Kimondhatatlan jól van, ami van. Minden tetőről látni a napot.

9:55:00 PM

terjed a Facebook-on egy "kihívás". Nem, nem, ezt nem jéggel telerakott vödörrel kell végrehajtani ennek pusztán kulturális értéke van. A leírás így szól: 

Szabó Balázs néhány éve mini kulturális forradalmat hirdetett a facebook-on. Ennek keretein belül most arra hívta fel irodalomkedvelő ismerőseit, h 48 órán belül osszák meg kedvenc magyar versüket és kérjék meg 10 további ismerősüket, hogy tegyék ugyanezt.

én nem jelölök ki embereket, mert nem szeretem igazán az ilyen kihívásokat. mindenki döntse el maga, hogy részt vesz, vagy nem vesz részt, terjeszti-e az igét, vagy nem terjeszti. én csak azt remélem, hogy  legalább 10 emberhez eljut a kedvenc Pilinszky versem és ettől máris jobb napotokat lesz.

ez a kilátásunk a lakásból, ahonnan tényleg majdnem mindig látni a napot :)


jah és szóval igen. ez az egyik kedvenc versem, van mellette még csilliárd másik.

Pilinszky János: Aranykori töredék
U. E.-nek

Öröm előzi, hirtelen öröm,
ama szemérmes, szép anarchia!
Nyitott a táj, zavartan is sima,
a szélsikálta torlaszos tetőkre,
a tenger kőre, háztetőre látni:
az alkonyati rengeteg ragyog.
Kimondhatatlan jól van, ami van.
Minden tetőről látni a napot.

Az össze-vissza zűrzavar kitárul,
a házakon s a házak tűzfalán,
a világvégi üres kutyaólban
aranykori és ugyanaz a nyár!
És ugyanaz a lüktető öröm;
dobog, dobog a forró semmiben,
ellök magától, eltaszít szivem
és esztelen szorít, szorít magához!

Mi készül itt e tenger ragyogásból?
Ha lehunyom is, süti a szemem;
mi kívül izzott, belül a pupillán,
itt izzít csak igazán, idebenn!
A világ is csak vele fényesűl,
az örömtől, aminek neve sincsen.
Mint vesztőhelyen, olyan vakitó
és olyan édes. Úgy igazi minden.


Ezeket is olvasd el

0 komment

Subscribe