A Móra Könyvkiadó újdonságai és kiadványai közül ezúttal a történelmi témájú ifjúsági regények és történeti ismeretterjesztő kiadványok felé evezünk és kirándulást teszünk a 20. században. A Móra történelmi blogturné keretén belül négy bloggerünk mutatja be Menno Metselaar – Piet van Ledden: Ki volt Anne Frank?, Monica Porter: A budai vár Vagányai és Zágoni Balázs: A csillag és a százados című könyveit. Tartsatok velünk, s a turné végén megnyerhetitek A budai vár Vagányai című könyvet a kiadó felajánlásában.

A háború utáni Németországban él Eva, aki tolmácsként dolgozik, amikor egy új megbízatást kap. A fordítás, amiben részt kell vennie kapcsolatban áll az egykori auschwitzi táborban élő zsidók emlékeivel és ez nagyon megviseli a lányt. A Német Ház jól bemutatja a német társadalom minden szegletét azzal kapcsolatban, hogy hogyan néztek szembe a tényekkel az egykori háborús bűnösök és azok, akiknek közük volt (akár közvetve, akár közvetetten) a szörnyűségekhez, amik milliók halálához vezettek.

A Libri Kiadónál megjelent regényben Annette Hess úgy mesél a régi időkről, hogy képtelenség a történettől szabadulni. A Blogturné Klub 5 bloggere elolvasta A Német Házat és elmesélik az élményeit nektek. Tartsatok velünk a turnén és a végén ti is megnyerhetitek a könyv egyik példányát.

Mario Escobar könyve a legnehezebb témát dolgozza fel egy igaz történeten alapuló napló alapján. Helene Hanemann szavain keresztül megismerhetjük az auschwitzi haláltábor mindennapjait, és a kegyetlenségeiről elhíresült Mengele doktorral is találkozhatunk. A Blogturné Klub 8 bloggerre is visszarepült a történelem kegyetlen helyszínére, hogy megismerje az egykori történeteket, amikről nehéz olvasni is.

Tarts velünk te is a turnén, aminek a végén te is megnyerheted az Auschwitzi bölcsődal című könyvet a Kossuth Kiadó jóvoltából.

Nagyon nehéz egy ilyen témájú könyvet olvasni (és aztán írni róla), mert a holokauszt az a téma, ami megfacsarja az ember szívét. Még akkor is ha nincsen közvetlen kapcsolatom ezzel az egésszel (nem élte át egyetlen hozzátartozóm ezt a borzalmat), de a történelem ezen szeglete nem megkerülhető. És szerintem nem is szabad megkerülni. Erről elmélkedtem nemrég a Miért olvasom holokausztról szóló könyveket? posztomban, ahol Wendy Holden könyvét is megemlítettem. Mert nagyon fontos és érzékeny témát dolgoz fel, avagy borzalmasabb dolgot nem tudok annál elképzelni, mint várandósként bekerülni az Auschwitzban található haláltáborba. Három rendkívül erős nő harcáról szól a Túlélőnek születtünk című könyv, ami nemrég jelent meg a Maxim Kiadónál.

fotó: http://bupap.blogspot.hu/2012/04/szellemek-svabhegyen.html

Még múlt pénteken figyeltem fel Ambrózy báró rajongói oldalán egy megosztásra, amiben Szellemek a Svábhegyen túrát ajánlották, mert hát ez a helyszín szerepel a könyvben is. Én anno nagyon szerettem az Ambrózy könyveket, és emlékszem még mindig néhány különleges helyszínre a századfordulós Budapestről és ilyen túrán még sosem voltam, úgyhogy beneveztünk Ákossal és szombaton délután 2-kor elindultunk.

A túrát a Bupap (Budapesti Aszfaltprojekt) rendezi, akiknek mottójuk, hogy "Légy turista helyben!. Hiába élek már Budán jó pár éve, még mindig nem ismerem minden szegletét a kerületeinek, de mivel nagyon szeretem a történelmet, és ezekről a sétákról már csomó jót hallottam, így kipróbáltuk.

A túra tényleg 2-kor indult és a túravezető történész jó kis tempót diktált, de közben csodás helyeket járhattunk be. Voltunk Jókai Mór birtokán, és megtudtuk, hogy milyen volt anno a fogaskerekűvel feljönni ide, és milyen volt az élet, amikor elindult a "pöfögő kávédaráló"-nak titulált vonat és elkezdte használni az elit. A Svábhegy jó helyszín volt a rejtőzködő embereknek, mert nagy területeivel bárki el tudott itt bújni, hiszen a századforduló előtt / illetve után még nem volt nagyon lakott hely. Voltunk a Parlament építőjének családi házánál, ahol szomorú volt látni, hogy a lakatlan épület most művédelmi terület, amit az önkormányzat hagy pusztulni. A házról egyébként rálátni a Parlamentre, és a Madárvédelmi Egyesült is itt van a Jókai birtokkal karöltve, aminek Présházába tavasztól ősz végéig be lehet menni és körül lehet nézni.

az egykor jobb napokat megélt Svábhegyi Szanatórium, ami szintén zárva áll évek óta, pedig a század elején mindenki a csodájára járt.

Anett (@zakkantanett) által közzétett fénykép, 2016. Nov 5., 09:44 PDT

Sétánk egyik különleges momentuma volt, amikor az egykori Hotel soron jártunk, ahol a II. világháború alatt/után rengeteg szörnyűség történt. A századfordulón Hotel Majestic, Mirabell, illetve a Rege szállók után lakóházzá alakított helyek sok szörnyűséget láttak a háború alatt/után. Itt vallatták ugyanis a zsidó származású embereket, és itt rendezkedett be a német megszállás. Míg a századfordulón ide járt pihenni és bálozni az elit, addig a hotelsor másik arca sok szomorúságot rejteget. A házakban most is élnek, ugyanúgy lakóházak, amik között még mindig ott húzódik az a titkos pincerendszer, amit a németek is használtak.

a Parlament építőjének romos háza, amit az állam műemlékvédelmi épületté nyilvánított, aztán azóta hagyja rohadni. jah és a házból pont a Parlamentre látni. 😟

Anett (@zakkantanett) által közzétett fénykép, 2016. Nov 5., 09:41 PDT

Bejutottunk a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre is túránk során, erre külön engedélyünk volt :) Még sosem voltam itt, úgyhogy érdekes volt végignézni az iskolában, ahol 1926-tól az Isteni Szeretet Leányai monostora/kolostora állt. Pontosan ott ahol most Rendőrtiszti Főiskolának otthont adó nagyterem van. Itt sok mindent megtudtunk a túravezetőnktől, aki beszélt az akkoriban itt élő nővérekkel, akik zsidó gyerekeket próbáltak megmenteni a deportálástól, majd az orosz katonákkal éltek együtt, majd végül 56 után az itt létrehozott traktoros iskola miatt elmentek az épületből. Az egykori kápolna helyén ma a nagyterem van, ami mellett egy kis helyiségben egy magas létrára állva és felmászva egy kis lyukon be lehet nézni és láthatóak a régi épület freskói. Elképesztő volt látni őket.

Megálltunk az egykori Vörös Csillag Szállónál is, és megtudtuk azt is, hogy mekkora golfhatalom volt Magyarország anno, és hogy mi a hotel története, mi van vele most, és az úttörő vasút mellett sétáltunk el addig a házig, ahol Rajkot tartották fogva és itt vallatták. Rengeteg történetet hallottunk közben az úttörővasútról, Rákosiról, Rajkról, és Szász Béláról, aki a szamizdat irodalom egyik "sztárja" volt. Nehéz elmesélni minden apró információ morzsát a túráról és nem is szeretnék, csak egy kis kedvcsináló gyanánt írtam le ezeket, mert ezek maradtak meg. Ennél még több helyen jártunk és sok kilométert lesétáltunk, hogy aztán a Normafa végállomástól buszozzunk haza a szakadó esőben. De még így is megérte, mert olyan dolgokat tudtam meg, amiket nem biztos, hogy észrevettem volna jártamban-keltemben a Svábhegyen. Menjetek el november 26-án és hallgassátok meg saját magatok ezeket. Infók a következő túrákról itt találhatóak!

Szeressétek a Bupapot itt https://www.facebook.com/bupap.hu/