A Strandkönyv, a Nyáron a párom, A könyvek szerelmesei, és a Boldogság otthona után Emily Henry újabb várva várt regényét hozta el nekünk az Animus Kiadó. A Szingli párosban minden megvan, amit egy romkomban szeretünk: megható, mély, de közben vicces is, és a két főszereplőnek nem győztünk drukkolni a boldog befejezésért.
Közeledik a karácsony, ezzel egyidejűleg pedig egyre több ünnepi ajánlóval találkozhattok az oldalunkon. Már mindannyian karácsonyi lázban égünk, így alig várjuk, hogy megosszuk veletek a tapasztalatainkat a különböző könyvekről. A Centrál Könyvek jóvoltából, most egy igazán bolondos és megható karácsonyi történetet hoztunk nektek. Ismerjük meg együtt Ninát, akinek látszólag semmi sem hiányzik az életéből. Jó állás, megbízható partner, remek kollégák, zökkenőmentes hétköznapok, szerető család, közelgő előléptetés… Mi másra vágyhatna egy fiatal, ambiciózus nő? Derítsük ki közösen!
Az Animus Kiadó egy elfeledett és különleges történetet hozott el az olvasóknak Sarah Penner írónőtől. A méregkeverő patikárius több évszázad történetét meséli el három karakter nézőpontjából, rengeteg meglepő fordulattal. Tarts velünk te is Blogturné Klub négy bloggerével és ismerd meg a 18. századi Londont és azokat a titkokat, amiket a patikárius szekrénye rejt.
Jennifer Lynn Barnes egy olyan csavaros történetet hozott el nekünk, amiben semmi sem az, aminek látszik. Avery egy nem várt örökség miatt belecsöppen egy különleges életbe, és kap vele egy még különlegesebb családot, aminek a tagjai mind-mind titkokat rejtegetnek. De az igazi titok az, hogy miért hagyta rá az idős Tobias Hawthorne ezt a mesés vagyont, ha nem kötik rokoni szálak a lányhoz? Vagy mégis? Avery miközben próbál rájönni az elé kerülő rejtélyekre, a Hawthorne-házban élő fiúk nem könnyítik meg az életét. Tartsatok velünk a turnén!
Igyekszem a novemberi listát decemberben elején
Mindig kicsúszok a hónapból, mert annyi minden történik hóközben, hogy csak gyűlnek és gyűlnek a kiszemelt könyvek, de sosem jutok a listám végére. De most! Közeleg a karácsony, a könyvkiadók egyre több és egyre jobb könyveket adnak ki úgyhogy megint van miből szemezgetni és igencsak hosszú a listám. Lássuk az októberi kedvenceimet témakörök szerint bontva, a megjelenések a molyról származnak, a könyvek címe pedig kattintható és megvásárolható/előjegyezhető.
Hoppá! Megint javában benne járunk már júliusban mire eljutottam a listám végére, és kimazsoltám a nemrég megjelent kupacból, és a friss megjelenésekből azokat a könyveket, amik érdekelnek. Megint van köztük egy rakat krimi, és pár érdekesség: a női vagináktól a Budai Vár alatt rejtőző kincseskamrákig! Csekkoljátok le, és ha valami megtetszik, akkor a könyv címére kattintva akár meg is rendelhetitek. Hoztam egy kis extra borítószemezgetést is a végére, mert érkezik pár könyv új borítóval is, amiről jó ha tudtok!
Ha június, akkor Könyvhét (programok és infók itt), ami igazán fontos a könyvmolyok programfüzetében. Én úgy néz ki, hogy idén kihagyom a látogatást a Duna-korzón, ugyanis idén ott kap helyet majd a Könyvhét. Ha arra jártok nézzetek be a kiadók standjaira, beszélgessetek a többi könyvmollyal, menjetek a dedikálásokra, beszélgetésekre és simogassátok a könyveket helyettem is. Addig is íme az én listám, hogy én miket szeretnék beszerezni. A könyvek javarésze már ott van a standokon, egy-kettő pedig június későbbi napjaiban érkezik.
Azt gondoltad, hogy elfeledkeztem erről a rovatról? Nos nem állsz messze az igazságtól.... Már hetekkel ezelőtt szerettem volna kitenni a posztot, de bezavart, hogy semmi időm nem volt, viszont lelkesen gyűjtögettem az áprilisban megjelent, vagy megjelenő könyveket, úgyhogy, ha már úgyis csütörtökön indul a Könyvfesztivál, akkor ezeket beszerezheted ott!
Február valahogy az a hónapja az évnek, amikor már alig várom, hogy elérkezzen az igazi tavasz. Persze látszódnak már a jelei, nyílnak a nárciszok, 5 órakon még világos van, reggelenként csiripelnek a madarak (ha nem fújja el őket az orkán erejű szél és a hóvihar) és persze érkeznek a kiadók könyvei is. Jöjjenek a február hónapban várt megjelenések, amikre szemet vetettem! Előre szólok, hogy elég tetemes a lista, de hát ez van ha ez ember lánya mindent elolvasna legszívesebben.
Nem szándékoztam új rovatba kezdeni a blogon, de mostanság valamiért kiemelt figyelmet fordítok az új megjelenésekre. Szeretek képbe kerülni, hogy mi érkezik melyik kiadótól, és bevallom amikor a könyvesboltok körül sündörgök, akkor nekem is jó hogy van mihez visszanyúlnom, ha esetleg vásárlásra kerülne a sor. Szóval most ezeket a könyveket néztem ki.👇
Ha november, akkor Könyvbár és Harry Potter menü! 3 éve tartom ezt a szuper szokást, úgyhogy nevezhetjük már tradíciónak is. Időközben már a 4. könyvnél tart a menü, mi pedig Pupillával újra elmentünk a kedvenc könyves éttermünkbe és degeszre ettük magunkat a HP-s menüvel. Ismét zseniális volt, sőt, talán még jobb is mint legutóbb, úgyhogy elragadtatott poszt jön, előre szólok. És a nyugalom megzavarására alkalmas nyálcsorgató képek! Én szóltam!
Mindig meglepődök milyen vicces helyzeteket generál az élet. Még el sem kezdtem olvasni a könyvet, de máris azonosultam vele. Én is ragadozóvá váltam. Amikor megláttam az beharangozó előzetest az idén érkező filmről egyből tudtam el kell olvasni még moziba kerülés előtt. Így is tettem, gyorsan megnéztem mivel is van dolgom. Összesen 4 könyvbe sikerült sűríteni a hőseink kalandozásait a nagy vadászmezőn, ahol hatalmas kerekeken száguldozó városok vadásznak a jóval kisebb áldozataikra. Mindezt persze pár ezer évvel mostani földi időnkhöz képest. Kérdem én, ki ne akarna egy ilyen kalandba kezdeni?
Ma meggyújtottuk az első gyertyát az adventi koszorún, és pontosan 4 hét múlva Szenteste lesz. Szeretem ezt az időszakot, mert csodás fényekbe borul a város, a lakás, és lehet készülni a karácsonyra, ami nekem nettó pihenést és családozást jelent. Várom már, hogy finomat ehessek, karácsonyi filmeket nézhessek, és kiphenjem az egész éves hajtást. Addig még sok dolog vár rám is, többek között a karácsonyi ajándékok beszerzése.
A következő 4 hétben 4 ajánlót láthattok majd a blogon, amiben összeválogattam a nemrég megjelent illetve megjelenő könyvekből a kedvenceimet. Most jöjjön a gyereknek, kamaszoknak szánt ajánló, a jelszó pedig legyen idén is: könyvet ajándékozni öröm!
Ma ünnepli a 20. születésnapját J.K.Rowling varázslótanoncáról szóló regénysorozata, amit A bölcsek köve címmel adtak ki. Most jöhetnének az "úristen, de öreg vagyok" frázisok, de tekintsünk el ettől, mert felesleges. 20 éve én bevallom még nem ismertem a történetet, csak hallomásokból, nálam néhány évvel később jött a Potter mánia. Alább el is mesélem, hogy mi az én történetem Harryvel és a könyvekkel.
A skandináv krimik nem ismeretlenek számomra, de eddig még csak Jo Nesbo-vel, Salla Simukkaval, és Karin Alvtegennel, és Lars Keplerrel kerültem közelebbi viszonyba, pedig még annyi szerző van, akit nem "teszteltem" olvasással. Ilyen volt eddig Arnaldur Indriðason is, akitől már van fent a polcon pár régebbi könyve, de én a legújabbal kezdtem, mert hát miért is ne? De szerintem nem döntöttem rosszul, amikor elolvastam a Rókalyuk című könyvet, mert ez teljesen más volt, mint a többi skandináv krimi amit olvastam, és ez szerencsére nem hátrányként értelmezhető. Mindjárt el is mondom, hogy miért!
Igaz itt egyben lesz a 24 nap, vagyis inkább 24 ajánló, mert nem vagyok a várakozás híve. Igen, én anno is kibontogattam az összes ablakot és kiettem a csokit.... :D Igazából ez a 24 könyv olyan lesz, aminek én személy szerint örülnék, de persze lehet hogy nektek is tartalmaz újdonságot, mert igyekezetem csak azokból válogatni. Próbáltam kategóriákra szedni a könyveket, hátha így egyszerűbb és áttekinthetőbb a nem éppen rövid poszt :) Jó szemezgetést!
Karin Alvtegen: A kitaszított
"A tisztelet azok kiváltsága, akik látszólag a társadalmi normák szerint élnek – azoké, akik nem különböznek túlságosan polgártársaiktól. Akinek nem sikerül beilleszkednie, azt úgy is kezelik. A gyengeség már önmagában provokáció. Az emberek halálra rémülnek, ha olyasvalakivel találkoznak, akiben nincs büszkeség. A szégyentelen viselkedés valóságos sértés. Nem viselkedne így, aki nem érdemli meg, hogy ott legyen, ahol van, nem igaz? Mindenki választhat, hát akkor mi a baj? Szeretsz a saját szarodban henteregni? Jó, tessék, de akkor ne várd másoktól, hogy törődjenek veled.
Törődni, azt nem, de ha ügyes vagy, esetleg kaphatsz egy kis részt az adónkból, valami alamizsnát, épp csak, hogy éhen ne dögölj. Hisz nem vagyunk mi szörnyetegek. Hónapról hónapra fizetünk, hogy segítsünk az olyanokon, mint te. De nehogy azt hidd, hogy ettől már lebzselhetsz az aluljáróinkban, vagy az orrunk alá tolhatod a mocskos mancsod, hogy még több pénzt tarhálj. Tudod, kurvára kínos ám ez nekünk."
A skandináv krimiket folytatva (Pisti újabb kölcsönkönyvének hála) a Hóember után nekiestem Karin Alvtegen Kitaszítottjának is. Bár ez rövidebb olvasnivalót kínált, mint a Nesbo kötet, de nem bántam meg ezt sem!
Rövid olvasmányról van szó, de ez a pár száz oldal nagyon jól bemutatja a 32 éves hajléktalanként élő nő életét, aki magával cipeli gyerekkora összes sérelmét. Sibylla kamaszkoráig úgy viselkedik, mint minden normális gyerek. Egy idő után fellázad gazdag szülei tilalmai ellen, akik hűvösen és távolságtartóan viselkednek vele és mindent megtiltanak neki Nem járhat sehová, nem érintkezhet olyan emberekkel, akik nem illenek bele a gazdag szülők világába.
A kislánnyal alapvetően nincsen gond, a szülők azonban mindent megtesznek, hogy a kamaszodó lány rosszul érezze magát. Pl: karácsonyi vacsorák, ahol a kislánynak a felnőttekkel kell ennie, nem ülhet a gyerekhez. Házvezetőnő felügyeli és viszi mindenhová, az iskolában kivételeznek vele mert anyja folyamatosan bejár és beleszól a tanításba stb..stb... Így nő fel Syb, aki egy fiúval közelebbi kapcsolatba kerül, ami a szüleinek nem tetszik. Ahogy az lenni szokott a fiatalokat eltiltják egymástól, de a rövidke románc életre szóló tanulságokat tartogat a fiatal lánynak.
"– Tegnap is mit össze siránkoztál rajta, hogy mennyire félreértik a hajléktalanokat. Hogy nincsen semmi esélyed, hogy egyedül vagy meg a többi. De van esélyed, csak baszol megragadni!"
Karin Alvtegen regényében egyszerre láthatjuk Sibylla jelenlegi életét és múltbeli visszaemlékezéseiből összerakhatóvá válik a szomorú sorsa is. A felnőtt nő már nagyon régen él otthon nélkül, de ezt a "száműzetést" ő választotta önként. Az évek alatt megtanulta, hogy hogyan adja el magát üzletasszonynak jól menő szállodák éttermében, ahol újabb és újabb férfi vendégeket húz le egy-egy vacsorával és ingyen szállással. Így találkozik a gazdag üzletemberrel, aki a kétségbeesett nőnek kifizeti a szobáját, és a vacsoráját majd az úriember reggelre titokzatos körülmények között meghal. Sibyllára terelődik minden gyanú, de neki köze sincs az ügyhöz. Ám egy személyiség nélküli ártatlan hajléktalannak esélye sincs az igazságszolgáltatás ellen, így elindul a nyomozás és minden újság címlapján ott virít tettesként a nő.
"És cselekszem rajtok nagy bosszúállásokat fenyítő haragomban, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha bosszúmat állom rajtok."
A lány egyedül van és amikor újabb vallási rituális gyilkosságokat varrnak a nyakába rájön, hogy csak akkor lesz vége a dolognak, ha megtalálja a gyilkost. Ezt viszont nagyon nehéz kiviteleznie, főleg névtelenül és hajléktalanként. Sokat kóborol, és sehol sincs maradása, mert előbb utóbb gyanússág válik a környezetének. Az egyik átmeneti szálláshelyénél megismerkedik egy kamaszfiúval, aki szintén a világ kirekesztettje (de más szempontból) és bár Syb az elején határozottan elutasítja a fiú baráti közeledést, végül a srác segítségével sok dologra rájön. Többek között arra, hogy milyen gyereknek lenni mostanság, milyen valakiben bízni és valakinek a barátja lenni.
Értékelés: 5/4
A végkifejlet tartogat meglepetéseket és az utolsó pár oldalon sokat izgultam. Végül minden megoldódik és mindenre érkezik válasz, de jól is van ez így. Kicsit "könnyedebb" könyv ez mint a Hóember (ha már van mihez hasonlítani :D) a gyilkosságok szempontjából, mert itt a a főszereplő múltbeli dolgai és családja sokkal megdöbbentőbb rácsodálkozásokat okoz. Ebben is folyik bőven vér és a rituális gyilkosságok sem éppen fincsi dolgok, de valahogy a figyelem inkább Sibyllára helyeződik és nem a gyilkosra és miértjeire. Persze kapunk erre is választ a könyv végén, de ez valahogy jobban "elfogadható", mint az, ahogy és amiért a lánnyal bántak a szülei.
Szerintem A kitaszított inkább Lélektani regény krimi szálakkal megspékelve. Rövidke, viszont megdöbbentő. Tetszett Karin Alvtegen stílusa és szeretnék még más könyvet is olvasni tőle. (Árulás és Árnyak címmel már olvashatom is a többi krimijét.)
Oldalszám: 206
Kiadó: Animus
"A tisztelet azok kiváltsága, akik látszólag a társadalmi normák szerint élnek – azoké, akik nem különböznek túlságosan polgártársaiktól. Akinek nem sikerül beilleszkednie, azt úgy is kezelik. A gyengeség már önmagában provokáció. Az emberek halálra rémülnek, ha olyasvalakivel találkoznak, akiben nincs büszkeség. A szégyentelen viselkedés valóságos sértés. Nem viselkedne így, aki nem érdemli meg, hogy ott legyen, ahol van, nem igaz? Mindenki választhat, hát akkor mi a baj? Szeretsz a saját szarodban henteregni? Jó, tessék, de akkor ne várd másoktól, hogy törődjenek veled.
Törődni, azt nem, de ha ügyes vagy, esetleg kaphatsz egy kis részt az adónkból, valami alamizsnát, épp csak, hogy éhen ne dögölj. Hisz nem vagyunk mi szörnyetegek. Hónapról hónapra fizetünk, hogy segítsünk az olyanokon, mint te. De nehogy azt hidd, hogy ettől már lebzselhetsz az aluljáróinkban, vagy az orrunk alá tolhatod a mocskos mancsod, hogy még több pénzt tarhálj. Tudod, kurvára kínos ám ez nekünk."
A skandináv krimiket folytatva (Pisti újabb kölcsönkönyvének hála) a Hóember után nekiestem Karin Alvtegen Kitaszítottjának is. Bár ez rövidebb olvasnivalót kínált, mint a Nesbo kötet, de nem bántam meg ezt sem!
Rövid olvasmányról van szó, de ez a pár száz oldal nagyon jól bemutatja a 32 éves hajléktalanként élő nő életét, aki magával cipeli gyerekkora összes sérelmét. Sibylla kamaszkoráig úgy viselkedik, mint minden normális gyerek. Egy idő után fellázad gazdag szülei tilalmai ellen, akik hűvösen és távolságtartóan viselkednek vele és mindent megtiltanak neki Nem járhat sehová, nem érintkezhet olyan emberekkel, akik nem illenek bele a gazdag szülők világába.
A kislánnyal alapvetően nincsen gond, a szülők azonban mindent megtesznek, hogy a kamaszodó lány rosszul érezze magát. Pl: karácsonyi vacsorák, ahol a kislánynak a felnőttekkel kell ennie, nem ülhet a gyerekhez. Házvezetőnő felügyeli és viszi mindenhová, az iskolában kivételeznek vele mert anyja folyamatosan bejár és beleszól a tanításba stb..stb... Így nő fel Syb, aki egy fiúval közelebbi kapcsolatba kerül, ami a szüleinek nem tetszik. Ahogy az lenni szokott a fiatalokat eltiltják egymástól, de a rövidke románc életre szóló tanulságokat tartogat a fiatal lánynak.
"– Tegnap is mit össze siránkoztál rajta, hogy mennyire félreértik a hajléktalanokat. Hogy nincsen semmi esélyed, hogy egyedül vagy meg a többi. De van esélyed, csak baszol megragadni!"
Karin Alvtegen regényében egyszerre láthatjuk Sibylla jelenlegi életét és múltbeli visszaemlékezéseiből összerakhatóvá válik a szomorú sorsa is. A felnőtt nő már nagyon régen él otthon nélkül, de ezt a "száműzetést" ő választotta önként. Az évek alatt megtanulta, hogy hogyan adja el magát üzletasszonynak jól menő szállodák éttermében, ahol újabb és újabb férfi vendégeket húz le egy-egy vacsorával és ingyen szállással. Így találkozik a gazdag üzletemberrel, aki a kétségbeesett nőnek kifizeti a szobáját, és a vacsoráját majd az úriember reggelre titokzatos körülmények között meghal. Sibyllára terelődik minden gyanú, de neki köze sincs az ügyhöz. Ám egy személyiség nélküli ártatlan hajléktalannak esélye sincs az igazságszolgáltatás ellen, így elindul a nyomozás és minden újság címlapján ott virít tettesként a nő.
"És cselekszem rajtok nagy bosszúállásokat fenyítő haragomban, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha bosszúmat állom rajtok."
A lány egyedül van és amikor újabb vallási rituális gyilkosságokat varrnak a nyakába rájön, hogy csak akkor lesz vége a dolognak, ha megtalálja a gyilkost. Ezt viszont nagyon nehéz kiviteleznie, főleg névtelenül és hajléktalanként. Sokat kóborol, és sehol sincs maradása, mert előbb utóbb gyanússág válik a környezetének. Az egyik átmeneti szálláshelyénél megismerkedik egy kamaszfiúval, aki szintén a világ kirekesztettje (de más szempontból) és bár Syb az elején határozottan elutasítja a fiú baráti közeledést, végül a srác segítségével sok dologra rájön. Többek között arra, hogy milyen gyereknek lenni mostanság, milyen valakiben bízni és valakinek a barátja lenni.
Értékelés: 5/4
A végkifejlet tartogat meglepetéseket és az utolsó pár oldalon sokat izgultam. Végül minden megoldódik és mindenre érkezik válasz, de jól is van ez így. Kicsit "könnyedebb" könyv ez mint a Hóember (ha már van mihez hasonlítani :D) a gyilkosságok szempontjából, mert itt a a főszereplő múltbeli dolgai és családja sokkal megdöbbentőbb rácsodálkozásokat okoz. Ebben is folyik bőven vér és a rituális gyilkosságok sem éppen fincsi dolgok, de valahogy a figyelem inkább Sibyllára helyeződik és nem a gyilkosra és miértjeire. Persze kapunk erre is választ a könyv végén, de ez valahogy jobban "elfogadható", mint az, ahogy és amiért a lánnyal bántak a szülei.
Szerintem A kitaszított inkább Lélektani regény krimi szálakkal megspékelve. Rövidke, viszont megdöbbentő. Tetszett Karin Alvtegen stílusa és szeretnék még más könyvet is olvasni tőle. (Árulás és Árnyak címmel már olvashatom is a többi krimijét.)
Oldalszám: 206
Kiadó: Animus
Jo Nesbø: Hóember
"Mindenre soha nincs válasz. Például arra a kérdésre sincs, hogy az őrültség és a gonoszság két különböző dolog-e, vagy csak mi döntöttünk úgy, hogy őrültségnek nevezzük azokat a dolgokat, amelyek esetében nem tudjuk megérteni a pusztító szándékot. Képesek vagyunk megérteni, hogy valaki atombombát dob egy ártatlan civilekkel teli városra, azt viszont nem, ha másvalaki prostituáltakat belez ki, mert meg akarja akadályozni, hogy betegséget és erkölcsi hanyatlást terjesszenek London nyomornegyedében. Ezért az egyiket kvázi elfogadjuk, a másikat pedig őrültségnek nevezzük."
Karácsony előtt Pisti-nek hála kölcsönben megkaptam tőle 2 skandináv krimit (a másik a Kitaszított - erről majd később lesz post), de nem igazán volt időm nekiállni az olvasásnak. Talán jobb is, Pisti szerint a Hóember elég félelmetes, főleg télen és ebben a jó tanácsban volt is valami.
A történet Osloban játszódik, ahol Harry Hole-t a rendőrség főtisztjét ismerhetjük meg, aki eltűnt nők után nyomoz. Ősz elején kap egy titokzatos levelet, egy bizonyos Hóembertől (amivel látszólag nem annyira foglalkozik), aztán ahogy leesik az első hó eltűnnek a nők. Egy közös van bennük, mind családos anyák, férjjel és gyerekkel. A tett helyszínén a hóemberek nyomokat rejtenek, amiket Harrynek és nyomozó csoportjának kell megfejteni. És itt jön képbe majd a levél ugye.
"Kinézett a sötétbe. Odakinn néhány hópehely szállingózott a levegőben céltalanul, saját akarat híján és mintegy fittyet hányva a nehézségi erőre. Csupán földet akartak érni valahol, mindegy hol, utána pedig felolvadni és eltűnni. Volt ebben valami szomorú."
Nehéz magáról a sztoriról spoilerek nélkül írni, és a történetet sem akarom vesézni, mert ezt olvasni kell. Nesbø neve nem volt ismeretlen számomra, tudtam, hogy a skandináv krimik királya, de eddig még egy regényével sem ismerkedtem meg közelebbről. Annyit tudtam, hogy Harry Hole köré egész sorozat épült, így a Hóemberrel én rögtön bele is vágtam a közepébe a dolgoknak. Szerencsére ez a könyv az előzmények olvasása nélkül is teljesen érthető, mert a történetek nem folytatásosa, bár volt némi visszautalás (de ezeket megmagyarázták hellyel-közzel.)
Nesbø sodró lendületű és izgalmas krimit hozott, ahol jól megismerhetőek az északi népek élete, akik ősztől tavaszig sötétségen élnek a hidegben elzárkózva. Sok ember közülük alkoholista (Hole-nak is meggyűlik a baja a piával, volt ezek közül némi visszautalás, és néhány új keletű sztori) depressziós és minden 5. családban 100%, hogy a gyereket nevelő férfi valójában nem a gyerek vér szerinti apja.
E köré a társadalmi probléma köré épül a Hóember című regény, ahol a gyilkos bestiális kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságai megdöbbentik a sokat edzett nyomozókat is, akik próbálnak párhuzamot vonni a régi esetek, egy eltűnt tisztességtelen rendőr (Vas Rafto) és minimális nyomok köré, amiket nem temetett be a hó. Hole a nyomozáshoz kap egy csinos segítőtársat (Katerine-t), aki nagyon okos és néha már zavarja a főtisztet az ügyhöz való hozzáállása és a titokzatossága. Katerine ridegnek és számítónak tűnik és a múltja sok titkot rejt, de Hole-lal jól kiegészítik egymást. A férfi és volt élettársa Rakel között fura viszonyba is nyerhetünk egy kis betekintést, bár szerencsére a szex itt nincs úgy leírva, mint a "mamipornó" könyvekben.
"Az ember megvívja a maga kis ütközeteit, majd miután hazatért és beragasztotta a sebeit, visszamegy harcolni."
Egyébként Harry Hole az elején nem volt igazán szimpatikus, de a történet végére együtt éreztem vele. Sok mindent megtudtam az életéről, régebbi kapcsolatáról (Rakel és annak fiáról Olegről). Az esendő, de okos főtisztet volt amikor sajnáltam és volt amikor utáltam, de összességében nagyon illett a regény hangulatához. Nyomozás közben volt amikor vakvágányon járt, de igazából ezek az elterelések csak növelték az izgulást, és a végkifejlettett, ami, hogy is mondjak... kicsit durvára sikerült.
Értékelés: 5/4.5
Egy szó mint száz, azt hiszem ilyenek a tökéletes krimik. Egy kicsi hibája volt csak, néha teljesen depresszív hangulatba kerültem tőle a sok sötétségtől, a kietlen erdőktől, az északi emberek hozzáállásától, a kevés vicctől (néha akadt benne egy két jó beszólás, de nem az a humorra építő regény ez) a sok vérontástól. De ez nem hiba végül is, a lényeg, Nesbø átadta, azt amit kell! Végig izgultam, a gyilkos kilétére nem jöttem rá sokáig. A legjobbak az ilyen regények!
Oldalszám: 416
Kiadó: Animus
Az író saját honlapja
+ Annyira megtetszett a sztori, hogy megrendeltem a Denevérembert. Ez a sorozat első része, és a Hóember sokat merített abban a sztoriban megtalált ausztrál sorozatgyilkos ügyéből. Volt pár visszautalás Harry ezen esetére, amit norvég nyomozóként Ausztráliában ügyesen megoldott, úgyhogy kíváncsi vagyok rá, hogy mennyire varázsolt majd el az a Nesbø kötet.
"Mindenre soha nincs válasz. Például arra a kérdésre sincs, hogy az őrültség és a gonoszság két különböző dolog-e, vagy csak mi döntöttünk úgy, hogy őrültségnek nevezzük azokat a dolgokat, amelyek esetében nem tudjuk megérteni a pusztító szándékot. Képesek vagyunk megérteni, hogy valaki atombombát dob egy ártatlan civilekkel teli városra, azt viszont nem, ha másvalaki prostituáltakat belez ki, mert meg akarja akadályozni, hogy betegséget és erkölcsi hanyatlást terjesszenek London nyomornegyedében. Ezért az egyiket kvázi elfogadjuk, a másikat pedig őrültségnek nevezzük."
Karácsony előtt Pisti-nek hála kölcsönben megkaptam tőle 2 skandináv krimit (a másik a Kitaszított - erről majd később lesz post), de nem igazán volt időm nekiállni az olvasásnak. Talán jobb is, Pisti szerint a Hóember elég félelmetes, főleg télen és ebben a jó tanácsban volt is valami.
A történet Osloban játszódik, ahol Harry Hole-t a rendőrség főtisztjét ismerhetjük meg, aki eltűnt nők után nyomoz. Ősz elején kap egy titokzatos levelet, egy bizonyos Hóembertől (amivel látszólag nem annyira foglalkozik), aztán ahogy leesik az első hó eltűnnek a nők. Egy közös van bennük, mind családos anyák, férjjel és gyerekkel. A tett helyszínén a hóemberek nyomokat rejtenek, amiket Harrynek és nyomozó csoportjának kell megfejteni. És itt jön képbe majd a levél ugye.
"Kinézett a sötétbe. Odakinn néhány hópehely szállingózott a levegőben céltalanul, saját akarat híján és mintegy fittyet hányva a nehézségi erőre. Csupán földet akartak érni valahol, mindegy hol, utána pedig felolvadni és eltűnni. Volt ebben valami szomorú."
Nehéz magáról a sztoriról spoilerek nélkül írni, és a történetet sem akarom vesézni, mert ezt olvasni kell. Nesbø neve nem volt ismeretlen számomra, tudtam, hogy a skandináv krimik királya, de eddig még egy regényével sem ismerkedtem meg közelebbről. Annyit tudtam, hogy Harry Hole köré egész sorozat épült, így a Hóemberrel én rögtön bele is vágtam a közepébe a dolgoknak. Szerencsére ez a könyv az előzmények olvasása nélkül is teljesen érthető, mert a történetek nem folytatásosa, bár volt némi visszautalás (de ezeket megmagyarázták hellyel-közzel.)
Nesbø sodró lendületű és izgalmas krimit hozott, ahol jól megismerhetőek az északi népek élete, akik ősztől tavaszig sötétségen élnek a hidegben elzárkózva. Sok ember közülük alkoholista (Hole-nak is meggyűlik a baja a piával, volt ezek közül némi visszautalás, és néhány új keletű sztori) depressziós és minden 5. családban 100%, hogy a gyereket nevelő férfi valójában nem a gyerek vér szerinti apja.
E köré a társadalmi probléma köré épül a Hóember című regény, ahol a gyilkos bestiális kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságai megdöbbentik a sokat edzett nyomozókat is, akik próbálnak párhuzamot vonni a régi esetek, egy eltűnt tisztességtelen rendőr (Vas Rafto) és minimális nyomok köré, amiket nem temetett be a hó. Hole a nyomozáshoz kap egy csinos segítőtársat (Katerine-t), aki nagyon okos és néha már zavarja a főtisztet az ügyhöz való hozzáállása és a titokzatossága. Katerine ridegnek és számítónak tűnik és a múltja sok titkot rejt, de Hole-lal jól kiegészítik egymást. A férfi és volt élettársa Rakel között fura viszonyba is nyerhetünk egy kis betekintést, bár szerencsére a szex itt nincs úgy leírva, mint a "mamipornó" könyvekben.
"Az ember megvívja a maga kis ütközeteit, majd miután hazatért és beragasztotta a sebeit, visszamegy harcolni."
Egyébként Harry Hole az elején nem volt igazán szimpatikus, de a történet végére együtt éreztem vele. Sok mindent megtudtam az életéről, régebbi kapcsolatáról (Rakel és annak fiáról Olegről). Az esendő, de okos főtisztet volt amikor sajnáltam és volt amikor utáltam, de összességében nagyon illett a regény hangulatához. Nyomozás közben volt amikor vakvágányon járt, de igazából ezek az elterelések csak növelték az izgulást, és a végkifejlettett, ami, hogy is mondjak... kicsit durvára sikerült.
Értékelés: 5/4.5
Egy szó mint száz, azt hiszem ilyenek a tökéletes krimik. Egy kicsi hibája volt csak, néha teljesen depresszív hangulatba kerültem tőle a sok sötétségtől, a kietlen erdőktől, az északi emberek hozzáállásától, a kevés vicctől (néha akadt benne egy két jó beszólás, de nem az a humorra építő regény ez) a sok vérontástól. De ez nem hiba végül is, a lényeg, Nesbø átadta, azt amit kell! Végig izgultam, a gyilkos kilétére nem jöttem rá sokáig. A legjobbak az ilyen regények!
Oldalszám: 416
Kiadó: Animus
Az író saját honlapja
+ Annyira megtetszett a sztori, hogy megrendeltem a Denevérembert. Ez a sorozat első része, és a Hóember sokat merített abban a sztoriban megtalált ausztrál sorozatgyilkos ügyéből. Volt pár visszautalás Harry ezen esetére, amit norvég nyomozóként Ausztráliában ügyesen megoldott, úgyhogy kíváncsi vagyok rá, hogy mennyire varázsolt majd el az a Nesbø kötet.


















