Pizza, szerelem, Mexikó

10:06:00 PM

Pergel Zsolt: Pizza, szerelem, Mexikó

Becsuktam a fényképalbumot és letettem az asztalra. Ez a néhány fekete-fehér és színes kép volt az életem. Hordoztak engem, tároltak. 

Ezekkel a sorokkal kezdődik Pergel Zsolt új regénye, ami az írótól eddig szokatlan stílusban íródott. Az abortuszokról szóló igazi történet ihlette Halálgyárt tavaly olvastam, míg az Apácabordélyról csak a molyon futottam bele, de a fülszöveg alapján az előbb említett könyvhöz hasonló lehet. Ettől teljesen eltér Pergel Zsolt új regénye, amiben saját élményeit írja le egy elképesztő utazásról Mexikóba.


A fülszöveg könnyed hangvételű humoros történetet ígér, és ez teljesen megállja a helyét. A történet főhőse maga az író, azaz Pergel Zsolt, aki a 3. oldalon mintegy villámcsapásra beleszeret a neki pizzát szállító lányba (később kiderül, hogy Tímeának hívják a futár lányt), és követi majdnem a világ végére is. Nah jó! Oda azért mégsem, de Mexikó nem itt van a szomszédban, azonban ez nem akadályozza meg a főhőst, hogy nemrég szerzett örökségét repülőjegyre költse és elutazzon a lány után. Egy csellel Tímea munkahelyén megszerzi a lány mexikói kirándulásának pontos útitervét, így ezekkel a támpontokkal repülőre száll. Konkrét tervei nincsenek, majd rögtönöz, és reméli, hogy a imádatának tárgya a csodaszép Tímea amikor megpillantja beleszeret és együtt élnek míg meg nem halnak.


Főhősünk a célországról semmit sem tud, angolul sem beszél, de a mivel a szerelem annyira erős, hogy ez nem érdekli a főszereplőt. Mexikó felé összeismerkedik egy magyar turista csoporttal és egy másik lánnyal is. Alíz (alias Békalány) elég rámenős, főhősünk elég béna, így jól jön a segítség Dél-Amerikában, ahol nem is annyira egyszerű a helyzet. Már ami a közbiztonságot illeti. Meg a mexikóiak angol tudásbeli hiányosságát. Meg a korrupt taxisokat. És a gengsztereket.

A főszereplő tipikus lúzer figura, aki mindent elront, amit csak lehet és ezzel szerez néhány vidám pillanatot olvasás közben. Gondolhatnánk, hogy ennyire azért valaki nem lehet béna, és hogy biztos, hogy van a regényben néhány költői írói túlzás, de ez nem annyira zavaró, és nyilván a vicc faktor kedvéért kerültek bele a regénybe.



Az elején nehezen ment a ráhangolódás a könyvre, mert zavartak a fonetikusan leírt szavakat (Dzsémszbond és társai) és a kicsit hímsoviniszta szemlélet (oké, hogy létezik igaz szerelem, de azért a lényeg a csaj feneke és a többi). Az állandó csetlés-botláson, a bénácska és néhol erőltetettnek ható poénokon túllendülve azonban magával ragadott az utazás, Mexikó látványosságai és Acapulco tengerpartja és az a megannyi benyomás és élmény, ami egy új ország megismerésével jár. Ezt jól átadta az író, még ha nem minden vicce talált be engem személy szerint. 

Mexikót már sok filmben láttam, így sejtettem, hogy sok meglepetés éri majd a főhőst (főhősöket), hiszen elég veszélyes országról és városokról van szó, és aki nem jártas az adott ország szabályaiban, az vígan kiköthet egy hullazsákban. A kalandokban Zsolt társa a könyv elején megismert Békalány volt, aki jól kiegészítette a bénázó főhőst, a lány beszólásain sokat nevettem és a kettőjük közötti civakodás aranyos volt. Természetesen nem árulok el azzal nagy titkot van itt némi szerelem is, hiszen végső soron ez miatt indult is el ez a kalandos utazás. Hogy ez végül beteljesül-e, és úgy ahogy azt a szereplők akarják, erre a könyv utolsó oldalain is találunk bőven meglepetést, amin majd nem győzünk csodálkozni.






Több leírásra számítottam, így kicsi csalódottság van bennem, mert szívesebben olvastam volna még Mexikóról hosszabban, de végül is ez nem egy sztenderd útikönyv, hanem egy humoros olvasmány egy kalandról, ami néha elképesztő irányt vett. Néha úgy éreztem, hogy ennél lejjebb már kerülhet a főhős, ám Pergel Zsolt még így is meg tudott lepni. A tequilás, virággal lányt várós résznél már vinnyogtam, hogy ilyen nincs, ez nem létezik, ennyire nem lehet valaki szerencsétlen. Egyébként jól keverednek a valóságos történések és a sztorik fantázia részei amelyeken mosolyogtam, néhánynál kínosan feszengtem, de összességében jó élmény volt a könyvet olvasni.Volt jó pár izgalmas rész pl: menekülés a gengszterek elől, akik a legváratlanabb helyzetben bukkantak fel és szerették volna ellátni a főszereplő baját.

Értékelés: 5/2.75

Annak ellenére, hogy kiszámítható események láncolata a könyv (amit a főhős elronthat, azt el is ront, és a kapcsolatok alakulása is nyilvánvaló nagyjából), mégis egy könnyed, nyári olvasmány lehet a mexikói tengerparton. Főleg azoknak ajánlom, akiket nem zavarnak a néha fura humorú férfitől származó hasonlatok, vagy szójátékok. A könyvtől nem szabad sokat várni, és így nem is csalódik az ember fia/lánya. Plusz pont a regény végén található képmelléklet, amely minden fontos momentumról tartalmaz egy-egy képet, a szava hihetőség kedvéért. Ezeken jót mosolyogtam, amikor visszaidéztem a Cici (tényleg ez a neve!) csúszdapark eseményeit, a delfinekkel való úszás, a katonákkal való pózolást vagy az azték piramisokhoz tett látogatást.


Sok érdekességet meg lehet tudni Mexikóról, de nem tipikus útikönyvről van szó, aki ilyet vár az valami mást válasszon. A látványos helyi nevezetességek mellett itt inkább előtűnik Mexikó sötétebb arca, ami a mit sem sejtő naiv turistáknak elsőre elég elrettentő lehet. Én azért kicsivel több leírást vártam volna a helyszínekről a kalandok mellett, de mivel a Pizza, szerelem, Mexikó erőssége a vicces sztorik időrendi elmesélése volt, nem a látványosságok elemzése, így ez megbocsájtható volt. :)

A borító nekem nem volt a kedvencem (sajnos ősi utálatban állok ugyanis a sárga szín minden árnyalatával), de jól visszaadja a regény napsütöttségét, ami a 2 hetes kalandtúra közben is uralkodott.

A lezárás izgalmasra sikeredett, és érdemes végig kitartani, hiszen az utolsó mondatoknál felvillan a következő nagy kaland lehetősége is, ami (talán) Mexikó után várja majd a hivatásos mindent megélő és túlélő kalandorunkat! 


Rendeld meg e-könyvben 1000 forintos áron innen!

Kiadó: Aposztróf
Oldalszám: 168 oldal
Pergel Zsolt rajongói oldala

A könyvet és az élmény köszönöm szépen a szerzőnek, Pergel Zsoltnak!

Ezeket is olvasd el

0 komment

Subscribe