Szeptember végére becsúszott még egy témázós bejegyzéskör, aminek főszereplője a NÉPSZERŰTLEN KÖNYVES VÉLEMÉNYEKEN van, úgyhogy ez most a bejegyzés most nem lesz finomkodós (amúgy se szoktam az lenni). Elárulom, hogy mit gondolok az élfestés mániáról, a dark romance-ról és arról, hogy mennyire buzdít a Booktok arra, hogy halmozzuk fel a könyveket, és mennyire ciki, ha nem olvasunk trendi könyveket és lamentálok azon is, hogy a kiadók mostanság miért a booktokkerek imádják. 

2022 év végén (se 2023 év elején) nem készült el az akkori évösszegzőm, pedig szorgalmasan írogattam, de egyszerűen nem jutottam soha a végére. Most nem hagyom, hogy bármi is eltántorítson, essünk neki és mesélek az évemről, az olvasmányaimról, jókról és rosszakról egyaránt, és szokás szerint kitűzök néhány célt is a 2024-es évre. Lássuk hát! 

Húh... 2021.... Azt hiszem ez volt a legnehezebb, legcsöndesebb, legmotiválatlanabb (van ilyen szó?) évem a blog életében. Sokszor szenvedtem olvasási válsággal, amit megspékelt az időhiány is. A legtöbb elolvasott könyvemről inkább nem is írtam. Amikor lett volna időm írni, akkor inkább valami más pihentetőbb dolgot választottam a blogolás helyett, így csak a piszkozataim gyűltek. Ördögi kör ez, és egyelőre még nem látom a kiutat, de itt vagyok és évösszegzek, mert ezeket a bejegyzéseket szeretem megírni. 

Az igazság szerint ez az év nem úgy sikerült az olvasmányok terén, ahogy terveztem. Kimondhatom: katasztrofálisan keveset olvastam, és majdnem a várólistacsökkentés sem jött össze. Hogy lehetséges ez? Alább kifejtem, és azt is megmutatom, hogy az 2021-es könyvek listájáról miket olvastam el, és kicsit mesélek arról is, hogy hogyan tetszett. 

Nem életem éve volt 2020, és ez meglátszott a kis blogomon is, amit idén eléggé elhanyagoltam. Nem volt benne tudatosság, inkább az élet hozta úgy. 2020 mindent átírt az életemben, amit csak lehetett, és ezzel szerintem nem vagyok egyedül. Jöjjön a szokásos évértékelő, amiben szó esik a nehéz pillanatokról, a jó és még jobb olvasmányokról, mérföldkövekről és arról is, hogy a COVID hogyan hatott ki az olvasási élményeimre. 

Szeretek évértékelő bejegyzést írni, és mások évértékelőjét is olvasni, de őszintén bevallom roppantul örülök, hogy véget ért a 2019-es év. Számomra nem volt könnyű ez az év (majd elmesélem miért), de azért az olvasást szerencsére mindig fixen be tudtam iktatni az életembe. Tartsatok velem, és nézzük végig, hogy mi is történt velem és a Zakkant olvassal 2019-ben.

10. éve zajlik a várólistacsökkentés, és én majdnem ennyi éve veszek részt a kihívásban néha több, néha kevesebb sikerrel, de mindig lelkesem. Idén is összeállítottam a listámat, és megmutatom, hogy milyen könyveket szeretnék 2020-ban, azaz mivel fogom csökkenteni a várólistámat.

Ha lehet egy kérdéssel jellemezni a bloggerkedés ágait, amit azok a laikusok tesznek fel, akikkel itt-ott összeakadunk, akkor a könyvesbloggerságot a "Te mégis mikor olvasol el ilyen sok könyvet?" kérdés jellemezné. De tényleg! Amúgy mikor is van időm nekem (és a kedves blogtársaimnak) olvasni? Beavatunk titeket egy kicsit ebbe az egész kérdéskörbe.

Újabb témázós poszt, ami ezúttal a közösségi médiás megjelenéseket járja körbe a könyvesbloggereknél. Ez a téma, amiről én nagyjából napestig tudnék beszélni, úgyhogy vágjunk bele, mert lesz itt szó arról, hogy mennyire lehet megélni ebből, mennyire kell-e magunkat tolni a social médián, és mit lehet kihozni a mi saját kis könyves játszóterünkből.

Újabb témázásba vágtunk bele, ami ezúttal a kimaradt alapművekről és a divatkönyvek hullámának meglovagolásáról vagy éppen elutasításáról szól. Szerintetek én melyik témában jeleskedek inkább? A poszt végére ez is kiderül, ígérem!

Ha már belekezdtem az idei első várólistás (röviden VCS) olvasmányomba, akkor jöjjön az idei lista, és egy kis megfogadnivaló 2019-ben. Mert hát ilyen is van azért, látva az előző évet van még hol javítani, hogy még jobban haladhassak a blogos dolgaimmal és az olvasásaimmal idén is.

Szeretek évértékelőket írni, mert jó érzés visszatekinteni az egészes évre december végén, és kicsit átnézni, hogy hogyan is telt az év a blogon. Ígérem igyekszem nem hosszú lenni, de hát elég mozgalmas évem volt, egész sok könyvet olvastam, úgyhogy van miről mesélni! Tartsatok velem, és nézzük végig, hogy mi is történt velem és a Zakkant olvassal 2018-ban.

Alig kicsit több, mint egy nap van hátra az évből, úgyhogy ideje számot vetni. Tavaly is végigvittem a blogon az év utolsó előtti, utolsó és első napján ezt a válogatást, úgyhogy idén is beszámolok a legsikeresebb bejegyzéseimről, a legjobb olvasmányaimról, és persze a következő évi tervekről. Jöjjenek most azok a posztok, amik számomra is elképesztő mennyiségű emberhez értek el, és csak annyit tudok mondani hogy KÖSZÖNÖM!

Muszáj megmutatnom, hogy milyen meglepetésem érkezett a napokban. Megjelent ugyanis az Athenaeum 2019-es Nagy Képes Kalendáriuma, ami nem csak azért különleges, mert egy nagyon szép (és hasznos) kiadvány, hanem azért is mert ott virít benne a fejem. Igen, belekerültem a Zakkant olvas blog miatt a Könyves ki-kicsoda? szekcióba és ez eléggé menő, úgyhogy muszáj eldicsekednem vele.😊

2014 márciusa óta vagyok a Blogturné Klub (későbbiekben BTK) tagja, úgyhogy már én is több mint 3 éve zúzom a turnékat. Az elején kicsit nagyobb elánnal vetettem bele magam a turnézásba, az utóbbi időben inkább takaréklángon, de örülök, hogy tagja vagyok ennek a színes kis csapatnak. Hoztam én is 5+1 kérdés, amiről köntörfalazás nélkül fejtem ki a véleményemet. A kérdéseket a BTK követői tették fel (a plusz kérdést mi egymásnak), úgyhogy érkezett mindenféle érdekes téma :) Lássuk!