– Te hogy tudod túltenni magad ezen az egészen? Hogy vagy képes dolgozni nap mint nap, és megbirkózni a sok elvetemült gonosztevővel?
– A legtöbb ember jó. Ezt mindig az eszemben tartom, így nem veszítem el a reményt. Olyan mintha lenne egy nagy kosár őszibarackod. Valahol a közepén az egyik szem megrohad. Megtalálod és kidobod. És azt mondod magadnak, ilyenek ezek a barackok… még szerencse, hogy résen voltam, és nem hagytam, hogy ettől az egytől mind megrohadjon.
– De mit csinálsz a félelem ellen?
– A melóra koncentrálj, ne a félelmedre.
Szóval van ez a fantasztikus írónő, akit úgy hívnak, hogy Janet Evanovich és van a Stephanie Plum karakteréről szóló könyvsorozata, aminek nemrég jelent meg itthon a negyedik része. Külföldön már a 18. (!!!!!) regénynél tart a szingli fejvadász sorozat, úgyhogy ideje lesz a magyar kiadóknak is (jelen esetben most az Ulpiusnak felkötnie a gatyát, hogy utolérje a külhont).
Az előzményekről annyit, hogy Szingli fejvadász 1-2-3 néven kiadták a sorozat darabjait még jó pár éve (szintén Ulpius) majd a negyedik szériát egy kisebb kiadó vállalta be. Abból keveset nyomtak és én például beszerezni sem tudtam. Fájt is a szívem érte, de minden tekintetben megérte várni éveket a negyedik "újrakiadott" részre, mert fergeteges volt.
Steph egy fehérnemű eladóból lett fejvadász csajszi, aki 20-as évei végét tapossa és sokszor elég szerencsétlenül alakulnak a dolgai. De nem úgy szánalmasan szerencsétlenül, hanem viccesen szerencsétlenül. A kötetek végére mindig minden megoldódik, így vagy úgy. Vannak közben persze tanulságos helyzetek, sok szerencsétlenkedés, de Steph alapjáraton egy nagyon kedves, talpraesett lány, aki egyre gyorsabban tanulja el a fejvadászkodász csínját-bínját. Az első három rész is szórakoztató volt, szerencsére ez a negyedik részben sem változott semmit sem.
Plum kisasszonynak újra egy MNJ-t (meg nem jelent személyt) kell a bíróság elé vinnie. Maxine Nowicki azonban nem olyan egyszerű eset, hiába nőnemű elkövető. Maxime a MNJ-skedés közben az ex-pasiját Eddie-t próbálja őrületbe kergetni, aki feljelentette a csajt mert ellopott tőle néhány szerelmes levelet. Persze, persze. Azért Steph-et sem ejtették a fejére úgyhogy nem dől be Eddie-nek.
Közben azért, hogy ne legyen ennyire egyszerű a dolog több szálon is futnak az események. Felbukkan egy halom hamis bankjegy Trentonban és testrészek vágódnak le emberekről, amikről senki nem tud semmit. Maxine közben rejtjeles üzenetekkel tartja sakkban Eddie-t és mivel ezekre nem könnyű rájönni Steph-nek szereznie kell egy kódfejtőt, akit egy transzvesztita rockgitáros személyében meg is talál.
Sally Sweet egy baromi magas, női csiricsáré ruhákban, néhanapján szado-mazó bőrszerkókban járó borostás zenész, aki Cuki nevű pasijával él együtt. Sally percek alatt fejt kódokat és úgy gondolja, hogy Steph tökéletes segítője tudna lenni a nyomozásban, ám ezt Cuki nem nézi annyira jó szemmel. Cuki ha zaklatott mindig süteményeket sütés vezeti le a stressz. Most, hogy hőn szeretett Sallyje belekeveredik Steph nyomozásába Cuki egyre idegesebb.
Torták, fánkok, krémesek és milliónyi süti vonul fel a regény közben, de a szingli fejvadásznak igazából egy desszertre fáj a foga. Ő Joe Morelli, a civil ruhás rendőr, aki tinikorában elcsábította a fánkosnál, ahol Steph dolgozott. Morelli olyan pasi, aki szemrebbenés nélkül flörtöl Stephanie-val bárhol, de ha megígéri elfelejti visszahívni a lányt. Joe olyan pasi, aki hiába csinál valami rosszat rámosolyog a csajra és lemagyarázza róla a bugyiját. Hiába utálja az örök szingli fejvadász a pasast, majd megveszik érte. Mikor Steph lakását felgyújtja egy rosszakarója Joe-hoz szalad segítségért. A férfi pedig befogadja majd magabiztos és cinkos mosollyal nyugtázza, hogy bizony hamarosan le fogják tépni egymásról a ruhát.
"Az a nagy helyzet, hogy ez alatt a hosszú idő alatt annak is végig tudatában voltam, hogy mindenkinek az a legjobb, ha semmi sem lesz az egészből. Morellit szeretni sokban hasonlított a túrótorta iránti érzelmeimhez. Hosszú keserves órák a futópadon, hogy ledolgozzam a rám rakódott zsírt, cserébe azért a rövidke élvezetért, amit a bekebelezése okoz."
Janet Evanovich-nak tehetsége van ahhoz, hogy olyan párbeszédeket írjon és adjon a szereplői szájába, amitől olvasás közben elkap a mosolygás. Hihetetlen hülye helyzeteket okozott a tömegközlekedésen való olvasásnál a könyv, mert egyszerűen nem bírtam visszafogni magam és ott kuncogtam a metrókocsiban/trolin/villamoson. Meg persze izgultam, mert elég fordulatos a regény és van bőven benne vér, üldözés, szándékos tűzesetek és hullaszag. Meg néhány levágott testrész is.
Sally az új szereplő, az eddigi megszokottak mellett: Lula a kurvából avanzsált és az óvadékbehajtó ügynökségnél dolgozó Steph jobbkeze, Mazur nagyi (Steph nagymamája) és Steph anyja és apja és Ranger (szintén óvadékbehajtó ügynök, de a menőbb fajtából) most kevesebb szerepet kapnak. Mondjuk az azért szívmelengető volt, hogy Morelliről több szó esik. Végre meg lehet ismerni jobban a családját, akik nagyon olaszok, imádnak főzni a nőtagok és Joe nagyanyja simán szemmel ver bárkit. Szerencsére ezek mellett némi közös négyes (Sally, Mazur nagyi, Lula és Steph) őrültködésre ööö azaz komoly nyomozásra is sor kerül, úgyhogy teljes az összkép, amit az utolsó oldal be nem fejezett párbeszéde még jobban a végletekig fokozott.
Értékelés: 5 / 5 (meg még egy kicsi a sok nevetés miatt)
A plusz azért jár, mert semmit sem változott a könyv humora a régebbi részekhez képest. Ha emlékeim nem csalnak azokon is ugyanennyire jókat derültem és izgultam. A borítóval nem vagyok teljesen kibékülve, mert nem illik az első három rész mellé, de ha ez az áldozata annak, hogy ezután pár havonta új Janet Evanonovich regény érkezzen hát bevállalom, és felrakom a polcra.
Oldalszám: 429.
Kiadó: Ulpiusház
Egyébként készült film a Szingli fejvadász első részéből, de azóta sem voltam olyan bátor, hogy megnézzem. (Több ismerősöm szerint borzalmasra sikerült). Nem akarom elrontani a bennem élő Steph és Morelli, és a többi szereplő kialakult képét. Ti láttátok a filmet?
– De mit csinálsz a félelem ellen?
– A melóra koncentrálj, ne a félelmedre.
Szóval van ez a fantasztikus írónő, akit úgy hívnak, hogy Janet Evanovich és van a Stephanie Plum karakteréről szóló könyvsorozata, aminek nemrég jelent meg itthon a negyedik része. Külföldön már a 18. (!!!!!) regénynél tart a szingli fejvadász sorozat, úgyhogy ideje lesz a magyar kiadóknak is (jelen esetben most az Ulpiusnak felkötnie a gatyát, hogy utolérje a külhont).
Az előzményekről annyit, hogy Szingli fejvadász 1-2-3 néven kiadták a sorozat darabjait még jó pár éve (szintén Ulpius) majd a negyedik szériát egy kisebb kiadó vállalta be. Abból keveset nyomtak és én például beszerezni sem tudtam. Fájt is a szívem érte, de minden tekintetben megérte várni éveket a negyedik "újrakiadott" részre, mert fergeteges volt.
Steph egy fehérnemű eladóból lett fejvadász csajszi, aki 20-as évei végét tapossa és sokszor elég szerencsétlenül alakulnak a dolgai. De nem úgy szánalmasan szerencsétlenül, hanem viccesen szerencsétlenül. A kötetek végére mindig minden megoldódik, így vagy úgy. Vannak közben persze tanulságos helyzetek, sok szerencsétlenkedés, de Steph alapjáraton egy nagyon kedves, talpraesett lány, aki egyre gyorsabban tanulja el a fejvadászkodász csínját-bínját. Az első három rész is szórakoztató volt, szerencsére ez a negyedik részben sem változott semmit sem.
Plum kisasszonynak újra egy MNJ-t (meg nem jelent személyt) kell a bíróság elé vinnie. Maxine Nowicki azonban nem olyan egyszerű eset, hiába nőnemű elkövető. Maxime a MNJ-skedés közben az ex-pasiját Eddie-t próbálja őrületbe kergetni, aki feljelentette a csajt mert ellopott tőle néhány szerelmes levelet. Persze, persze. Azért Steph-et sem ejtették a fejére úgyhogy nem dől be Eddie-nek.
Közben azért, hogy ne legyen ennyire egyszerű a dolog több szálon is futnak az események. Felbukkan egy halom hamis bankjegy Trentonban és testrészek vágódnak le emberekről, amikről senki nem tud semmit. Maxine közben rejtjeles üzenetekkel tartja sakkban Eddie-t és mivel ezekre nem könnyű rájönni Steph-nek szereznie kell egy kódfejtőt, akit egy transzvesztita rockgitáros személyében meg is talál.
Sally Sweet egy baromi magas, női csiricsáré ruhákban, néhanapján szado-mazó bőrszerkókban járó borostás zenész, aki Cuki nevű pasijával él együtt. Sally percek alatt fejt kódokat és úgy gondolja, hogy Steph tökéletes segítője tudna lenni a nyomozásban, ám ezt Cuki nem nézi annyira jó szemmel. Cuki ha zaklatott mindig süteményeket sütés vezeti le a stressz. Most, hogy hőn szeretett Sallyje belekeveredik Steph nyomozásába Cuki egyre idegesebb.
Torták, fánkok, krémesek és milliónyi süti vonul fel a regény közben, de a szingli fejvadásznak igazából egy desszertre fáj a foga. Ő Joe Morelli, a civil ruhás rendőr, aki tinikorában elcsábította a fánkosnál, ahol Steph dolgozott. Morelli olyan pasi, aki szemrebbenés nélkül flörtöl Stephanie-val bárhol, de ha megígéri elfelejti visszahívni a lányt. Joe olyan pasi, aki hiába csinál valami rosszat rámosolyog a csajra és lemagyarázza róla a bugyiját. Hiába utálja az örök szingli fejvadász a pasast, majd megveszik érte. Mikor Steph lakását felgyújtja egy rosszakarója Joe-hoz szalad segítségért. A férfi pedig befogadja majd magabiztos és cinkos mosollyal nyugtázza, hogy bizony hamarosan le fogják tépni egymásról a ruhát.
"Az a nagy helyzet, hogy ez alatt a hosszú idő alatt annak is végig tudatában voltam, hogy mindenkinek az a legjobb, ha semmi sem lesz az egészből. Morellit szeretni sokban hasonlított a túrótorta iránti érzelmeimhez. Hosszú keserves órák a futópadon, hogy ledolgozzam a rám rakódott zsírt, cserébe azért a rövidke élvezetért, amit a bekebelezése okoz."
Janet Evanovich-nak tehetsége van ahhoz, hogy olyan párbeszédeket írjon és adjon a szereplői szájába, amitől olvasás közben elkap a mosolygás. Hihetetlen hülye helyzeteket okozott a tömegközlekedésen való olvasásnál a könyv, mert egyszerűen nem bírtam visszafogni magam és ott kuncogtam a metrókocsiban/trolin/villamoson. Meg persze izgultam, mert elég fordulatos a regény és van bőven benne vér, üldözés, szándékos tűzesetek és hullaszag. Meg néhány levágott testrész is.
Sally az új szereplő, az eddigi megszokottak mellett: Lula a kurvából avanzsált és az óvadékbehajtó ügynökségnél dolgozó Steph jobbkeze, Mazur nagyi (Steph nagymamája) és Steph anyja és apja és Ranger (szintén óvadékbehajtó ügynök, de a menőbb fajtából) most kevesebb szerepet kapnak. Mondjuk az azért szívmelengető volt, hogy Morelliről több szó esik. Végre meg lehet ismerni jobban a családját, akik nagyon olaszok, imádnak főzni a nőtagok és Joe nagyanyja simán szemmel ver bárkit. Szerencsére ezek mellett némi közös négyes (Sally, Mazur nagyi, Lula és Steph) őrültködésre ööö azaz komoly nyomozásra is sor kerül, úgyhogy teljes az összkép, amit az utolsó oldal be nem fejezett párbeszéde még jobban a végletekig fokozott.
Értékelés: 5 / 5 (meg még egy kicsi a sok nevetés miatt)
A plusz azért jár, mert semmit sem változott a könyv humora a régebbi részekhez képest. Ha emlékeim nem csalnak azokon is ugyanennyire jókat derültem és izgultam. A borítóval nem vagyok teljesen kibékülve, mert nem illik az első három rész mellé, de ha ez az áldozata annak, hogy ezután pár havonta új Janet Evanonovich regény érkezzen hát bevállalom, és felrakom a polcra.
Oldalszám: 429.
Kiadó: Ulpiusház
Egyébként készült film a Szingli fejvadász első részéből, de azóta sem voltam olyan bátor, hogy megnézzem. (Több ismerősöm szerint borzalmasra sikerült). Nem akarom elrontani a bennem élő Steph és Morelli, és a többi szereplő kialakult képét. Ti láttátok a filmet?
