Adventi Blogturné - 16. nap - A Főpapnő

9:51:00 PM


„Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.”

Te vajon hiszel a karácsony csodájában? Hiszel a zöld fenyő varázsában?
Mi, a Blogturné Klub tagjai minden kétséget kizáróan hiszünk benne! S hogy bebizonyítsuk Nektek is, hogy létezik, egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!

Tarts velünk advent első napjától egészen karácsony napjáig és láthatod: a csoda bizony létezik. Hiszen a könyvek életre kelnek, a szereplők megelevenednek, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok beteljesednek!

Mától kezdve minden nap megismerhettek egy történetet a Blogturné Klub tagjainak – és néhány igazán nagyszerű kedves vendégünknek – a tolmácsolásában, melyből kiderül, hogy az idei turnés könyvek szereplői miként készülnek a karácsonyra, hogyan várják az ünnepet, és vajon ők maguk hisznek-e a csodában.
Ha ügyes vagy, és rájössz, hogy melyik történet melyik szereplőt rejti, Téged is megérinthet a karácsony csodája, hiszen megnyerheted a fa alatt becsomagolt ajándékok egyikét!

S hogy mit is rejtenek ezek a csomagok? Ez maradjon meglepetés! Elvégre a karácsony a meglepetések ideje!

Jó szórakozást!

December 15. - Még 9 nap Karácsonyig.

I hűséges szolgája szavaira ébredt. Az apátságban ahol éltek éppen csak hajnalodott, az eget szürke felhők borították. Hamarosan hó fog szállingózni belőlük.
- Apátnő! Ébredjen! Kopogás hallatszik a kapu felől, biztos valakik szeretnének betérni a hideg elől.
- Egy perc és felöltözöm és magam fogadom a vándorokat, csak adjon egy kis időt, amíg magamra húzom a köntösömet. - mondta elcsigázottan I.
Nem aludt jól éjszaka, az egyik apácának újra rémálmai voltak és egész éjjel kiabált.
- Mikor fejeződik már be ez az egész őrület? Remélem, hogy Jézus születésének szent ünnepére megoldódnak a gondok! - sóhajtozott I, miközben köntösét és csuklyás ruháját magára vette. Itt-ott kiszabadult egy-egy szőke hosszú tincs, amit gyorsan betűrt az arcát és fejét takaró kelme alá.
Az apátnő sietős léptekkel hagyta el szobáját, melyen nőnemű szolgálójával osztozott mióta idekerült, hogy irányítsa a helyet. Nem ő maga választotta ezt a sorsot, de nem volt mit tennie. Ez mégis csak jobb lehetőség volt, mint a kényszerházasság, amire ítéltették. A hidegben egy pillanatra megállt és megborzongott. Még mindig visszhangzott a fejében az éjjeli velőtrázó kiabálás és a sikolyok, amik az apátságban élő nővérek szobáiból törtek elő. Valami tébolyult és sötét dolog járta körbe a hideg falakat, és ragadta el Isten szent katolikus helytartóit.
- Itt vagyok! - szólalt meg I, miközben súlyos kulcsával zörögve kinyitotta a vas kaput, ami hatalmas dörrenéssel nyílt ki.
- Jó reggel Apátnő, minket a Szent Inkvizíció küldött, hogy békét hozzunk a Lucretili-apátságba. - mondta a vándor, aki fiatal volt és nagyon meggyőző. Szemében bátorság és elszántság csillogott. 2 szolgát is hozott magával, lovon érkeztek. I azonban csak a fiúra figyelt fel.
- Már vártuk magukat. Mindjárt itt a Karácsony, csak 9 nap van addig. Reméljük addig megoldódnak a gondok az Önök segítségével.
- Megpróbálunk mindent - felelte a fiú, aki belépett a kapun és követte I-t a lakrészek felé.
- Pakoljanak le, és csatlakozzanak 1 óra múlva a reggeliző nővérekhez, akkor majd mindent elmondok - ezzel visszasietett szolgálójához, aki a szobájában várta I-t.
I levette magáról a ruháját, és ahogy meglibbent a kelme, rózsaillat lengte körbe a szobát. A szolgáló élénken követte úrnője minden mozzanatát. Valami megváltozott mióta visszatért. Ezt ő is észrevette.
- I kik érkeztek ilyen korai órában?
- Az Inkvizítor küldöttei, a vizsgálóbizottság, akik segítenek, hogy nővéreink végre békére találjanak.
- Érkezett velük egy szemrevaló fiatalember is? - kérdezett cinkos mosollyal a szolga.
- Igen. De ezt honnan tudod?
- I, én néha olyan dolgokat is megérzek, amiket más nem. Előbb látom az emberek érzelmeit, mint mielőtt ők felfedeznék magukban. Te gyengéd érzéseket táplálsz e férfi iránt. Nincs igazam?
- Jaj... Ne mondj nekem ilyeneket. Nincs itt semmi másról szó, mint, hogy szállást adok nekik, és megvárom, amíg elvégzik a vizsgálatot. - győzködte magát I, de ő is tudta, hogy valami megmelengette a szívét ezen a decemberi nap korai óráján. Oly régóta élt az apácákkal összezárva, holott ő nem erre a sorsa vágyott. Szerette volna édesapja örökségét birtokba venni, és irányítani a birtokot. Ahogy azt ígérték is neki. Családot szeretett volna, gyerekeket és egy szerető férjet. Lehet, hogy a szolgálómnak igaza van és valami tényleg megérintette a szívemet? - gondolta magában I.
A közelgő ünnep járt a fejében, hogy mennyi mindent történt vele ebben az évben, mióta elhagyta a birtokot, ahol korán elhunyt édesapját gyászolta. A vagyon tekintetében nem sikerült megegyeznie bátyjával. Miután I nem fogta el a neki szánt kérő kezét, az Apátságban talált csak menedéket az apácák között. Itt azonban megmagyarázhatatlan dolgok kezdtek el történni, amik beavatkozást igényeltek. Így került ide a fiú, és 2 szolgája, aki majd segít nekik december utolsó heteiben végre megfejteni a miérteket.
A reggeliző helységbe belépve I szeme rögtön a frissen érkezett vendéget kereste. A fiú ott ült az ő helye mellett, így kénytelen volt a szerény reggeli (házi cipó, néhány falatka sajt, és egy kicsi vaj) elfogyasztása közben beszélgetni vele.
- Tudjuk, hogy az ünnepek előtt nem éppen szerencsés, hogy feltartjuk az Apátság mindennapi ügyeit, de fontos, hogy mielőtt az ügyünk végére érjünk - mondta a fiú.
- Tudom, és nem hibáztatom Önöket, örülök, hogy itt vannak. Remélem, hogy az apácák Isten kegyelmessége mellett végre békét lelhetnek az ünnepek előtt. Hiszem, hogy Jézus, aki a próféták által megjövendölt Messiás megváltja a világot és benne minket is. Ahogy a szülei Mária és József kiszolgáltatottan keresett menedéket, úgy az én nővéreim is kiszolgáltatott helyzetben vannak most. A sötétség elől nincs menekvés. Míg a Messiás születésénél egy fényes csillag vezette a napkeleti bölcseket az istállóhoz és a kisded ágyához, úgy most Önöket is idevezette a segélykérésünk. Reméljük, ahogy Jézus, Önök is megváltást hoznak majd, és segítenek, hogy az apácáim végre békére leljenek ezeken a szent napokon.
- Apátnő, biztosíthatom magát, hogy így lesz - mondta a fiú miközben belenézett I kék szemébe.
Valami mintha megcsillant volna ott, és ahogy I a fiúra mosolygott szívében nem csak a remény, hanem valami más is virágba borult ezen a téli hideg reggelen Karácsony előtt 9 nappal.

A mai napon A Főpapné kártyához tartozó "I" személyét kell kitalálnotok!



 

Ezeket is olvasd el

0 komment

Subscribe