Igazság szerint ezt a könyvet nem is magamnak vettem. Anno még Pupillának transzportáltam Pécsre egy példányt, de ha már ott voltam (és mivel bízok az ízlésében) a Könyvudvarban, vettem magamnak is egy kötetet. 2009 óta eltelt jó pár év és a porosodott a polcon, de most az új Csökkentsd a várólistád 2013-as kihívása miatt sort kerítettem rá. És nem bántam meg, bár nem is nőtt annyira a szívemhez Péter és története. 

A regényben Gaardner által egy kisfiút ismerhetünk meg, akinek fantáziája nem ismer végtelent. A svéd Péter édesanyjával él, aki egyedülálló szülő révén igyekszik jól nevelni fiát. Mindenhová elviszi őt, így Péter kamaszkorára megismerkedik a színház, a mozi világával (sok utalást találhatunk ezekre). Az édesanyja azonban Péter kamaszkorában meghal. A fiú, hogy jövedelemhez jusson történeteket kezd árulni kezdő költőknek, regényíróknak de még befutott híres novella szerzőknek is. Pár év alatt ő lesz Pók, akinek a hálója egész Svédországban kiterjedt. És nem mellesleg kész vagyon vándorol a markába.

Abból éltem, hogy haraptak a halaim. Nem árultam se hasist, de LSD-t, még olcsó cigarettát vagy csempészett pálinkát sem. Fantáziát árultam, ártalmatlan fantáziát.
Előfordult például, hogy ha egy bulin összetalálkoztam egy rászoruló kliensemmel, ő idegesen berángatott egy sarokba vagy lépcsőházba, néha még a mosdóba is. Körbetekintgetett, és azután nagyon halkan elmondta a kívánságát: van valamid, Péter? Vagy: van ma valamid? Vagy akár: mondd csak, mit kaphatnék egy ezresért?

Az időközben férfivá cseperedő Péter megismeri a női nemet és szerelembe esik. A lányt történetekkel kábítja el, ám amiket neki mesélt el, azokat már nem adhatja el. Szívesen áldoz a lányra különböző sztorikat, hiszen kifogyhatatlan tárház van a fejében. Egyszerűen annyi kötetet írhatna, amennyit csak akarna de ő nem szeretne. Egyszerűen jó neki így ahogy van. Unalmasan éli a mindennapjait, a lányok fejét elcsavarja, de nem jelent nekik semmit sem ezek a nők. Egyedül Maria az aki megfogja, ám ő is eltűnik Péter életéből és magával viszi az elmesélt történeteket, és a közös kislányukat. Vajon újra látják egymást az egykori szerelmesek? És mi lesz azokkal a történetekkel, amikről csak ketten tudtak? Ezek hogy jutnak végül nyilvánosságra?

Akár lehetne kellemes is a regény hangulata, de nem az. Folyamatosan jönnek a történeteket, melyeket Peter mesél el hol a szerelmeinek, hol más íróknak, amikor árajánlatot kérnek tőlük. A történetek nem viszik előre a cselekményt, csak szomorúvá tesznek. (A sakktábla sztori, a cirkuszos történet) Jostein Gaardner kétségkívül a hangulatteremés mestere, jól adagol, de maga a Pók, azaz Péter nekem nem vált szimpatikussá.

A Pók a saját hálója foglya. Elöszőr megszövi finom szövetét, aztán tesz egy hibás lépést, és maga akad fenn benne.

Az egész Péter = Pók  vonal viszont nagyon érdekes és nagyon furcsa párhuzama az írásnak, az íróknak és a fantázia és az új ötletek keletkezésének. Olyan mennyiségű ötlet van a főszereplőben, vagyis tehát magában Gaardnerben, hogy ez ámulatba ejtett. Egy-egy sztori adhatna több kötetes regény sorozatoknak alapot, vagy bestsellereket és mégis mindegyik egy embertől ered. Péter hiába diszkrét egy idő után munkája nem marad titokban. Az írók elkezdenek gyanakodni és az egész összetákolt és felépített világ romba dől.

Vannak emberek, akik érméket vagy bélyegeket gyűjtenek. Én a saját gondolataimat és ötleteimet gyűjtöttem.

 Értékelés: 5/3

A végét bár sejtettem, kellőképpen meglepődtem rajta. Igazából fájdalmas ez a történet, és hiába minden, nem töltött el jó érzés az olvasása közben. Szórakoztattak a szövevényes és hihetetlen mélységű sztorik és vártam is őket, de mindegyikkel csak az bizonyosodott meg bennem Péterről, hogy ő egy szerencsétlen balek, aki nem találja a helyét világban és nem is tudja sehogy sem tudja helyesen feldolgozni ezt a zseniális kreativitást amit ajándékba kapott az élettől. Bár másként állt volna az ötletei "eladásához", megvalósításához, így talán elkerülhető lett volna a tragikum a végén.

Ürességet éreztem mikor befejeztem a könyvet. És nem magát a főszereplőt hiányoltam, hanem az író könnyed stílusát, amivel lekötötte a figyelmemet. Később talán megpróbálkozom még másik Jostein Gaardner regénnyel. Ajánljatok jót ha tudtok! 

Svéd. Boszorkányos. Izgalmas. Misztikus. Emberi. És kell! Az egész!

A főszereplők (mert többen is vannak ám!) hat lány, akik egy középiskolába járnak és alig ismerik egymást. Egy éjjel azonban megváltozik az életük. A svéd városban megmagyarázhatatlan öngyilkosságok történnek, amiket egy sötét erő irányít. Engelsforsban (a városka neve, ahol a történet játszódik) a fiatalok nem is annyira ártatlanok, mint ahogy azt mindenki várná. Mindegyiküknek van valami titka, valami sötét dolog, amitől legszívesebben menekülnének, ám nem tudnak.

A hat lány (Minoo, Rebecka, Vanessa, Linnéa, Anna-Karin és Ida) mindegyikében van valami különleges erő, amivel együtt kell élniük. De ez nem is annyira egyszerű, mint ahogy azt gondolták azon a teliholdas éjjelen, amikor egy csapásra megváltozott az életük egy kihalt erdei tisztáson. Ráadásul ott van köztük a kamaszos lázadás, a bizalom kérdése és az a sok szorongás. A családtól, az iskolai megmérettetésektől, a szerelemtől, a barátságtól és önmaguktól.

Mats Strandberg és Sara B. Elfgren a két szerző olyan hangulatot teremtett olvasás közben, hogy kirázott a hideg. Bennük megvan mindaz, amitől a svéd írók annyira jók! (Millenium trilógia, Hívj be!)

A megjelenésig már nincs sok hátra, október 25-ig kell csak azon agyalnom, hogy mi lesz a lányokkal, akik mindegyike nagyon sok érdekes történetet rejt. Ebben biztos vagyok. Meg abban is, hogy megveszem az első részt. Aztán a második is, meg a harmadik is. 

Mert, hogy a Kör bizony egy trilógia, és az első rész hamarosan debütál. Ha kedvet kaptatok akkor kattanjatok a könyv oldalára a Geopen kiadónál, olvassatok bele a hivatalos blogon, vagy rajongjatok a Kör Facebook oldalán.

"Vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor nem akar máshol lenni. Amikor szeretné az élményt megragadni, kabátként magára húzni, belekucorogni és elaludni, hogy így maradjon, ameddig csak lehet."

A Se vas, se tűz a Zenit sorozat harmadik kötete. A sorozat többi tagjáról (Balor szeme, Ólompegazus) bevallom nem hallottam még sosem, erre a könyvre sem figyelek fel ha Sesam nem mesél róla. És mivel már találkoztam Zsófival egyszer egy hármas közös ebéd alkalmával, így nagyon kíváncsi voltam, amikor megtudtam, hogy megjelent a könyve.

Gyorsan azt is muszáj vagyok beismerni, hogy nem tudok sokat az északi népek mondavilágáról, csak amit a történelem könyvek tanítottak. Ismerem a vikingeket, hallottam már a hódításaikról és mondáikról, mítoszaikról, de különösképpen nem olvastam sosem utána a témának, nem kerültek a kezembe direkt ilyen jellegű könyvek. 

Viszont a Se vas, se tűzhöz nem kell semmiféle előtörténetet tudni. Szerencsére!  S. Kolozsvári Zsófia tökéletesen vegyíti a mai modern világot és a régi korok mondáit és eseményeit.

A történet elején megismerünk két svéd egyetemista lányt (Maddy növénytant tanul a göteborgi egyetemen, míg barátnője Nienke szintén ott sürgölődik.) A két lány egy metál koncertre érkezik a franciaországi Hellfestre, hogy megnézzék az Opinn Sjór (izlandul: Nyílt tenger(en) ) bandát. Ám Maddy kedvenc együttese nem lép színpadra, mert a dobos (Lars Ulfson) szőrén-szálán eltűnik. Lars nem mellesleg Maddy kedvence, a lány már a karrierje kezdete óta nyomon követni a férfi minden megmozdulását. Kívülről fújja a dalszövegeit és mindent tud Lars életéről, ezért is érzi úgy, hogy valami furcsa dolog áll a dobos eltűnése mögött. 

És Maddy megérzései nem csalnak....

A fiatal egyetemista lányok és a metálkoncertek világából egy másik korba is elkalauzol minket a történet, ahol a skandináv népek legendás harcosairól tudunk meg többet. Az elején látszólag semmi közük egymáshoz a két idősík, a múlt és a jelen fejezeteinek (amiket egy-egy Lars Ulfson által írt dalszöveg köt össze) aztán mégis.... A dalszövegek kulcsok a történetekhez és kulcsok ahhoz is, hogy Maddy rájöjjön, hogy ki áll Lars eltűnése mögött. 

A lány ahogy egyre többet tud meg a férfiról, és egyre jobban beleássa magát a skandináv mondavilágba, ahol olyan dolgokkal kerül szembe, amikről eddig azt hitte, hogy csak a mesékben olvasott és kitalált fantázia világ szereplői.

"Vannak két lábban a földön álló emberek, akik nem tudnak mit kezdeni azzal, amikor a saját valóságuk összeomlik. Tapasztalnak valami megmagyarázhatatlant, például ufót látnak, aztán hitetlenkedve mesélik úton-útfélen. Rosszabb esetben megőrülnek. És vannak, akikben mindig is ott lappang egy pici, elfojtott én, egy érzés mondhatni: remény, hogy léteznie kell titoknak a világban."

És a világban tényleg sok titok lappang, ami sokkal nagyobb és átívelőbb, mint ahogy azt a történet elején sejteni lehet. Madeleine a kutatás közben megismeri saját korlátait, rájön, hogy mennyi mindent volt eddig előtte rejtve élete során és mennyi mindent nem tudott még. Bátorságot szerez miközben megtapasztalja, hogy a barátság és a családi kötelékek mennyire fontosak.

Értékelés: 5/4

Jól felépített fantasy sztori, érdekes karakterekkel. A modern történet és Maddy (+Nienke) nyomozása könnyebben emészthető része volt a Se vas, se tűz című regénynek. Számomra jobban érthetőbb mint a múltbéli északi harcos és a valkűr köré szőtt történet, de ugyanitt pont azt hiányoltam, hogy kevés dolgot tudtam meg Thórskappi-ról és hű szolgájáról Aegiről vagy a messziről jött varázsló lányról. Az északi emberek mondáiról és a különleges nép ősi leszármazottairól több érdekességet is olvastam volna még. Valahogy úgy éreztem, jóval több minden belefért volna még a történetbe a bargesztekről, elfekről vagy a valkűrökről, amik miatt kiteljesedhetett volna a regény és jobban átláthatóbb lehetett volna, hogy kinek milyen kapcsolata van a múlthoz és a jelenhez. (Persze, lehet hogy mindenre fény derül a Zenit sorozat következő kötetében, úgyhogy... :) )

A befejezést jó volt olvasni, bár kicsit gyors lefolyású volt, én meg csak kapkodtam a fejemet, ahogy végbement egy ezeréves legenda pár oldal alatt. Szerettem a könyvben, hogy többet megtudtam Svédországról, Izlandról és a metál rajongó Maddy és Nienke igazán szimpatikus duó volt a vicceikkel, és ugratásaikkal.

Oldalszám: 318
Kiadó: Alexandra Kiadó

Zsófinak van blogja ITT! , ahol a többi megjelent írását is megleled.

A könyvet köszönöm szépen S. Kolozsvári Zsófiának! Remélem majd alkalomadtán egy dedikációt is kapok bele ;)