Fülszöveg:
Jack Sprigley nem egyszerűen későn érő típus: inkább örök éretlen. Lassan tizenöt éves, és még semmi jele nála semmiféle férfiasodásnak. Ami még ennél is rosszabb: a barátai egész szünetre eltűntek, nem is hallott felőlük. Jack azt feltételezi, hogy végleg búcsút intettek neki és gyermektestének, és már annyival előrébb tartanak, hogy pasizni meg csajozni kezdtek. Jack megszívta.
De a fejében hamar megszületik a tökéletes terv, hogyan nyerheti vissza barátait: egyszerűen csak el kell játszania, hogy ő is kamaszodik...
Chris Miles ausztrál gyerekkönyv-szerző első ifjúsági regénye igazi szókimondó kamasz-humorral fűszerezve járja körbe a tizenéves fiúk serdüléssel kapcsolatos mindennapi problémáit. Olyan ez a könyv, mintha Adrien Mole írta volna az Egy ropi naplóját!
Bár a fülszövegben írt Egy ropi naplóját, és egyetlen egy Adrian Mole kötetet sem olvastam, így szokás szerint mélyvíz szerűen ugrottam be Chris Miles könyvébe. Nem volt semmi mentőmellényem, sem úszómester, aki figyelt volna rám, de mivel tudok úszni így úgy gondoltam, hogy nem lesz. Néha azért kicsit sok vizet nyeltem, így nem volt felhőtlen a pancsolás, de összességében jó élmény volt a Hű, de nagy vagy!
