Már említettem az évösszegző posztban, hogy olyan jól sikerült megismerkednem elsőre J.D.Barkerrel, hogy a Szíve helyén sötétség igencsak magasan vezette a tavalyi év olvasmányai listámat. Bár csak most került sorra, hogy írjak róla, de Jack és Stella több mint 36 évét felölelő történet lesz az, amire még jó sokáig emlékezni fogok és amit néhány évente újraolvasok majd. És hogy miért? 

Mert Barker könyvét olyan atmoszféra járta körbe, amibe imádtam belesüppedni, és együtt nőni fel Jackkel (és Stellával) és a körülöttük lévő világgal és emberekkel. Érdekes volt látni azt, ahogy telnek az évek és hogyan változnak meg a főszereplők kapcsolatai, életének színterei, szokásai, és az őket körülvevő emberek köre. Egy különleges fejlődéstörténet ez a regény, ami Jack 8 éves korában indul és 44 éves koráig végigkíséri a főhőst. Nehéz spoilerek nélkül írni róla, de Jack és Stella kapcsolata semmiképpen sem mondható mindennapinak, mert belengi egyfajta misztikum, egy kamaszos rajongás Jack részéről, és persze ott vannak a nehezítő körülmények. Ezekből van a legtöbb a regény során. 

A főszereplőnknek Jacknek nincs könnyű élete. Nagynénje neveli, mert szülei meghalnak egy autóbalesetben. Jack minden évben augusztus 8-án kimegy a szülei sírjához Jo nénivel, és itt elkóborolva 8 évesen ismerkedik meg Stellával, aki korban hozzá hasonló kislány, és ő is ott lóg a temetőben. A következő évek során az augusztus 8-ák meghatározó napok lesznek Jack számára, aki alig várja, hogy újra lássa Stellát, aki hol eljön ezekre a találkozókra, hol nem. Ahogy cseperedik a fiú, úgy lesz az egész helyzet és az élet is egyre bonyolultabb...

A fiú múltja, maga Stella, a lány körül megjelenő fehér ruhás emberek, Jack jótékony és adakozó láthatatlan segítője, a srác barátai, a felbukkanó nyomozók, és persze az évente felbukkanó fura holttestek és egy sorozatgyilkos. Minden apróság összefügg a történetben, és annyira jól illeszkednek egymáshoz a darabkák, hogy egyetlen percre (esküszöm, én alig bírtam letenni ezt a monstrum nagyságú regényt) sem volt unalmas a történet. Minden egyes év, ami eltelt a könyvben hajtott afelé, hogy megtudtam, hogy Jack sorsa milyen irányba megy. Végig drukkoltam neki, mert voltak nehéz évei, de Barker végig fent tudta tartani a figyelmemet úgy, hogy kellő mennyiségű misztikumot adagolt a történetbe, ami végig izgalmas maradt és alig vártam az újboli  találkozásaimat a karakterekkel. 

Pedig a könyvben sok újdonság nincs, ha úgy vesszük. Az alapsztori a korai Stephen King könyvekből, a Stranger Thingsből, vagy akár az X-men filmekből is megismerhető nagyjából, Barker mégis úgy tálalta, hogy közel hozta a karaktereket egymáshoz, és az olvasóhoz, és ettől szimpatikussá és élővé tette őket. Hiába volt 720 oldal a történet én nem akartam kiszakadni belőle, és a végén már direkt igyekeztem 20 oldalanként haladni, mert tudtam, hogy ha véget ér, akkor maradni fog bennem egy űr és hiányozni fog a hangulat, a karakterek. 

UI1: Ugyanitt kételkednék, hogy a Szíve helyén sötétség filmes jogait még ne vette volna meg valaki, mert ez a történet vászonért kiállt! 

UI2: A borító csodálatos lett, taps érte Müller Péternek, szerintem tökéletes illet a könyv atmoszférájához!

UI3: Felkészül a 4MGY könyvek Barkertől és a Dracul, mert nekem mindent el kell olvassak, amit ez a zseniális író alkotott. Ugye azokat is ennyire fogom szeretni? 

Nehéz nem ömlengeni a könyvről anélkül, hogy végigspoilerezném a bejegyzést, de tényleg olvassátok el a Szíve helyén sötétséget, ha vágytok egy gyerekszereplőkkel induló misztikus történetre, ahol végigkövethetsz több évtizednyi élettörténetet, miközben egy percre sem unatkozol. 

A történet felnőtt nyomozós részei (Furcsaságok Fala) nagyon izgalmasak voltak Brierrel, a nyugalmazott Stack nyomozóval és Fogel nyomozóval, de ezek nagyon kis szeletét adják a könyvnek. A lényeg Jack-en van, és az ő saját kis nyomozásán, amit Stellával és Stelláért folytat. 

Egy ponton a történet (a Negyedik résznél) nagyon beindul és szinte megállíthatatlanul elkezd száguldani (az Ötödik rész) a hatalmas beteljesedés felé, amit szerintem zseniálisan izgalmasan oldott meg az író és még most is a fejemben peregnek le a könyvben olvasott dolgok, úgyhogy Barker tényleg jó munkát végzett azt hiszem. 

A misztikum mellett van szerelmi szál is a regényben, de még ez is úgy volt tálalva, hogy ne legyen sok, ne legyen geijl, ne legyen gagyi. A thriller, misztikum és a horror elemeket felvonultató könyv számomra végig izgalmas maradt, rengeteg emberi pillanat és sors van benne (Jack és Jo néni kapcsolata, Jack haverjának Drunknak az élete, a nyugalmazott nyomozó élete stb.), ami szerethetővé és szinte valóságossá teszi az egészet. Vannak benne borzalmas, és szívet tépő momentumok is, egy igazán gonosz főhőst is megismerhetünk, és szerintem az nem spoiler, ha elárulom, hogy Barker arra a csavarra is képes volt, hogy hagyott nyitott kérdéseket a könyv végén, úgyhogy lehet agyalni bőven még a könyv befejezése után egy-két dolgon. 

Nem is ömlengek tovább, nekem a Szíve helyén sötétség a 2020-as év legjobbja volt. Ne féljetek tőle a vastagsága miatt, Barker elképesztően misztikus olvasási élményt ad, ha bele tudtok merülni Jack és Stella világába. Hajrá hozzá! Én csak bíztatlak titeket rá!