Rachel Joyce - Ellopott pillanat

11:24:00 PM

Harold Fry valószínűtlen utazása után a Maxim Kiadó új Rachel Joyce könyvet jelentet meg, mindenki nagy örömére. Természetesen a Blogturné Klub sem maradhatott ki az érzelmes és megható könyvek írónőjének új regényének bemutatásából.

Ismerd meg Rachel Joyce - Ellopott pillanat című regényének főszereplőjét, Byront, aki barátjával James-szel megpróbálja megérteni, hogy a világból eltűnt 2 másodperc okozta-e annak a reggelnek a szörnyű tragédiáját, ami mindent megváltoztatott az életben.

A Maxim Kiadó által felajánlott 3 nyereménykönyv is a Tiéd lehet, ha követed a turné állomásait, ahol az értékelések mellett sok érdekességet megtudhatsz az időről, a szereplőkről és Rachel Joyce írónőről. Tarts velünk szeptember 16-30 között és szerezd vissza Te is az ellopott pillanatokat.


Rachel Joyce: Ellopott pillanat 

Fülszöveg: Byron Hemmings hétköznapi reggelre ébred: iskolai egyenruhája a szék hátán hever, a húga veszekszik vele a reggelinél, odalentről hallja anyja cipőjének kopogását a konyhából. Amikor aztán hármasban elindulnak otthonról, és a tavaszi reggel sűrű párája veszi körbe őket, minden megváltozik. Csak egyetlen szörnyű pillanat, és valami olyan váratlan dolog történik, hogy Byron egész élete kizökken. Az édesanyja mintha észre sem venné, de a tizenkét éves Byron érti, hogy attól a pillanattól fogva már semmi nem lehet ugyanaz. Mi történt, és ki az oka? Napok, hetek telnek el, és Byron tökéletes világa megrázkódik. A szüleiben nem bízhat, ezért legjobb barátjával, Jamesszel szövetkezik, és a két fiú tervet kovácsol…

Oldalszám: 388 oldal
ISBN: 9789632615011
Megjelenés időpontja: 2014. szeptember 30.
Előrendelés ITT!



Kettős érzéseimmel vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban.  Egyrészt nagyon megszerettem Rachel Joyce írói stílusát, másrészt elég komor és nagyon elgondolkodtató olvasnivaló volt az Elveszett pillanat. Persze utóbbi nem baj, egyszerűen most engem ez a regény kicsit lehúzott. Szerencsére a tökéletes leírások, hangulatfokozás és a cselekmény meg a karakterek összefonódása kárpótolt minden rossz érzést a regénnyel kapcsolatban.

A történet váltakozó nézetben meséli el Byron (a '70-es évek Angliájában élő kisfiú) életét, és a mai korban de ugyanott élő sérült férfi, Jim életét. Byron húgával Lucie-val, és édesanyjával Diana-val él egy tökéletes házban a lápvidék mellett. A gyerekek édesapja Londonban dolgozik, és csak hétvégén jár haza, akkor is leginkább a feleségét fegyelmezi verbálisan, és távolságtartóan viselkedik a gyerekekkel. Hétközben csak telefonon tartják a kapcsolatot, míg Diana próbálja a háztartást és a gyerekek életét vezetni, iskolába vinni és elhozni őket, majd takarítani, főzni, mosni és a hatalmas kertet rendbe tenni. Jó módban élnek, a házuk hatalmas, új autójuk van (egy Jaguár), amit mindenki csodál a városkában, Diana mindig elegáns ruhákban érkezik, és bár a pénzre vigyáz (szoros elszámolásban tartja őt férje Seymour, aki nem is engedi dolgozni) mégis látszik, hogy tehetősek.

Egyik reggel azonban valami történik a külső szemlélő számára tökéletesnek tűnő család életében. Byron legjobb barátjától Jamestől hall valamit a szökőmásodpercekről, amik ebben az évben esedékesek, és ahhoz, hogy a Föld gond nélkül forogjon tovább elvesznek az emberek életéből 2 másodpercet. Hogy erre a műveletre mikor kerül sor, mikor adódik hozzá az a 2 mp a naphoz, arról nincsen Jamesnek se információja. Byront és kishúgát édesanyjuk egyik reggel kerülőúton viszi az iskolába, így Digby Road-ra keverednek (ez egy romos, elhagyatott, veszélyes környék - egyfajta gettó a város szélén), ahol megtörténik a baleset, pont akkor amikor a 2 másodperc elszökik. Diana nem is veszi észre a balesetet, hogy elütött egy kislányt, aki kerékpárjával új kocsija alá esett. A nő csak hajt tovább, ám Byron észreveszi a lányt, szinte beleég az agyába ez az egész, és ez megváltoztat mindent nála. És nem csak Byron élete lesz más, kihatással lesz ez a reggel mindenki szám számára is a regényben.

Rachel Joyce titokzatosan és sejtelmesen mesél mindenről, Byron érzésein keresztül ismerhetjük meg a baleset pontos körülményeit, és az elütött kislányról és családjáról is megtudunk néhány dolgot. A fiú hetekig nem képes beszélni édesanyjának arról, hogy mi történt azon a reggelen. Diana úgy él tovább, mintha nem is tudna a balesetről, és ez úgy tűnik így is van. Talán az elveszett másodpercek a hibásak? Vagy a súlyos köd, ami a lápvidékről beszivárogva lepte el a városkát aznap reggel? Esetleg Diana tényleg nem vett észre semmit sem, mert valami más elterelte a gondolatai? Nem is volt baleset csak Byron képzelte?

Rengeteg kérdés, amire szépen apránként kapunk választ az Ellopott pillanat című könyvben. Nagyon tetszett, hogy Byron hiába tizenéves fiú, mégis nagyon felnőtt gondolkodású és bár néha félénknek tűnik azért mindent megtesz, hogy édesanyját megmentse. Hogy mitől, azt maga a fiú sem tudja. Azt látja, hogy valami nincs rendben a nővel. A baleset elmesélése után Diana megváltozik. Felkeresi az elütött lány családját, és kárpótolja őket a kislányt (Jeanie) ért lábsérülés miatt. Szerencsére semmi komoly nem történt, csak egy kis seb keletkezett a lábán. Diana összebarátkozik a lány anyjával Beverly-vel, aki férjével Walt-tal él egy kicsit kaotikus és elhanyagolt házban a gettóban. A teljesen más világú és nézetű Beverly összebarátkozik Diana-val, ám ez a barátság nem szokványos.

Iszonyatosan irritált a hirtelen betoppanó Beverly, mind a stílusa, mind a számító viselkedése, amivel csak arra játszott, hogy lehúzza és kihasználja Diana (és Byron) bűntudatát, hogy balesetet okoztak autójukkal. A szerencsétlen áldozatból, azaz Jeanieből számomra áradt valami fura, és negatív érzés, pedig csak egy 5 éves kislányról volt szó, aki nem is tehetett arról, hogy anyja kihasználja sérülését, hogy társasághoz / pénzhez / figyelemhez jusson.

Byron és családja története mellett párhuzamos Jim gondolatait is olvashatjuk. Nagyon érdekes volt belelátni Byron gyermeki ártatlansága után egy hasonlóan gyámoltalan, de felnőtt férfi (60-as évei közelében járó emberről van szó) gondolataiba. Jim a lápvidéki város áruházában kávézójában dolgozó takarító férfi mentálisan zavart, és többször megjárta már a helyi elmegyógyintézetet. Most éppen kiengedték, és ő munkát kapott és asztalokat törölget. Jim hiába felnőtt már kapcsolatai nincsenek, családjáról nem tudni semmit, napját az teszi ki, hogy dolgozik majd hazaérvén különböző rituálékat folytat. Ezek mások számára biztos, hogy őrültségnek tűnnek, de a férfit az nyugtatja meg, ha köszönhet minden tárgyának a kis lakókocsijában. Vagy attól lesz jobban, ha mindent bezár 21x, vagy beragaszt minden bejáratot szigetelő szalaggal. Jim kényszeres beteg, dadog, sokszor felejt el dolgokat, ám érző lélek, és még ha nehezen is fejezi ki magát mégis nagyon sok fontos dolgot tudhatunk meg tőle, illetve róla a regény során.

Mellesleg az élet nagy dolgai soha nem nagy dolgok köntösét öltik magukra. Csendes, hétköznapi pillanatokban érkeznek el - telefonhívás vagy levél formájában -, amikor oda se figyelünk, nincs hozzájuk megoldókulcs, figyelmeztetés, ezért fektethetnek minket két vállra. 

Jim mellett Byron és barátja James kapcsolata is sok tanulságot, és érzelmet tartogat. A fiúk egy iskolába járnak, és bár régen sokat játszottak együtt, egy véletlen baleset során (beszakadt alattuk a lápon ékelt kis híd) a fiúknak megtiltották, hogy kimenjenek együtt oda többször. Így inkább telefonon és levelekben tartják a kapcsolatot és kidolgozzák a "Tökéletes" címre keresztelt tervet. Ez James ötlete volt, ezzel próbálják felderíteni Diana balesetét, és helyzetét Beverly-ékkel. A fiúk azon ügyködnek, hogy rájöjjenek mi okozta a balesetet és hogy Dianát kimentsék ebből a rossz helyzetből. Érzik, hogy valami fura dolog van Jeanie-vel és ez az egész helyzet valami rossz felé tart.
A liliomok láttán Jim szíve majd szétveti a mellkasát. A virágok sisakja viaszosan, fehéren csillog. Érzi az illatukat. Nem tudja, hogy most végtelenül szomorú, vagy végtelenül boldog. Talán mindkettő. Néha a dolgok csak megtörténnek, éppen így, az élet egy másik szeletéből, egy másik közegből bukkannak föl, jelet adnak, mintha jelen és a múlt kóbor pillanatai összeadódnának, és különös jelentőségre tehetnének szert. 
Rachel Joyce leírásai csodásak, és nagyon komolyak voltak. Itt van például a fenti részlet a könyvből, ezek a leírások nagyon tetszetek. Csomó ilyen van a regényben. 

Elképzeli, hogy megmutatja neki, hogy világít a láp egy holdfényes éjszakán. Vagy milyen szép a kora reggel. Ahogy megrebben egy apró, gondolatnyi ökörszem a levegőben. Áll egy almafa a lápon, a gyümölcse még mindig ott csüng a lecsupaszodott ágakon, mint sok cukormázzal bevont csecsebecse, ezeket is megmutatná az asszonynak. Ahogyan a téli naplementét, arcán, száján, a haján a vörös fény utolsó villanását.  

Imádtam ahogy Joyce a tájat, a növényeket, a lápvidéket, a köd vonulását leírja. Szépen kifejezte Byron és Jim érzéseit, és bár végig sejtelmes maradt azért, aki figyelt a regény olvasása során az elejtett kis morzsákból összerakhatta a történetet, és azt, hogy, mi köti össze a szereplőket és az események láncolatát.

És hogy miért nem voltam vidám olvasás közben? Mert végtelen sok szomorúság van a regényben. Diana nagyon boldogtalan, Byron nem tud mit tenni, hogy megmentse édesanyját, hiába tervezik meg James-szel a Tökéletes hadműveletet. Seymour elhanyagolja feleségét, gyerekeit csak az érdekli, hogy az anyák a városban azt lássák, hogy drága autóval járnak iskolába a gyerekek. Ha hazajön akkor sem foglalkozik a családjával, ez kihatással van mindenkire. Beverly és lánya a "beteg" Jeanie látogatásai az elején még akár tűnhettek jó dolognak is, később ez terhessé vált mind Byron, mind Diana számára, és mintha nem lett volna menekülés ebből a helyzetből.

Akkor ébredt rá, az édesanyja milyen boldogtalan. Nem egyszerűen a baleset vagy Jeanie két öltése miatt. Valami mélyebb boldogtalanságot érzett meg, aminek máshoz lehetett köze. Tudta, hogy a felnőttek néha okkal boldogtalanok: bizonyos dolgokban nincs választásuk. Például amikor a Halállal találják szembe magukat. Vagy a bánat fájdalmával. 

Ott volt a bűntudat, ami emésztette őket, és ez ellen a Tökéletes hadműveletet kidolgozó James tanácsai sem segítettek. A másik vonalon futó Jim élete és múltjának szomorúságai végig ott lengtek a levegőben. Amikor kiderült, hogy a családja nem várt rá, amikor először kijött az intézetből, amikor karácsonykor senkivel sem ünnepelhetett, amikor hazaért, vagy amikor elvitték pszichológushoz, aki semmit sem törődött vele hiszen nem volt megfelelő szakember Jim számára.

Sok sok kis szomorúság foszlányban mégis ott volt az újrakezdés esélye, a megbocsájtás, a múlt hátrahagyása és az új élet reménye. A könyv utolsó pár oldalán nagyon sok mindenre szomorú dologra fény derült. Engem kicsit bosszantott is, hogy míg a regény 90%-ban szinte áll az idő, és ólomlábakon peregnek a napok, amiket körbeölel valami fullasztó pára, addig az utolsó 10%-ban történik valami felszabadító és gyorsan végbemenő történés. Persze értem miért a végére maradt a katartikus befejezés, de én hiányoltam a regény közben is valamit...
A dolgok soha nem olyan rémesek, mint gondoljuk. 

Értékelés: 5/4

Nagyon komor, néhol sötét, néhol pozitív, de mégis mély mondanivalót tartalmaz Rachel Joyce könyve. A két karakter gondolataiba jól esett belemerülni, ott voltak a csodás leírások, de valamiért (nem tudom megmondani, hogy miért) nem lettem szerelemes az Ellopott pillanatba. Rengeteg potenciál és szépséges mondat van a könyvben, de nálam összességében nem ütött be annyira, mint ahogy az elején reméltem és vártam.

Az Ellopott pillanat olyan témákat érint mint a család, az elhagyottság, a magány, az elszigeteltség, a szomorúság, a depresszió, a mentális zavarok, a másiktól való félelem, a bizonytalanság, a barátság, a szerelem, az idő múlása. Jól felépített, de lassan, lépésről-lépésre építkező regényt írt Rachel Joyce és néha ilyen olvasnivaló is kell. Az Ellopott pillanat tényleg az az olvasmány, amivel nem kell sietni, hiszen az idő olyan illékony és megfoghatatlan dolog, mint az emberi érzések. Csak hagyni kell, hogy magával sodorjon a pillanat, és elmerülni benne. Erre tökéletes ez a regény.

A legjobb idézeteket kiemeltem, de sok mondat van még, ami jelentős a könyvben, de ide már nem fért.


Rendeld elő az Ellopott pillanatot 30%-os kedvezménnyel itt!



Blogturné extra: Az Ellopott pillanat borítómustrája

Nagyon jól sikerült a magyar kiadás borítója, ami az angol verzióhoz hasonló. Ugyanilyen stílussal jelent meg a norvég és a francia változat is. Ez az egyszerű, letisztult változatú borító tartalmazza az egyik jelenetében emlegetett gyermekláncfű termésével, ami Lucie fúj el az állomáson Byronnal együtt. A gyerekek ebből próbálják eldönteni, hogy hány óra is van pontosan. Egy mende-monda szerint, ahogy fújás, amíg minden termés le nem esik a virág fejéről, annyi az idő. Ezzel állítólag pontosan meg lehet állapítani óra nélkül is a pontos időt. Természetesen ez csak a buta szokás, sajnos mint ahogy az a regényből is kiderül ebből nem tudja senki sem megállapítani az időt. 


UK verzió
Norvég verzió
Izlandi verzió
Az izlandi borító is illeszkedik ehhez a színvilághoz, de itt csigák jelennek meg a borítón és egy időt mutató szerkezet.
UK verzió 2

amerikai verzió
 A száraz virágok és az elmúlás, az idő múlása téma az amerikai verzióban.

német verzió
Az óra központi téma marad a német változaton is, bár itt a kék, szürke színvilágot kicsit barnás, sárgás megfakult papír féleségre cserélték. A kis kerékpározó figura is van még a borítón, ő biztos Jeanie-re utal.
kanadai verzió
A kanadai verzión egy iskolás lány sétál órával a kezében. Kicsit engem egy másik borítóra emlékeztet ez.

olasz verzió
Az Olaszországban kiadott borítón is van bringás kislány, és az órák is megvannak, de ez a piros betű elég furán mutat. De legalább feltűnő :) 

Nektek melyik borító tetszik a legjobban? Jöhetnek a kommentek!

Nyereményjáték

Az Ellopott pillanat című regényben nagy szerepe van a másodperceknek, ám ez a feladat megoldáshoz inkább percek kellenek majd. Keresed meg a a turnéban résztvevő blogokon az elbújt képeket. A képek mindegyikén egy-egy betűt találsz majd. Mi az a fogalom, ami szorosan kapcsolódik az időhöz, és a blogokon elrejtett betűkből kirakható?

Azok között, akik kiteszik az összekevert betűkből álló szót és a Rafflecopter dobozba beírják esélyesek arra, hogy megnyerjék a Maxim Kiadó által felajánlott 3 db Rachel Joyce - Ellopott pillanat című könyvének egyikét. Jó keresgélést!

A Kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell az emailre. Ha ezt elmulasztja, pótnyertest sorsolunk, ezért olyan email címet adj meg, amit gyakran nézel.


a Rafflecopter giveaway

A turnéban részt vevő bloggerek:

09.16. Roni olvas
09.18. Zakkant olvas
09.20. Always Love a Wild Book
09.22. CBooks
09.24. Könyvgalaxis
09.26. Deszy Könyvajánlója
09.28. Book Heaven
09.30. Könyvszeretet

Ezeket is olvasd el

0 komment

Subscribe