Mitől jó egy fordítás, vagy éppen mitől nem avagy a jó és rossz fordítások setét erdeje

8:00:00 AM


Újabb témázós posztot hoztam/hoztunk, ami most a fordításokat boncolgatja. Mitől jó egy fordítás? Mik azok a hibák, amikre azonnal berágunk olvasás közben? Mi az, ami nem akkora hiba, és mi az, ami már annyira zavaró, hogy sikítanánk, és péklapáttal csapkodnánk a fordítót, hogy ezt mégis hogy gondolta? Jöjjenek a példák, és az, ahogy én állok a fordításokhoz.


Szögezzük le az elején, hogy nem vagyok nyelvtannáci, és sajnos be kell valljam azt is, hogy nem olvastam még könyvet eredeti nyelven. Persze ettől még a fordításokról így is lehet véleményem, úgyhogy muszáj leírnom így laikusként, ahogy én látom. Persze előnyből indul az, aki angolul már olvasta az adott könyvet, majd magyarul is a kezébe vette, mert jó esetben az ilyen könyvmolyoknak jobban feltűnnek a fordítási bakik, mint nekem egyszeri olvasónak. De azt hiszem mi vagyunk a nagy többség, és mi is ugyanúgy megérezzük, ha egy fordítás rossz. Akkor meg pláne, ha bűnrossz.

Nagyjából tíz éve olvasom serényen, ha a gyerek és tini éveimet nem számítom, hiszen akkor javarészt magyar írók műveivel ismerkedtem, vagy olyan művekkel, amik a szépirodalom kategóriába estek, és itt nem éreztem, hogy bármelyik fordítás rossz lett volna. A Rómeó és Júlia Kosztolányi fordításában csodás élmény volt, de szerettem az Aranyvirágcserepet, nekem nagyon olvasmányos volt, míg más utálta. Azt hiszem tiniként nem igazán figyeltem arra, hogy milyenek a fordítások, mert úgyis kötelező volt elolvasni ezeket a könyveket. Lehet, hogy most visszagondolva már észrevenném a döcögős mondatokat, anno ezek nem tűntek fel. Persze volt néha egy-egy nem magyar szerző műve, amit alig bírtam végigolvasni. Emlékszem kifezetten utáltam olvasni Antigonét, mert túlzottan nyakatekert volt (mondjuk ez ugye versfordítás, de hát akkor is fájt olvasni) de nem voltam kibékülve a Vörös és feketével sem, mert mehhhh.

Túl a nyelvtannáciságon


Nem vagyok nyelvtannáci, de azért tudom, hogy egy mondat alanyból, állítmányból és többi mondatrészből áll, így ezek hiánya eléggé feltűnik. Ha ezek hiányoznak a mondatokból, akkor az nagyon feltűnő, és zavaró is. Persze ezek kiküszöbölhetőek egy jó szerkesztővel, de néha a szerkesztő benne hagyja ezeket a hiányosságokat a könyvekben, így a kurta mondatokon felhúzom a szemöldököm. Ennél jobban már csak az szokott zavarni, amikor elmaradnak a -ban, -ben toldalékok, és zavar van többeszámokkal. Én is hajlamos vagyok lehagyni ezeket néhány bejegyzésből, de annyira megütközök egy ilyenen egy fordításban (vagy ez inkább szimplán helyesírási hiba?), hogy hajjjj.

Persze a fentiek lehet, hogy inkább szerkesztési hiányosságok, nem fordítási tévedések, de engem zavarnak. Egy jó fordítás számomra olyan, hogy szórakoztató lesz tőle a könyv. Átadja az író stílusát, a főszereplő fájdalmát, annak legmélyebb érzéseit, és képes arra, hogy vicces legyen, ha az kell. A jó fordítás képes arra, hogy két mondattól könnyes legyen a szemem, mert annyit elmond, de képes arra is, hogy kuncogjak a metrón egy-egy vicces párbeszedén. A jó fordítás pergő, olyan, amit élvezetes olvasni, és ahol nem szúrják ki a szememet rossz toldalékok, az értelmetlen és hiányos mondatok, amiknek se elejük, se végük. 

Azokat a fordításokat nem szeretem, amik szárazak. Nem tudom, hogy mi erre a jó szó, nyilván ha maga az író is bénán ír, akkor abból nehéz kihozni egy élvezetes regényt, de szerintem a fordító a helyes és odavaló szóhasználattal talán még tud emelni valamit a regény alapján. Nyilván van amin egyáltalán nem lehet.

Biztos, hogy van olyan is, hogy a háttérben a fordító vért izzadva próbál valamit kihozni az egyébként béna regényből, aztán nem sikerül. Vagy éppen sikerül, és ezt én mint laikus olvasó nem is tudom megítélni, hiszen az eredit nem olvastam. Furcsa belegondolni, hogy nekünk, akik csak magyarul olvasnak, nekünk teljesen a fordítóra kell hagyatkoznunk, hiszen olyan, mintha a könyv elején kézenfogna minket és aztán csak akkor engedné el a kezünket, amikor vége a történetnek. Nos, ha a fordítás és a fordító béna, vagy eröltetett, akkor a történet sem fog jó nyomot hagyni bennünk olvasókban.

Azt hiszem azok a történetek ragadtak meg benne a legjobban, amiket nagyon szerettem. Amire úgy emlékszem vissza, hogy kellemes volt olvasni, mert tele volt érdekes szavakkal, jó kifejezésekkel.




 A kedvenc fordításaim egy csokorban 


Totth Benedektől nagyon élveztem olvasni Roald Dahl Matilda fordítását, de a Viharsziget (Dennis Lehane) is ide tartozik. Ahhoz képest, hogy Pék Zoltán mennyi könyvet fordított (megnéztem a moly-on) tőle is sok olyat olvastam, ami nagyon megfogott.

Ilyen volt a Roald Dahl Boszorkányok című könyve, vagy az egyik legkiemelkedőbb fordítási szépség Neil Gaimantől az Óceán az út végén, és a Szörnyen Titkos Részleg, És a hatodik gork ami annyira zseniális szavakat és elnevezéseket tartalmazott. Vagy elég csak a legutóbb imádott Rókamókára és Szabó T. Anna fordítására gondolnom. Igaz csak kis versekről volt szó, de annyira furfangosak voltak, hogy jár az elismerő csettintés.

Nagyon szerettem Simonyi Ágnes fordítását Rainbow Rowell Eleanor és Park című könyvében, mert annyira jól visszaadta a 80-as évek hangulatát, de ugyanígy voltam Mesterházi Mónika sokszor naturális, és fájdalmas mondataival az Elveszett lányok országa című könyvel.

De hogy a rosszakról is ejtsünk szót... 


Rossz fordítás is létezik, bár én néha összemosom a szimplán szar könyvvel, és bár mostanság nem olvastam szörnyű könyveket, de azért néhány rosszabb fordítás megmaradt bennem. Az egyik ilyen a megboldogult Tótisz féle Szürke ötven, amikor Oroszlánkirály lett a Kings of Leon együttesből, akik a Szex a tűzön (Sex on fire) című dalukat bönböltették az autóhifiből. Biztos azért ragadt meg, mert erről a bakiról sokat cikkeztek, de tényleg volt itt még néhány béna mondat...

Egyébként lehetséges, hogy az eddig félbehagyott könyveim is a rossz fordítások miatt voltak? Nem hiszem, hogy ez lenne az ok, mert most megnéztem, hogy Bihari György és Sóvágó Katalin fordításait kifejezetten szeretem, de például Rowling Átmeneti üresedésébe mindundtalan bealudtam, és nem csúszott, pedig kétszer is nekifutottam, és magam sem tudom megmondani, hogy miért szenvedtem kutya módra ezzel a történettel.

Nem igazán jegyeztem fel eddig a blogposztjaim során a fordításokról semmit sem, csak néhány emlékfoszlányom van a jó példákból, és szerencsére a rosszakból még kevesebb. Nem mondom, hogy ezután több időt foglalkozom a fordításokkal, hiszen nem vagyok nyelvész, csak egy laikus olvasó, aki néha észrevesz dolgokat, néha pedig továbbsiklik felettük.

De mik azok amin nem tudok továbbsiklani? 


A túlzottan szaknyelvi és idegen szövegeket nem szeretem, és sajnos ha egy könyvben sok ilyen jellegű rész van, akkor az nálam nem igazán jön be. Én azért olvasom, hogy szórakoztassam magam, és ennek egy könyv és egy fordítás akkor tud eleget tenni, ha abban nem akadok meg oldalanként. Ha csak telnek az oldalak és megállás nélkül tudok olvasni, mert nincsenek benne ismeretlen szavak (elég nagy a szókincsem, de amikor rá kell keressek néhány fura szóra, akkor nem vagyok boldog), fura félmondatok, vagy ordító tárgyi tévedések (mondjuk sorozatcímek, dalok, popkul utalások elrontása, félrefordítása) akkor észre sem veszem, hogy végére értem a könyvnek.

Egy jó könyv azonkívül, hogy legyen olvasható a fordítása, még azért adjon hozzá némileg annyi pluszt, hogy legyen szép, választékos, érdekes nyelvvezetű (nem, az idegen szavak nem érdekesek) helyette inkább a különleges beszélő melléknevek, vagy leíró kifejezések tarkítsák a könyvet. Persze ehhez kell egy jó alap, de ha ez megvan, akkor egy jó fordító sok mindent ki tud hozni szerintem egy regényből.

Imádom a beszélő neveket, a hangutánzó és hangfestő kifejezéseket, ezek főleg a gyerekkönyvekben szemlélhetőek jól meg. Persze néhány fantasy regényben is ott vannak az érdekes nevek, és szereplők, ezekért én is odáig vagyok. Kell, hogy legyen a fordításban valami olyasmi, ami megragadja a fantáziámat, amitől elképzelem a szereplőt, a helyszínt. Kell valami hangulatfokozó, amitől izgatott leszek, amitől érdekelni kezd a könyv, a történet és az egész világa. És ehhez kell egy jó fordítás, és egy jó fordító, aki végigvezet az egész könyvön azokkal az odavaló szavakkal, amiktől csak többé válhat az olvasás élmény.

Köszi minden fordítónak, hogy napról napra dolgoztak azért, hogy mi olvasók szuperebbnél szuperebb könyveket olvashassunk. Csak sejteni tudom, hogy mekkora áldozatos munka van abban, hogy egy könyv elnyerje a végső hangját és stílusát, és ebben a fordítók (és persze egy jó szerkesztő) a legnagyobb segítség! Köszi, hogy fogjátok a kezünket olvasás közben, pacsi érte! 





A többiek posztjai: Bea, Pupilla

Ezeket is olvasd el

9 komment

  1. De vicces, hogy leszögezted az elején, hogy nem vagy nyelvtannáci, én meg pont az ellenkezőjével indítottam a posztot. :D
    Egyébként szerintem itt nem is az a kulcs, hogy van-e olyan, amit olvastál eredetiben ÉS magyarul is, mert nem feltétlenül ez kell hozzá, hogy feltűnjön valami. Szerintem a nyelvtudás maga is sokat számít, mert egy félrefordított kifejezés, szófordulat mögött azonnal "látja" az agyad, hogy mi is volt az ott eredetiben. Ha sokat olvas az ember angolul, akkor szinte átvilágítanak az ilyenek a szövegen. De még ha csak magyarul is olvas valaki, a megakasztóan magyartalan mondatok, és a rosszul fordított popkult cuccok bárkinek feltűnnek szerintem. És ezek igen sajnálatosak, nem csak a Tótisz-féle kiugróan elképesztő hibák, de több minden más is, mert olyankor tényleg az látszik, hogy a fordító egy egyszerű google keresést sem csinált...
    Tök jó, hogy a szerkesztőket is ennyiszer emlegetted, valóban összeforrnak ők ketten, spt mgé a korrektor is (ha van...), mert nekik még nagy feladatuk lenne kigyomlálni a szar mondatokat. Úgy fest azonban néha, hogy nem fésülik át rendesen a könyvet.
    Érdekes, hogy angol könyveknél még a typo is olyan ritka, mint a fehér holló, hol van ehhez képest a magyar könyvpiac?! :O

    Az Óceán az út végént én is említem a jó fordítások közt, Pék Zoltán kiváló munkát végzett vele. :) A Rókamókát csak angolul fogyasztottam, de most már kíváncsi vagyok az átültetett szövegre is. :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Hát a korrektor is hiányzik sokszor, neki például feltűnne egy nagyon magyartalan mondat és talán a szerkesztővel közösen javasolhatna valami változtatást, ha már ennyire elrontott dologról van szó. A Rókamókát ajánlom magyarul is, tök rövidke. Ugorj be egy könyvesboltba és csekkold le mert elég vicces :) Főleg hangosan olvasva, nekem nagyon bejött, szerintem igazi fordító bravúr lehetett ezt megalkotni, hogy értelmes is legyen, meg vicces is.

      Delete
    2. Igen, én nagyon sokszor hiányolom a korrektort, vagyis inkább magát a korrektúrát, mert a korrektor személye ugyan fel van tüntetve, de a munkája nem látszik... :S

      Oké, megnézem a Rókamókát. :) Valóban bravúros, ha sikerült humorosnak és versesnek is maradnia egyben, és hangulata is van. ;)

      Delete
  2. Nagyon jó kis poszt lett. Sok jó gondolatod, meglátásod van a témáról.
    Én egy picit nyelvtannáci vagyok, de már nem annyira, mint régen. :D A magyartalanságok, béna, stílustalan mondatok feltűnnek, de csak akkor jegyzem meg, ha valamiért nagyon meghökkent, különben pár perc múlva már el is felejtem.

    Pák Zoltán fordításai nekem is mind bejöttek eddig, de amúgy szégyen gyalázat, nem annyira jegyzem meg, ki mit fordított, csak ha valamiért kitűnik, akár negatív, akár pozitív értelemben. Tótiszt pl. mindhárman megemlítettük, de nem is csoda, elég "klasszikus".

    Jó, hogy megemlítetted a szerkesztőt, neki is van lehetőség javítani a dolgokon.

    És valóban, köszönjük a fordítóknak az áldozatos munkájukat. :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Bevallom azért utánanéztem a fordítók nevére, mert néha előbb ugrik be a könyv, hogy ezt kellemes volt olvasni, mint hogy tudnám ki a fordító. Pedig minden könyvemnél jelölöm, hogy ki a fordító, de nem mindig ugranak be a nevek, csak akit sokszor látok. Meg vannak a kiadóknak bevett fordítói, és van amit újra fordítanak. Ezekből kéne csinálni egy összehasonlító elemzést. Bár én olvastam pl a Szürke 50 újfordítását, és ott már nem voltak gázos dolgok, de attól függetlenül még nem lett a könyvből jó könyv :D

      Delete
    2. Ilyen összehasonlító elemzés tök érdekes lenne, bár iszonyú nagy munka is.

      Én se nagyon jegyzem meg a fordítókat, csak ha akár valamelyik irányban kiemelkedik. De ennyi könyvnél talán nem is lehet.

      Nem gondolnám, hogy a Szürke csak a fordítás miatt lett vállalhatatlan. :D De hogy nem javított rajta, az is biztos.

      Delete
  3. Olvastam egyszer egy könyvet, ott a Chasing Cars énekelte a Snow Petrol című dalt. Mondom ok.
    Engem olyanok tudnak kizökkenteni nagyon, mikor valaki írja, hogy emberünk leül, mondjuk a trónjára. Aztán utána anélkül, hogy felállna, már máshol van. Teleportált. De ugyanabban a jelenetben. Általában vissza kell lapoznom, nem hagytam-e ki valamit, emiatt meg totál kiesek a ritmusból. Bár ezek elképzelhető, hogy az eredeti műben is benne vannak. Tök érdekes, hogy ezeket akár ki is lehetne javítani, de nem teheted, mert az már nem lenne ugyanaz! Baromi nehéz lehet úgy fordítani, hogy hű maradj az alapanyaghoz.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Ahhhh, igen, ezek a "teleportálások" jellemzőek, bár ezek szerintem nem fordítói hibák, inkább az író sajátja, hogy nem írta le, hogy mi történt. (mert kezdő / vagy mert nem is érdekli, hogy mi van a karakterével, és az se érdekli, hogy mit gondol az olvasó?) A Chasing Cars - Snow Patrol melyik könyvben volt??? Ez mekkora baki :D Nah az ilyenek tipikus fordítói hibák, vagy a szerkesztő sem vette észre? Imádom a Snow Patrolt, szóval ez nagyon fáj a lelkemnek.

      Delete
    2. Nekem is nagy szívfájdalom volt olvasni, mert imádom azt a dalt! Rolf Lappert: Pampa Blues című könyvében volt :)

      Igaz, ez nem fordítás, hanem magyar könyvben volt, de ugyanez jött fel. Gaura első Bori könyvében volt, hogy Bori kölcsönkért egy könyvet, és másnap vissza kellett vinnie, de nem volt leírva, hogy visszavitte. Azt hittem, ez majd valami nagyobb történéshez vezet, de nem. Tavaly megkérdeztem, hogy wtf, és azt mondta az írőnő, hogy egy bölcsész mindig visszaviszi a könyvet, nem gondolta, hogy erre külön ki kell térni :D Nekem azért hiányzott :D

      Delete

Subscribe