és a köztük húzódó határsávban ott vannak ezek az ártatlan és kevésbé ártatlan gyerekek, akiknek az élete lehetne akár az enyém is. A csóka pedig egy különleges madár, most már én is tudom. Érdemes olvasmány ez, sokkal inkább felnőtteknek akik meg akarják ismerni a gyerekeket.
Néhol hiányzott a könyvből a ritmus és úgy éreztem csapong az író. Néhány szereplőt (Liam szülei) jobban megismertem volna, mint ahogy azt Almond végigvezette, de ettől eltekintve nem éreztem sok hiányosságot. Szép egyszerű leíró mondatok. Tudjátok, az amikor a kevesebb néha több!
Kiadó: Pongrác
Oldalak száma: 291
Egyébként kíváncsi lettem David Almond többi könyvére. Most A vadócot, a Skelliget és a Csókás nyarat te is megveheted 6000-ért akciósan ITT!
A könyvet Ildi barátnőmtől kaptam ajándékba, amikor nálam járt Pesten augusztus 20-án. Elárulta, hogy a moly-os kívánságlistámról választotta, mert meglátta, hogy szerepel rajta.
David Almondot mint írót eddig nem ismertem, a fülszöveg alapján tettem rá a kívánságlistámra a könyvet, ami nem is felnőttirodalom, de már nem is gyerekirodalom. A kettő között meghúzódó sávban imbolyog a történet (ami szerintem inkább a felnőttirodalom felé húz durván), ami egy kisfiú (majdnem) nyarát öleli fel. A regény egy utolsó még meleg nyári napok egyikén indul útnak egy csókával, aki elvezeti a főszereplőt (Liamot) egy magára hagyott csecsemőhöz. Liam kamaszkorának elején tart, pont abban az állapotban, amikor kezdi megismerni a szerelem fogalmát és az igazi barátság próbatételeit és elkezd gondolkozni azon, hogy milyen jövője lesz, milyen felnőtt is válik belőle.
Almond sztorija lehetne egy egyszerű regény egy kalandos történetről, de nem az. Almond lélektani regényt burkolt a fullasztó nyárból az őszbe hajló észak-angliai mezők köré, ahol hiába tizenéves fiúk buta bátorságpróbájából vívódó harcról olvashatunk ez annál jóval több. Liam, miután megtalálja haverjával a kisbabát, hazaviszik otthonukba. A fiú szülei értesítik a rendőrséget, de a gyerekről nem tud senki semmit. Liamot és barátját Max-ot hősként könyvelik el, a helyi tévé bemutatja őket mint a fiúkat, akiket egy csóka károgása vezetett el a kis Allisonhoz, aki ennek segítségével menekült meg a pusztában.
A kislány egy örökbefogadó családhoz kerül, ahol már több nehéz sorsú gyerek nevelkedik. Itt ismerkedik meg Liam Crystallal és Oliverrel akik Libériából menekültek Amerikába, majd onnan Európába. Az ő történetük elég mély nyomokat hagyott bennem.
Almond tökéletes párbeszédekkel jellemzi a libériai polgárháborús helyzeteket és azokat a szörnyűségeket, amiket az akkoriban 8 éves gyerekek átéltek. A regény főszereplői hiába gyerekek, teljesen őszintén és kendőzetlenül hozzák elő oldalról oldalra haladva az elfojtott érzelmeiket és eltitkolt történeteiket. Gyerekes meséknek tűnhetnek ezek a sztorik, néha se elejük se végük, de süt belőlük az elfojtott és ki nem mondott igazságok nagy szava. Durva volt olvasni, hogy ezek a fiatalok mennyi megpróbáltatáson mentek már keresztül.
A regényben van egy félelmetes szereplő, aki hiába gyerek, akárhányszor megjelent és felbukkant a lapok között a hideg rázott. Ő Nastrass, Liam ismerőse, aki egykorú lehet a főszereplővel de amiket művel az túlmegy elég sok határon. Fura mód a felnőttek nem avatkoznak bele az események történésébe és nem igazán foglalkoznak vele, illetve nem is tudják, hogy a gyerekek nem éppen gyerek módjára viselkednek játék közben.
Liam apja egy író, aki legtöbbször a regényével foglalatoskodik, amit sosem tud befejezni. Liam anyja Allisont (a megtalált kislányt, aki végül hozzájuk kerül az örökbefogadó szülők után) dajkálja és fura képeket készít a gyerekekről, sérüléseikről, sebeikről majd ezeket állítja ki művészi kompozícióban.
A legmorbidabb helyzet is egy ilyen kiállításon következik be, ahol természetes feltűnik Nastrass is aki filmeket készít a saját szórakoztatására. Nem lövöm le a poént, ez a könyvet el kell olvasni csak úgy tudja kiváltani a hatását.
Almond regénye szerintem nagyon távol áll az aranyos és szórakoztató gyerekirodalomtól. Ha egy ilyen regényt olvasok az nem hagy bennem mély nyomokat se a sztori, se a szereplők még hetekkel azután, hogy letettem a könyvet. Nem villognak a fejemben azok az erőszakos képek amiket ezen a kiállításon mutattak be és meg maradnak meg bennem azok a helyzetek, ahol a gyerekek állatias vonásokkal támadnak egymásra.
ÉRTÉKELÉS: 5/4
Nem könnyű és nem átlagos nyári olvasmány a Csókás nyár. Ebben a könyvben tényleg benne van a jó és a rossz és a köztük húzódó határsávban ott vannak ezek az ártatlan és kevésbé ártatlan gyerekek, akiknek az élete lehetne akár az enyém is. A csóka pedig egy különleges madár, most már én is tudom. Érdemes olvasmány ez, sokkal inkább felnőtteknek akik meg akarják ismerni a gyerekeket.
Néhol hiányzott a könyvből a ritmus és úgy éreztem csapong az író. Néhány szereplőt (Liam szülei) jobban megismertem volna, mint ahogy azt Almond végigvezette, de ettől eltekintve nem éreztem sok hiányosságot. Szép egyszerű leíró mondatok. Tudjátok, az amikor a kevesebb néha több!
Kiadó: Pongrác
Oldalak száma: 291
Egyébként kíváncsi lettem David Almond többi könyvére. Most A vadócot, a Skelliget és a Csókás nyarat te is megveheted 6000-ért akciósan ITT!
