T.S.Thomas - Londinium hercege

10:33:00 PM


Az Athenaeum Kiadó elhozza nekünk a kegyetlen jövőt. Nagy Britannia egykori fővárosában kannibálok élnek, Londiniumban és külső területein pedig emberek próbálnak túlélni az atomháború után. Élelmiszer alig van, az állatok kihaltak, a lakosság éhezik, a nemesek pedig castingokon gyűjtik be a húst.

Londinium hercege kegyetlen történetében keveredik Shakespeare kora, a kietlen jövő, a mondák, legendák és a vérszomjas főhőseik története. Erős gyomor kell hozzá, de a Blogturné Klub 5 bloggere vállalta azt a feladatot, hogy bebizonyítsuk, nem félünk a kannibáloktól. Tarts velünk és a turné végén, ha ügyes vagy megnyerheted a Kiadó által felajánlott könyv egyik példányát.

T.S.Thomas: Londinium hercege (Eaten-trilógia I.)

Fülszöveg:

Nagy Britannia kietlen romjain áll Londinium sötét metropolisza, amely az emberi civilizáció utolsó mentsvára. A növények szinte egytől egyig megsemmisültek, állatok sem maradtak a Földön, az éhhalál csupán két módon kerülhető el: farmerként zöldséget termeszteni a radioaktív talajon, vagy nemesként farmerek húsát enni Londinium fényűző éttermeiben. Az örök álmodozó parasztfiú, Demetrius Wannamaker útra kel, hogy szó szerint „eladja a húsát” a közösség polgármesterének, akinek lánya, Abigail éppen házasodni készül. Demetrius jó eséllyel pályázik rá, hogy őt magát szolgálják föl lakodalmi főfogásként, s ezzel megmentené családja tönkrement farmját – elsősorban haldokló édesanyját. Ám a nincstelen vegetáriánusfiú feltétlen önfeláldozása becsvággyá fajul, ahogy beleszeret Abigailbe, miközben a város sötét csatornarendszereiben lázadás készül a kannibál-társadalom szétzúzására…


Kannibálok, és Shakespeare? Nekem elég volt ez a két hívószó, és már repültem is rá az Atheneaum Kiadó új könyvére. A fülszöveg is elég "ennivaló" volt, úgyhogy én sok gusztustalan jelenetet vártam TST könyvétől. Szerencsére nem csalódtam, de tudom, hogy lesznek olyanok, akiknek ez nehéz olvasmány lesz. Mondhatnám, hogy megfekszi majd a gyomrukat, de ez olyan morbidul hangzik, pedig igaz.

A történet helyszíne az egykori London, a nem túl távoli jövőben, de már túl egy nagy atomháborún, ami teljesen megváltoztatta a Föld állapotát. Az állatok elpusztultak, csak néhány ember élte túl a csapást, ők is föld alatti helyeken bujkálnak. Az égből savas eső hull, szinte alig terem meg valami, állatok nincsenek, az egész világ éhezik. A könyv csak Londinium és környékére koncentrálódik, és a könyv legelején arról sem tudunk, hogy mi történt és miért, csak két fiút ismerünk meg. Az egyik főszereplő Demetrius, akinek bár él még a családja, de nincsenek jó körülmények között. Dem haverja Luke egyedül él, a fiúk haverként régóta számíthatnak egymásra. Demetrius édesanyja nagyon beteg, testvérei nem tudják eltartani a családot, apjuk nem tud pénzt szerezni, így az egyetlen esélyt fiukban látják. Ahhoz, hogy pénz szerezzenek el kell jutni a fiúnak Londiniumba, hogy ott aztán megegyék, mert akkor a család a húsáért cserébe sok pénzt kap.

A könyv elején megismert Demetriusból nagyjából semmit sem néztem ki. Annyira nyámnyila, béna volt, hogy kicsit drukkoltam is, hogy haljon meg (jó, ez nem szép dolog), és Luke-kal folytatódjon a könyv, mert ez így ciki. Szerencsére nyilván nem így lett, és Demetrius lett az utóbbi idők leggyorsabban fejlődő karakter, akit megismertem. Ezért nagy respect jár neki!

Mindenki meghal. A nagy igazság ez. S az igazságra sosem sütötték a szépség bélyegét. Sem a méltóságét. S ki oly halált idéz elő, mely nem méltó emberi értékrendhez, nem hal meg emberként.

Luke és Demetrius együtt indulnak neki Londiniumnak, hogy akkor ők majd szerencsét próbálnak a városban, ahol a nemesség él. A nemesek, akik emberi húst fogyasztanak. A fiúk vágya, hogy ők legyenek a fő fogás Londinium polgármesterének lányának lagziján, ám vajmi kevés esélyük van erre földönfutó szegénylegényként. Persze, ahogy annak lennie kell és ahogy az mesékben van egyiküknek sikerül, és az nem a lúzer főszereplőnk lesz. Luke-ot választják ki a lagzis lakomára, az ő húsát szolgálják majd fel, hogy Abigail a polgármester csodaszép lánya és friss vőlegénye falatozhasson a fiatal húsból. Demetrius ott szúrja el, hogy túl közel kerül a castingon (így hívják a szertartást, ahol a Globe család kiválaszthatja a lakoma "sztárjait".) a lányhoz, és megcsókolja.

A nemesekhez ugyanis nem érhet senki, főleg nem egy rangon aluli személy. Míg Luke-ot elviszik és felhizlalják, addig Demetrius abban a konyhában köt ki, ahol naponta több száz nemes falatozza az önkéntes (vagy éppen nem annyira önkéntesek) testek húsát. És ez amennyire morbidul hangzik, leírva sem jobb.

T.S.Thomas szerintem zseniálisan felépítette ezt a világot, ami a jövő, de mégis annyira zárt és annyira felfoghatatlan, hogy közben ott élnek a múltban a szereplői. Mert hiába London (Londinium) a lerombolt épületek között nincs mindenhol közvilágítás, a nemesek Shakespeare korabeli ruhákban járnak, ékesszólóan beszélnek és nagy lakomákat tartanak. A Globe színházban Shakespeare darabokat adnak elő, nyoma sincs a technikának, gramofonon szólnak a régi zenék, testőrök védik az uralkodókat, és repülő léghajókkal közlekednek autók helyett. Londinium alatt a régi metró hálózatában óriási fertőzött patkányok élnek, és egy lázadó csoport is tevékenykedik ugyanitt. Ők szeretnének lerombolni a kannibál társadalmat, így a nemesek közül senki sincs biztonságban.

A könyvben rengeteg ármánykodás és titok van és ezeket jól elosztotta a TST. Mindig kapunk egy-egy fura mozzanatot, és most nem a gyomorforgató részekre gondolok, bár azokból is bőven kijut. Az élő emberek feláldozása, és elfogyasztása nem éppen humánus részletei a könyvnek, de kellőképpen beleégnek az ember agyába. Demetrius, mint főszereplő nagyon sokat változott a könyv kezdetétől az utolsó katartikus végső jelenetig. A fiú eljut a castingig, majd egy utolsó senkit csinálnak belőle, egy rabszolgát egy étteremben. Itt tanul meg a késsel bánni, itt ismerkedik meg a titokzatos Séffel, aki az emberekből készít különleges fogásokat. Ebbe az étterembe jár Abigail is, akiért Demetrius különleges rajongással van és megpróbál újra közel kerülni hozzá.


Ebben a groteszk világban senki sem él sokáig, mindenkiből lehet főfogás valahol úgyhogy. A szereplők úgy hullanak, mint a legyek, így nem is szimpatizáltam senkivel, mert sejtettem, hogy felesleges. A szegény káposztazabáló Demetriusból, aki vegetáriánusként él a nagy városban az étteremben, ahol rabszolgaként tartják állat módjára valami bekattan. Különleges volt olvasni a lapok között a fiú őrült gondolatait, amik nem értek meglepetésként, hiszen ebbe a világba nagyjából csak beleőrülni lehet. Véres jelenetek, hirtelen halálesetek, rengeteg kegyetlenség, ám a fiú ettől egyre erősödik, és egyre bátrabb lesz és végül eléri célját. Bekerül a palotába, és ő lehet Abigail híres esküvőjének főfogása.

Értékelés: 5/4

Nagyon bírtam, hogy a könyv ennyire véres, és gusztustalan. Tudom, hogy ez nem éppen normális dolog, de ha belegondolunk, hogy mostanság már az ingerküszöbünk ennyire alacsonyan van (legalábbis az enyém), akkor kellenek az ilyen könyvek, amik egy kicsit feldobják a megszokott unalmat. Mert a Londinium hercege egy pillanatra sem volt unalmas számomra.

Bár Demetrius Wannamakert nem mindig kedveltem olvasás közben, de amikor a konyhára kerül és a túlélésért játszik egyre többet és többet mutat magából és sötét énjéből, ott már tudtam, hogy nem lesz gond vele. A végére persze nem lett szimpatikusabb, mert vannak tettei, amikre nehéz szemet hunyni, de nem lett sablonos. Sőt! Tökéletesen látja magát, és még viccet is csinál magából, kifejezetten gunyorosan tud megnyilatkozni saját magáról.

A sok intrika, meg ármánykodás miatt egy percre sem áll le a könyv, mindenkiből lehet ellenség, és cinkos szövetséges is. A könyv háromnegyedénél végre megértjük, hogy mit akarnak a lázadók. A bál előtti halloweeni álarcosbál kifejezetten izgalmas volt, a lakodalom és az élve tálalás (melynek főszereplője Demetrius) a menyegző után hátborzongató és rengeteg nem várt haláleset miatt nagyon emlékezetes lett. Persze nem attól jó egy könyv, hogy sokan elhullanak benne, és tele van gusztustalanságokkal (élő emberek módszeres elfogyasztása, az áldozatok könnyeinek lecsapolása majd jóízű elfogyasztása, rabszolgasorsba hajtott őrült emberek szenvedése és a többi) hanem attól, hogy az író ennek ellenére jól felépítve és összerakva tárta elénk a világot.

Mind a leírások, mind a szereplők érdekesek voltak, tetszett a párhuzam volt a modern és a régi világ között (technika vs középkori állapotok) és persze oda voltam Lándzsarázó Vilmos rajongásáért is. A karakterfejlődéssel semmi gond nem volt. Demetrius rengeteg változik. Nem mondom, hogy mindig előnyére, de mindenképpen érdekes volt végigkövetni sorsát. Luke, bár nem végig szerepel benne, de ő is emlékezetes dolgokat tesz. A polgármester, Abigail és vőlegénye, a konyhai dolgozók, és a Towerben élő fura szerzet is mind-mind fontos szereplők voltak.

Hogy mi nem tetszett? A sok szenvedés, kizsigerelés és morbid dolog közben úgy éreztem, hogy nem tudom hová tart a történet. Olyan volt, mintha egy helyben toporognánk és hogy ennek a sok fékevesztett öldöklésnek semmi haszna. Hogy senki sem irányít, senki sem tudja merre tart mindez, és senki sem jó vagy senki sem tudja, hogy mi célból megy az egyik tábor és a másik tábor között a harc. Az atomháború utáni túlélők legendája (amit Abigail dadája mesél a lánynak elalváskor) kifejezetten untatott, bár értem, hogy miért került bele a regénybe, de nekem nem tetszett.

Néha éreztem egy-két logikai bakit, amit szépen fel is jegyzeteltem, de aztán elhagytam a papírt, így már nem is tudom, hogy pontosan mik voltak ezek. Mondjuk nem vonnak le túl sok pontot a végéből, éppen csak egy kicsit, hogy ne legyen tökéletes könyv T.S.Thomas első regénye.

Mindenesetre én roppant kíváncsi vagyok, hogy a véres menyegző után mi lesz a többi szereplő sorsa és hogyan folytatódik a Londinium hercegének meséje.

UI: Ha nem jöttetek volna még rá az írói név csak álnév, egy magyar férfi szerzőt takar, a könyv pedig hiába ifjúságinak van bekategorizálva, ez bizony nem ajánlott csak azoknak, akik tényleg bírják a kegyetlen dolgokat.



https://www.facebook.com/DreamValogatas/app_137541772984354?hc_location=ufi
Rendeld meg innen olcsóbban a Londinium hercegét!





Blogturné extra:  Shakespeare korabeli London

A könyv olvasása közben nagyjából ilyen képek villantak be a helyleírásoknál, ahogy a következő képeken láthatjátok. Demetrius kalandos útja során sok helyen megfordult (Whitechapel, Tower börtön, London egykori parlementje,) úgyhogy jó volt egy kicsit megnézegetni a régi London térképét. Jöjjön pár korhű kép abból a korból, amikor Shakespeare élt és alkotott.













Nyereményjáték:

A Londinium hercege könyvben fontos szerepet kap a híres angol drámaíró Shakespeare. A szereplők gyakorta idéznek a műveiből, és színdarabokat is előadnak. A Blogturné bloggereinek posztjában találtok egy-egy idézetet egy-egy Shakespeare darabból. A te feladatod rájönni, hogy melyik tragédiájából vagy komédiájából származik a részlet.

Az éj palástja eltakar előlük,
S ha nem szeretsz, hadd leljenek meg ők.
Hadd haljak inkább a haragjuk által,
Mint hogy szerelmed nélkül haldokoljak.

Ha helyesen beírjátok a Rafflecopter dobozba, hogy melyik műből származik az idézetet, a turné végén nektek is van esélyetek megnyerni az Atheneaum Kiadó által felajánlott Londinium hercege című könyv egy példányát.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.



a Rafflecopter giveaway

A turnéban részt vevő blogok:
09.06. Zakkant olvas
09.07. Deszy Könyvajánlója
09.08. Media Addict
09.09. Bibliotheca Fummie
09.10. Kelly és Lupi olvas

Ezeket is olvasd el

1 komment

  1. Megnyugtatlak, az elején én is töketlen egy alaknak tartottam Demetriust, és azt vártam, hogy majd kiderüljön, nem is ő a főszereplő :D De tényleg sokkal érdekesebb alakká válik a későbbiekben, nagyon jól megírták. A gusztustalanságok engem is zavartak, de valahogy belehelyezkedtem, végülis figyelmeztetve lettünk, hogy kannibalizmusra épül ez a világ, szóval tudnunk kellett, hogy bizony tényleg emberevés lesz...
    A legenda nekem nem volt unalmas, de mondjuk kihagyható lett volna. Ott még furcsálltam ezt a régies beszédet, amikor Abigail naplórészletei jöttek, nagyot néztem először.

    ReplyDelete

Subscribe