A poros polcok bája - így könyvtáraztam anno és így lettem újra könyvtártag megint

8:00:00 AM


Előre szólok, ez egy nosztalgikus poszt lesz de nézzétek el nekem! A mostani témázásra ugyanis a könyvtárak és a könyvtárazás került terítékre, és hát miről is lehetne mesélni, ha nem erről? Szerintem mindenkinek van egy sztorija a könyvtárról (főleg gyerekkorából), de sokan járnak még most is könyvtárba. Nem hiszitek? Tartottam egy gyors közvéleménykutatást a Twitteren, és érdekes dolgok derültek ki! Jah és meglepetés: a poszt miatt én is beiratkoztam újra egy könyvtárba, csak hogy legyen friss tapasztalatom!

Füstszagú könyvtárszobák titkai - avagy én a lelkes könyvtártag '90-es évekből


Nem emlékszem pontosan, hogy mikor iratkoztam be a könyvtárba, de az biztos, hogy anyukámmal mentem, és a mai napig emlékszem, hogy milyen jó és izgalmas érzés volt könyvtárba járni.

Imádtam ott lebzselni, és nagyon lelkes kis olvasó voltam. Persze az elején 8-10 évesen főleg a számozott Disney könyveket és a Mi micsoda? könyveket kölcsönöztem ki, de mivel nagyjából minden érdekelt, így a könyvtáros néni mindig félretette nekem a legújabb szerzeményeket, és azokat, amiket úgy gondolta, hogy érdekelhetnek. A könyvtárral párhuzamosan anyu belépett a Magyar Könyvklubba így onnan is választhattam néha könyvet, de a könyvtár maradt a könyvek fő beszerzési forrásunk. Szerintem hetente legalább egyszer, de kéthetente biztos, hogy elmentünk, és ilyenkor 4-5 könyvvel távoztam.


Nem, ezen a gifen nem én vagyok, de lehetnék simán!


A könyvtár egy több termes házban volt berendezve. Volt egy utcára nyíló nagy szoba, itt voltak a felnőtt könyvek, és a magazinok, az előtérben is voltak könyvek (de szakkönyvek talán, mert sosem néztem arra) és az előtérből nyílt még egy szoba, ahol a könyvtáros néni ült és ahol a gyerekkönyvek voltak. Már nem emlékszem, hogy hogy hívták a könyvtáros nőt, de az megmaradt, hogy akkoriban még lehetett bent cigizni az épületekben, és télen a hidegben ő mindig bent olvasott és cigizett miközben az emberek jöttek-mentek és hozták, vitték a könyveket. Ebben a kis szobában voltak kis asztalok is (a felnőtt részlegen kényelmes fotelek is voltak ám!) és itt volt a kályha is, meg a WC és a kamra is (ami konyhaként volt berendezve a könytárosoknak). A hatalmas asztal mögött ülő cigiszagú néni kedves volt egyébként, és én nagyon szerettem hozzá járni, mert mindig megkérdezte, hogy hogy tetszett, amit kivettem és sosem torkollt le, ha kicsit később vittem vissza a könyveket.

Könyvtári kis titkok tárháza


Azt hiszem már említettem a blogon, hogy anno anyukám Stephen Kinget is olvasott és bár nekem nem lett volna szabad akkoriban még ilyeneket olvasni én is el hoztam pár könyvet a könyvtárból. Persze a könyvtáros néni mindig megkérdezte, hogy minek viszem újra, hiszen anyukám már olvasta, de füllentettem, hogy újra el akarja olvasni. Szerintem a néni is levágta, hogy nem anyukám akarja elolvasni, hanem én magam, de hát ez a mi kis titkunk maradt.

Így olvastam el az AZ-t, a Cujo-t, a Carrie-t és paráztam szét magam rajtuk. Így ismerkedtem meg Robin Cook műveivel is, de persze sokszor csatangoltam be a felnőtt könyvek részlegbe gyerekként is. Itt ismerkedtem meg kiskamaszként az erotikus regényekkel, nézegettem biológiai könyveket is a test felépítésről, és hát persze, hogy olvastam kegyetlenségekről is. Még a Káma Szútrába is bele lapoztam a könyvtárban, aztán gyorsan be is csuktam, mert nem értettem semmit sem.

Kíváncsi gyerek voltam nah, és az, hogy a könyvekből / könyvektől vártam a választ nem hiszem, hogy baj lett volna akkoriban. Mindig volt egy-egy téma, ami érdekelt, így a könyvtárban utána tudtam járni. Ne feledjétek, nem volt akkoriban internet, meg google én az Értelmező kéziszótárban nézelődtem, ha valamit nem tudtam, meg próbáltam különböző könyvekből utána keresni a dolgoknak. Nem volt egyszerű nah! 





10-12 évesen felfedeztem, hogy vannak olyanok, hogy regények (viszlát képes könyvek kevés szöveggel!), találkoztam Emillel és a detektívekkel, jöttek a pöttyös és csíkos könyvek. Volt egy olyan szokásom, hogy ha rágerjedtem egy könyvre, akkor azt havonta kivettem. A következő két regény olvasójegyén csak az én nevem szerepelt szerintem, mert ezeket vettem ki a legtöbbször. A Kérdezd meg Alízt még a mai napig is nálam van (tudom, tudom, gáz 😧 de időközben elköltöztem otthonról és mire vissza akartam Pestről vinni a könyvet, már felszántották a könyvtárat és nem volt hol leadni).




Az igazi menedék: a szakközépiskolai könyvtár 


Szerintem 13 évesen vettem ki az utolsó könyvet a helyi (aka Sülysápi most már Városi Könyvtárból, akkor még csak falusi volt) könyvtárból. Azóta bár sokszor jártam a régi könyvtár helyén, de már nincs semmi ott. A könyvtárat lebontották, helyére azt hiszem orvosi rendelő került, én pedig beirakoztam a szakközépiskolai könyvtárba Monorra. Ide is szerettem járni, mert bent voltak a kötelezők és az ajánlott olvasmányokat, és persze azért tudtam kikölcsönözni regényeket is. Viszont ezek akkoriban nem érdekeltek, főleg csak szépirodalmat olvastam, amiket irodalom és történelm órára kellettek, és beértem ezzel. Akkoriban kapott el a Harry Potter láz, meg a vámpíros könyvek (Twilight) ezeket pedig megvettem magamnak/megkaptam ajándékba, így nem kellett kölcsönözni őket.

A könyvtár egyébként nekem jó menedék volt, mert nem igazán szerettem az osztálytársaimmal lógni szakközépben, így mindig a könyvtárba mentem szünetekben, vagy lyukasórákban, mert itt legalább lehetett számítógépezni (ugye nem csak én küldtem ingyen sms-eket a 777.sms.hu-ról infó meg lyukasórán?), meg persze olvasni. A könyvtárban voltak magazinok is, meg persze néhány zegzug, ahol le lehetett ülni és nem csinálni semmit sem. A sulis könyvtár nem volt annyira felszerelve könyvekkel, de ami a sulihoz kellett az meg volt, és nekem anno ennyi is elég volt. Amikor leérettségiztem, akkor az érettségi bizonyítványt csak akkor adták oda, ha nem volt könyvtári tartozásom, így az összes nálam lévő könyvet leadtam (kb 15 könyvet cipeltem szerintem vissza negyedik évvégén 😅).

Főiskolán (mind a BGF-en, mind a Kodolányin) könyvtártag voltam, hiszen a szakkönyveket innen vettem ki (egy vagyon volt minden könyv, nem akartam őket megvenni) így evidens volt a könyvtár. Ami egyébként azért is jó volt, mert lehetett itt fénymásolni a jegyzeteket (általában az enyémet fénymásolták), meg neptunozni, úgyhogy sokat jártunk ide is órák között, órák után.

Itt nem sok minden volt a szakkönyveken kívül, így én se kölcsönöztem mást. Szerencsére a főiskolás éveimben már dolgozni kezdtem, így a könyvtár a szakkönyveken kívül értelmét is vesztette. Ami könyv megtetszett, azt megvettem magamnak. Viszont nem csináltam okosan, mert még mindig vannak olyan könyveim ezekből az időszakból, amiket nem olvastam el, mert nem volt rá időm azóta se.

2019 az új könyvtártagságom éve


És ha már könyvtár, akkor nem is ünnepelhetném másként ezt a posztot, mint azzal, hogy tegnaptól újra könyvtártag lettem. Igaz csak a helyi könyvtárba vettem egy éves bérletet, de tervezem, hogy minden második héten legalább elmegyek és kikölcsönzöm valamit. Az éves bérlet 4500 forint volt, és csak ebbe a könyvtárba érvényes. Volt még olyan változat, hogy havi, meg negyedéves tagság, de az éves volt a legolcsóbb hónapra lebontva. 

Lehetett volna még olyan bérletet venni, amivel be lehet irakozni a központi FSZEK-be (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár) és így az összes tagkönyvtárat lehet ingyenesen használni és kölcsönözni. De mivel nem vagyok telhetetlen, és ez a helyi kis könyvtár van hozzám közel, így ide iratkoztam be. Egy ideje már követem a könyvtárat a Facebook-on, tök jó, hogy mindig posztolnak a friss könyvekről, van online rendszer, és sokféle könyv van a polcokon. Több polcnyi krimi, szépirodalom, és nagyon sok új könyv is volt bent, mármint úgy új, hogy éppen most jelent meg és még ott várták az új olvasókat a polcon. Persze a sikerkönyv előjegyzése plusz pénzbe kerül, és a frissen megjelent könyveket 2 hétnél tovább nem lehet őrizgetni, de én egy utazós könyvet vettem ki Malajziáról és Szingapúrról úgyhogy ez 4 hétig lehet nálam. Kaptam olvasójegyet, szekrénykék is vannak a cuccoknak, plusz sok gép, amin lehet csekkolni a könyvtári állományt, hogy éppen bent van-e a keresett könyv. 

Szimpatikus volt a könyvtárban, hogy sok féle folyóirat van, és bevallom legalább egy órát töltöttem el azzal, hogy végigmentem a polcok között és nézelődtem. Nyilván minden könyv használt, de én szívesen olvasom használt könyveket. Nincs bennem ilyen degradáló érzés, hogy fúj használt könyv. Persze, ha egy könyv a szívemhez nő és könyvtári, akkor tuti, hogy be fogom szerezni majd, de remélem, hogy a könyvtár segít majd abban, hogy újabb szerzőket megismerjek, és egy kicsit környezettudatosabb legyek az olvasásban is. (De erről majd máskor egy másik bejegyzésben)

Így könyvtárazik az internet népe


Tartottam egy gyors közvéleménykutatást is a Twitteren, 535 válasz jött a "Ti jártok könyvtárba?" kérdésemre. A válaszadók 56%-a nem tag és nem is jár könyvtárba, 16% rendszeresen, míg van aki tag, de csak ritkán jár. Szerencsére csomó tök jó válasz (55 egészen pontosan) érkezett, hogy ki miért jár, és ki miért nem.




A legtöbb válaszadó inkább megveszi magának a könyveket (mert telik rá, mert szeretné birtokolni), és egyébként is sok az olvasatlan könyve otthon, így inkább azokat olvassa. Akik nem járnak ők inkább e-bookot olvasnak, és sokan felhozták azt is indoknak, hogy azért nem szeretnek könyvtárazni, mert mindig vissza kell vinni a könyveket időre, és van aki attól fél, hogy nem fejezné be időben, és vihetné vissza olvasatlanul.

A legtöbben, akik járnak, ők a hangulat miatt járnak, és mert ingyen van. Többen tagok olyan könyvtárban, ahol a gyermeküknek kölcsönöznek ki könyveket és diafilmeket. Volt olyan válasz is, hogy azért nem jár az illető könyvtárba, mert a nyitvatartási ideje egybeesik a munkaidejével és jött kritika azzal kapcsolatban is, hogy a helyi könyvtárak nem igazán szerzik be a friss könyveket, így nem lehet mit kikölcsönözni. A legtöbben sulis időszakukban könyvtáraztak, de van aki most is használja a helyet, mert nyugi van, lehet ott tanulni, dolgozni, télen jó meleg van, nyáron pedig hideg :)

Nektem tetszett például tegnap a helyi könyvtárban, hogy minden polc szépen rendben volt rakva, mindenhol ott voltak a számok a könyvek gerincén, tök jól megtaláltam minden könyvet, amit szerettem volna megnézni. Persze kicsit bosszantó volt, hogy 2 könyv is ki volt kölcsönözve, amik engem is érdekeltek volna, és ha én is szeretném őket, miután visszahozták őket, akkor 300 ft/könyv áron előjegyezhetem. Ezzel a lehetőséggel nem éltem, viszont összeségében egy könyv áráért iratkoztam be egy évben. Nem titkolt célom, hogy szilveszterig legalább két hetente hozok és viszek könyvek a könyvtárból, aztán jövőre heti rendszerességgel szeretnék járni. Majd nyilatkozom néhány hónap múlva a témáról, hogy tudtam-e ezt tartani vagy sem.

Érdemes szemezgetni a Twitteres válaszok között (ide kattintva elolvashatod őket), nagyon sok pozitív és negatív visszacsatolás jött a témában. Nem gondoltam volna, hogy ez a téma ennyi embert megmozgat.

Bevallom én is főként a hangulat miatt jártam a könyvtárakba és egyfajta menedék is volt mindig is az adott könyvtár. Szeretek könyvek között lenni, nézegetni őket, beléjük lapozni, majd visszarakni őket a polcra. Imádom a régi könyvek illatát, tapintását, és látni azt, hogy hány és hány ember olvasta már el őket előttem. Szeretem azt, hogy könyvtárazás közben nagyon sok új impulzus ér, miközben nézelődök a polcok között. Hogy felfedezhetek új szerzőket, megláthatok régi kedvenceket, és igazi klasszikusokat, amikről már elfeledkeztem. Szóval így könyvtárazom én! 📚

És hogy hogyan könyvtáraznak a többiek? Olvassátok el őket is!

Dóri, Nikkincs, Sister, Czenema, Pupilla

Utóvéd: Nita, Avilda,
(csatlakozz te is egy saját poszttal és belinkelünk!)

Te hogyan könyvtárazol? Jársz egyáltalán? Ha nem, akkor miért nem? Kommentálj! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy neked milyen a kapcsolatod a könyvtárakkal! 


Kövess a Facebookon, és az Instagramon a több tartalomért 👈💗 Csatlakozz a #mutimitolvasol csoportomhoz, és mutasd meg te is, hogy mit olvasol éppen! 

Ezeket is olvasd el

10 komment

  1. Jó volt olvasni a könyvtári élményeidről, és látszik hogy a jófej könyvtárosnéni sokat dobhatott az élményen gyerekkorodban :))) Jó hogy csináltál szavazást, ez engem is érdekel szakmai szemszög miatt - megyek is informálódni! :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Ez olyan, mint az irodalom / töri órák nálam. Ott is jó tanáraim voltak és szerettem a könyveket, a történelmet és miattuk olvastam. Nagyon sok múlik a tanáron, és ez alól egy könyvtáros se kivétel, hiszen sokszor találkozik gyerekekkel, akiknek ő ajánl olvasnivalót, szóval egyrészt jó ha barátságos egy könyvtáros, és ha ért a gyerekek nyelvén is. Meg persze a felnőttekén is. Nehéz lehet ennyi embernek megfelelni. Sok érdekes választ írtak az emberek, remélem találtál benne hasznosságokat!

      Delete
  2. Én is csodálkoztam, hogy ennyire megmozgatta az embereket a kérdésed, de tök jó, hogy az embereket érdekli ez a téma.
    Szerintem csatlakozom hozzátok utóvédként. :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Pedig én azt hittem a könyvtár téma tök uncsi, erre... :) Azóta már láttam is, hogy kikerült a blogod, tök jó hogy írtál, mindjárt megyek olvasom is és hagyok kommentet!

      Delete
  3. Behallhatóan a szavazás rész érdekelt a leginkább, mert láttam a Twitteren, és kíváncsi voltam, na! :D
    A Kérdezd meg Alizt! egy nagyon fontos eleme a könyvtáramnak, sok érzelme és emlék köt hozzá. Sajnálom, hogy nem adták ki újra, és szinte fellelhetetlen. Nem is adom kölcsön senkinek az enyémet. :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Én is azért nem akartam megválni az Alízos könyvtől, mert annyira sok érzelem, és emlék köt hozzá, és egyébként is annyira fontos könyv, hogy én is szeretné majd a gyerekem kezébe adni (ha egyszer lesz). Tényleg kár, hogy nem adták ki újra, bár sokan bírálják azóta is, hogy sok a pontatlanság benne, de engem nem érdekel, mert érzelmi értéke van számomra, és felejthetetlen. Tök jó, hogy van még egy rajongó, azt hittem kb senki sem ismeri ezt a könyvet!

      Delete
  4. Ezek a "nem volt akkor még internet meg Google" mondatok annyira igazak, de annyira az őskorba helyeznek minket szerintem a mai fiatalok, kamaszok számára. :D Pedig tényleg így volt. Otthon az Így élt... kötetekből írtam ki pl a szerzők életrajzát irodalom órára, és az értelmező szótárban keresgéltünk minden ismeretlen dolgot... Szép volt, meg volt egy romantikája, de azért nem sírom vissza.

    Szuper, hogy szavaztattál is twitteren, nagyon sok válasz és szavazat érkezett, nekem is tetszik, hogy ez ennyi embert megmozgatott. :) Annak meg pláne örülök, hogy visszairatkoztál könyvtárba! :)) Kíváncsian várom majd a későbbi tapasztalatokat, hogy hogy jött be. :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Remélem, hogy jó lesz megint könyvtárban válogatni a temérdek könyv között. Azt hiszem ideje aktualizálnom a kívánságlistámat is, és megnézni, hogy mi van a könyvtárban bent és mit tudnék kivenni legközelebb, meg mit is szeretnék tényleg elolvasni. Amúgy nem vagyunk mi őskoriak, és örülök, hogy mi pont az a generáció vagyunk, akik még megtapasztalták az internet előtti korszakot és azt is hogy van határtalan net. Nyilván így könnyebb, kigooglezom most amit nem ismerek, de ez egyben azért visszás is. Mert annyira gyorsan jön az információ, hogy sok mindent nem is jegyzem meg ezekből. Mármint elolvasom, de nem ragad meg úgy, mintha ezt egy könyvből/lexikonból tenném ugyanezt. Lehet másnál nincs így, de én néha ezt érzem. HOgy túlzottan sok az információ, és nehéz kiválogatni ebből, hogy mi minden fontos, meg érdekes. Egy könyvből nekem könnyebb kiszűrni a lényeget. Mondjuk én teljes tankönyveket jegyzeteltem ki a fősulin kis papírkákra és úgy tanultam be őket, szóval én igazi állat vagyok :D :D :D :D

      Delete
  5. Nagyon kis kompakt bejegyzés lett, érdekes volt végigkísérni a könyvtáros kronológiát. :) Olyan fura, de se a gimiben, se általános iskolásként nem jártam a sulis könyvtárba, csak elvétve, inkább a kötelező olvasmányok miatt. Meg hát ott volt nekem a városi, ami messze jobban felszerelt és izgalmasabb hely. :)

    A twitteres szavazás is nagyon tetszett, szuper ötlet volt! Bele is olvasgattam a válaszokba, így egy kicsit képet kaptam az emberek szokásairól. Azért sok múlik a gyerekkori tapasztalatokon- hiába, ott szereztük meg az első benyomásokat. :)

    ReplyDelete
  6. Csatlakozom Pupihoz a nem volt Google-lel - mennyit jártam én is könyvtárba a házidogák miatt. És amikor nem volt kölcsönözhető a kötet, akkor mehettem az olvasóterembe, ahonnan kézzel írtam ki a szükséges részeket :P
    Nekem is nagyon tetszett ez a kis szavazásod, tök jó h ilyennel is fáradoztál a bejegyzés kedvéért. Nagyjából sejtettem, hogy melyik válaszodra jön a legtöbb szavazat, hisz soha nincs tolongás a könyvtárban :/
    Annak viszont nagyon örülök, hogy beiratkoztál, szerintem szuper dolog újra felfedezni. Meg a saját könyvek vételéhez képest igen csekély összegért jutsz reeeeengeteg könyvhöz, max.picit türelmesebbnek kell lenni a legújabbak kapcsán. De szerintem megéri! Majd mesélj, hogy milyen érzés újra könyvtárazni :)

    ReplyDelete

Subscribe