A történet főszereplője egy fiatal fiú, Henry Walker, akit édesapja gyógyszeres kezeléssel fekete bőrűvé (mondjuk ki: négerré) változtat, hogy ez által fekete mágusként szerezzen pénzt családjának, mert fehér mágusból (bűvészből, vagy kinek hogy tetszik) már csordulásig telítve van a piac. Henry apja egy hotelben él és dolgozik, mint gondok, ahol Henry és húga Hannak egész nap játszanak. Hannah egy áldott jó lélek, mindenkinek segít, kóbor kutyát fogad be és saját ebédjét adja oda az ebnek. Henry érdeklődő, kíváncsi gyerek és vágyik az új dolgokra. A felfedezés hajtja amikor benyit a hotel egyik szobájába, ahol megismerkedik Mr. Sebastiannal, aki megtanítja neki a varázslás tudományát, miután szövetséget kötnek. Henry elszórakoztatja a közönségét, de amikor eltünteti a húgát és Hanah nem jön vissza, rossz fordulatot vesz a fiú és édesapja élete.

"Végül mindig a gonosz győz. Azért vesszük fel a harcot ellene, mert így helyes, de a végén mindig elvérzünk. Mindig. Mert belső szabályok határozzák meg a jóságot, a belső jóságot, ezekhez kell alkalmazkodnunk, hogy ilyenek legyünk, jók maradjunk. A gonosz mindent meg tud tenni, amit csak akar. Ez nem az egyenlők harca. "

A regényben különböző visszaemlékezéseket olvashatunk azokról, akik valaha kapcsolatba kerültek Henry-vel. Főként egy vándorcirkusz fura dolgozói (Henry munkahelye a jelenben, az 1950-es években) mesélnek a Fekete mágusról, akinek szemében örökké szomorúságot láttak. A fekete mágus kalandos élete csupa titok, de én nem találtam ezt sem varázslatosnak, sem egyszerűnek. Kegyetlenkedések, nélkülözések, halálesetek és a mindenhol felbukkanó Mr. Sebastian nyomasztó alakja újra és újra előkerül az olvasás során. 

Szomorú könyv ez, de nem is az zavar, hogy szomorú, hanem hogy olyan össze-vissza és követhetetlen. A visszaemlékezések hiányosak, több helyen olyan megoldással vannak beékelve a regénybe, mint egy jegyzetfüzetből rosszul kitépett koszos és foltos szaggatott lapok. De hát ilyen végülis Walker élete is.

Értékelés: 5/2.5 

Egy-két emlékezetes jelenetnél több nem maradt meg bennem a regényről. Ha rá gondolok, csak az jut eszembe, hogy nem olvasnám el többet és nem ajánlanám másnak se igazán, mert túlzottan zavaróan nyomasztó aura lengi körbe. Biztos a gonosz mágia miatt van, ami belőle árad. Vagy  csak azért, mert Daniel Wallace szarul rosszul írta meg.

Daniel Wallace másik könyve A nagy hal egy Tim Burton filmből is ismerős lehet. Mivel én utálom Burtont (igen, lehet kövezni, egyedül az Álmosvölgy legendáját vagyok hajlandó megnézni tőle bármikor, mást nem), lehet hogy ez valahogy kapcsolódik ahhoz, hogy a negró mágus világa sem jött be. Az eredeti könyvborító azonban tetszik, bár ettől többet pontot nem kap az olvasmány.

Van itt egy szebb Ekultúrás írás a könyvről, ajánlom annak, akit jobban érdekel a szomorú varázsló tragikus élete.