Tényleg lehet 15 év után újra szerelemre találni? Tényleg lehet feloldozást nyerni 15 év után? Tényleg felül lehet kerekedni a családban okozott sebeken? Tényleg lehet igaz barátokat szerezni egy olyan zárkózott lánynak, aki annyira fél megnyílni az embereknek, hogy belefájdul a szíved mikor olvasod a történetet?

Az Április út Vera történetét írja le, aki kamaszként megtalálja a szerelmet, de ugyanaznap több tragédiát is átél. Ennek hatására eltaszítja magától Bálintot, a családját és elmenekül. A gondtalan nyár, a forró augusztus számára rémálomszerűen hullik darabokra és nem tudja feldolgozni a helyzetet. Nem is lehet. Hiszen csak 15 éves. Hiába áll mellette kosárlabda edző apja, jogász munkamániás anyja és fiatal húga Vera úgy dönt maga mögött hagy mindent, ami emlékeztetné őt a múlt sötét foltjaira. Van bőven mit elfelejtenie, de a menekülés nem megoldás. A problémák ettől nem szűnnek meg és 15 év önsanyargatás után újra szembe kell néznie velük a jelenben pizzafutárként dolgozó lánynak.

Amikor Vera húga felkeresi a lányt, hogy meghívja legyen tanúja az esküvőn, Verának szembe kell nézni az életével. A testvérek évek óta nem beszéltek egymással. Verócska igent mond a lagzira, mert látja a húga szemében a boldogságot, azt a boldogságot, amit ő eltaszított magától. Csenger Bálintot, Vera gyerekkori szerelmét ugyanezen a napon sodorja újra elé a sors, mikor a lány pizzát visz ki a férfi lakására. 

Egy érintés elég. Mint 15 éve. 

Olyan emberiek voltak a karakterek a regényben, és a sztori sem elrugaszkodott, hogy teljesen a szívembe zártam az egészet. Két nap elég volt ahhoz, hogy kiolvassam, pedig volt bőven dolgom, de valahogy nem szabadultam az Április úttól. Annyi érzelem van benne és Hidasi Judit jól leírja őket. Egyszerűen, de jól. (Bevallom bőgtem nem kevés helyen olvasás közben. Nem vidám könyv ez, de nincs is ezzel semmi baj.) Elég sok oldalt megszamárfüleztem (tudom, nagyon csúnya szokás) és felvittem az idézeteket a könyv molyos oldalára idézetként.

Az apró órákból, az apró csodákból áll az életünk. És ezt én is így gondolom. Azt csak remélni merem, hogy igazán jelen tudok lenni bennük. Mert a végén semmi más nem számít. Csak a kis dolgok. Mosolyok, gesztusok, érintések. És igenis hiszem, hogy a szavak. Azok is fontosak. Nem szabad kimondatlan szavakat hagyni magunk után." (259. oldal)

A legjobb az egészben, hogy Hidasi Judit úgy válaszolta meg az olvasás közben felvett kérdéseimet, hogy magamban nyugtáztam, hogy igen, ennek így kell lennie. Mert az élet ilyen. Van megbocsájtás, van igaz szerelem, vannak feloldhatatlan családi kötelékek, vannak igaz barátok, vannak őszinte mondatok és tettek.

Gyilkos nyár van. Nehezebben alszom el és sokkal többet szomjazom. Arról a helyzetről nem is beszélve, hogy ilyenkor sokkal jobban hiányzik valaki. Aki csak úgy itt van.

Értékelés: 5/5 

Nekem sokat adott ez a könyv. Nem nyálas, nem giccses, nem ponyva és nem felesleges porfogó a könyvespolcon. Ezt már akkor tudtam, amikor az előszót elolvastam a munkahelyemen a könyv kézhez vétele után a napsütéses udvaron. Hihetetlen módon az "Előszó helyett" rész és egy esküvő leírása tökéletesen elindítja a regényt, ami bármikor újraolvasható, és biztos vagyok benne, hogy akkor is találok egy-két "útmutatót" benne.

Szerezd be a Kiadtól a könyvet!

A könyvet köszönöm szépen Hidasi Juditnak. Élmény volt! Nézzétek meg ti is a könyvből készült trailert alább.