Zafón, Lehane, Coelho, és Rowling = überkedvencek és egykori kedvencek

Dóri és Pupilla is leírta már, hogy náluk hogyan alakultak a kedvenc szerzőik és tök elgondolkoztató volt olvasni ezeket a bejegyzéseket. Annyira, hogy nagyjából 60 perce én is azon rugózom, hogy összeszedjem a gondolataimat a témában. Azóta egy bögre teán túl, és néhány bundáskenyéren kezd összeállni a lista. Rajta vannak az aktuális kedvenc írónőim, íróim, és azok, akiket régen nagyon szerettem, és már kiszerettem belőlük, és azok akiknek még adok egy-egy esélyt, aztán vagy élnek vele, vagy nem. Jah és csináljatok ti is ilyen listát, mert körbeposztolni jó!

Karen Marie Moning (később csak KMM) sorozata már tavaly is szerepelt a várólistámban, akkor az Álom és valóságot olvastam tőle, de hiába telt el lassan egy év még mindig emlékszem, hogy mik történtek a dublini városban MacKaylával, és meglepően gyorsan felvettem a mostani folytatás fonalát a tündérvilágban. Ismét nem csalódtam, mert KMM még mindig tudja, hogy hogyan húzza az olvasó agyát, én meg alig várom, hogy folytassam A hajnalra várva következő részével az olvasást!

Karen Marie Moning (röviden csak KMM, vagy Moning, mert lusta leszek leírni mindig a nevét) egy istennő. Ezt azóta tudom, hogy tavaly elolvastam a Tündérkrónikák első részét a Keserű ébredést. Sokan sok helyen mondták már könyvesblogos berkekben, hogy a Tündérkrónikák sorozat jó, de hát szkeptikusan álltam hozzá ezidáig. Vagyis addig, amíg el nem olvastam a Keserű ébredést, ami annyira magával ragadott, hogy még blogot is elfelejtettem írni róla. De nagyon tetszett, sőt! Imádtam. Most elolvastam a folytatást, és erről már muszáj vagyok írni is.

Ismét egy régóta várt regénnyel szeretnénk csábítani titeket. Dögös skót pasik, tündérek, időutazás és Karen Marie Moning. Ugye, hogy érdemes közelebbről is szemügyre venni? Mi megtettük! Mától hét állomáson át mesélünk arról, nekünk hogy tetszett A Felföld ködén túl. Tartsatok velünk!