Isaac Marion: Eleven testek 

"Nagy terveink vannak. Nagyon bizony. Még a sötétben tapogatózunk, de legalább megtettük az első lépést. Már mindenki dolgozik; Julie-val mi is csak egy kis szünetet tartunk, mert olyan szép ez a nap. Kék az ég. Zöld a fű. A Nap süti a bőrünket. Mosolygunk, mert mi így mentjük meg a világot. Nem hagyjuk, hogy egyetlen nagy sír maradjon belőle, egy tömegsír a világűrben. Ki fogjuk hantolni saját magunkat. Felvesszük a harcot az átokkal, meg fogjuk törni. Sírni fogunk, vérezni, vágyni, szeretni, és találunk gyógyírt a halálra. Mi magunk leszünk a gyógymód. Mert azt akarjuk."


A Facebook-on említette egy ismerősöm, hogy látta könyvet a Libriben, én meg kommentáltam, hogy én is szeretném elolvasni, ha már jön a film. Másnap megkaptam a Férfitól ajándékba (ugyanitt: imádom, hogy figyel rám és meglep!) és rögtön nekiestem az olvasásnak. 2 nap sem kellett és végére értem, igaz hajtott az is, hogy az ominózus premier előtti vetítésig kivégezzem. Hogy lássam mennyire tér el a könyv a mozifilmtől ,de erről majd később.

Isaac Marion nevét bevallom a Warm bodies (Eleven testek) című film előtt nem hallottam mint író. (Tudom, tudom ez az én szegénységi bizonyítványom...) Mikor tavaly télen megláttam a film trailerét, egyből beleszerettem a történetbe, meg a zombifőszereplőbe R-be (akit Nicholas Holt alakít), úgyhogy alig vártam, hogy a magyar mozikba is eljusson. Szerencsére a Libri kiadó gyorsan cselekedett és könyvben kiadta még a film előtt, ráadásul mozis plakáttal, ami nekem nagyon tetszett.

A könyv főszereplője R, aki nem emlékszik a múltjára, csak azt tudja, hogy a keresztneve valaha R betűvel kezdődött. Akkor, amikor még ember volt! A könyv indulásakor a már zombiként élő R gondolataival ismerkedhetünk meg Isaac Marion sorain keresztül. R nem hülye, csak nem igazán működnek azok a képességei, amik miatt embernek lehetne nevezni. Ösztönei arra sarkallják, hogy embereket egyen. Beszélni nem tud csak hörögni és mászkálni, ellenben sok gondolata van, amit a beszédközpontja leépülése miatt nem tud megosztani senkivel. Néha egy-egy szót kimond haverjának M-nek (aki igazán mókás figura, ő testesíti meg a zombicsajozógépet), de leginkább mind a filmben és mind a könyvben R belső monológjait olvashatjuk/hallhatjuk. És ez adja a pluszt az egésznek.

"Halott vagyok, de annyira nem rossz. Megtanultam együtt élni vele." (első mondat)

R nem úgy fogja fel az életét, mint mások. Ő szívesen kitörne ebből a zombi létből, de nem igazán tud ellene mit tenni. Beletörődött, hogy élőhalottként él, és Eleveneket (élő embereket) eszik amikor rátör az éhség. A főszereplő zombi Életét a Csontik (ők is hasonlók a zombikhoz, de rajtuk már nincsenek élő hússzövetek, testük csontokból áll és képesek arra, hogy irányítsák a zombikat. Félelmetesek és nagyon gonoszak.) szabályozzák és a kb 20-25-en kinéző élőhalott R csomó szintén élőhalott társával él együtt egy reptéren.

R élete el  lett cseszve attól a perctől kezdve, hogy zombi lett, de ő ehhez meglepően ironikusan és humorosan áll neki a. Rengeteg vicces monológot olvashatunk tőle a könyvben, amitől bevallom nekem teljesen a szívemhez nőtt.

"A barátom, M szerint a zombilét legnagyobb iróniája, hogy minden olyan vicces, de az ember mégsem tud mosolyogni, mert rég lerohadt az ajka."

A zombi fiú élete akkor változik meg gyökeresen, amikor a városban élelem (Elevenek) után csoszogva összetalálkozik a Perry vezette kis csapattal, akikre több zombitársukkal rátámadnak.  A csatában R megöli Perry-t. R belekóstol is a fiú agyába is és az itt felvillanó emlékképek nagy hatással lesznek rá (R el is raktároz a zsebében az agyból néhány darabot). A főszereplő ezzel a cselekedettel nemcsak Perry maradványait szerzi meg, hanem barátnőjét Julie-t is magával viszi a reptérre, azaz a lakásába egy régi gazdátlanul álló repülőgépbe. Mert R amikor megpillantotta a lányt, azonnal beleszeretett, és ez az érzés nemcsak a gusztustalannak tűnő agyzabálás miatti mellékhatás a zombinál. Meg akarja védeni, megóvni a többi zombitól és ehhez a legegyszerűbb mód, ha maga mellett tartja a lányt. De vajon létezhet élő ember és egy halott között szerelem? Nah ez itt a nagy kérdés!

R Perry agyának elfogyasztása után emlékképeket kap a fiú gyerekkoráról és Julieról, akivel szerelmes párként már akkor együtt voltak amikor gyerekkorukban megváltozott az élők világa és feltűntek benne a holtak. R ezeket az emlékeket elég intenzíven éli meg (amikor eszik az agyból, ő is átéli Perry emlékeit), de nem ezek teszik miatt változik meg. Sokkal inkább az van rá hatással, hogy Julie-val tölti az ideje nagy részét. Egyre jobban elkezd kötődni hozzá, és ezek az érzések beindítanak valamit, amitől a zombiba visszatérnek szépen lassan az életfunkciók.

Szerencsére Isaac Marion könyvében nem nyáltengerként van ábrázolva a szerelem, hanem viccesen, de megfelelő komolysággal is egyben. Nem akar Marion többet mondani annál, ami a lényege a dolgoknak. Az érzések, a félelmek, a bénázások, a félreértések és humoros zrikálások között meghúzódó párbeszédekkel és meglátásokkal nagyon ügyesen operál az író.

– Nem akarod visszakapni a régi életed?
– Nem. (…) Én ezt az életet akarom.

Szóval igen, a zombik (is) lehetnek szerelmesek és gondolom nem árulok el nagy titkot, de viszont is szerethetik őket. Ám ez nem annyira egyszerű ebben a feje tetejére állt világban, ahol az emberek módszeresen leölik a zombikat és nem hisznek abban, hogy változhat a világ. Julie apja ráadásul elöljáró ebben az irtásban.

– Nincs szabály arra, hogyan „kell” történnie a dolgoknak, Perry. Nem létezik ideális világ, amire várni kellene. A világ mindig éppen az, ami, és rajtad múlik, hogyan reagálsz rá. 

Értékelés: 5/5

Szóval erről és arról is szól ez a könyv, hogy az érzelmek, az elfogadás, a megértés és a kompromisszumok mennyire kellenek ahhoz, hogy az emberiség ne ítélje magát teljes pusztulásra. Mert ezt a szörnyű állapotot maguk az emberek szabadították rá a világra, és kell valami kiindulópont egyfajta gyújtópont ami beindítja azt, hogy a bolygó újra meggyógyítsa önmagát. Ehhez kell egy kívülálló zombi és egy bátor lány, akik elviszik a hátukon az egész sztorit. R és Julie párosa nagyon jól működik együtt, kapcsolatuk nem giccses, nem nyálas hanem emberi. Félnek, bizonytalanok de közben remélnek és tesznek is érte, hogy megváltozzon a helyzet.

Isaac Marion pontosan adagolja az öniróniával rendelkező szerelmes zombi bénázásait, a Perry agyából nyert emlékképek álomszerű színességét és Julie életbe vetett hitét végig a regény alatt.

A filmhez képest a könyv azért jobb (egyébként is mindig a könyv jobb egy könyvbőlmegfilmesítettmozi esetében!), mert jobban megmutatja azt a világot, ahol a Csontik uralkodnak a zombikon, és ahol Julie apja diktátor módjára irányítja egy stadionnyi ember életét. Más-más nézetek, de a cél mindkettőjüknek ugyanaz, elpusztítani a másik fajt/csoportot. Ebbe pedig bőven van beleszólásuk a Rómeó és Júliaként szerelmüket eltitkolni kényszerülő párnak.

Oldalszám: 307
Kiadó: Libri kiadó 

A könyv és a film sikerén felbuzdulva állítólag jön a folytatás. Én ehhez nem fűzök sok reményt, ez a sztori teljesen kerek és lezárt így, de ettől függetlenül Isaac Marion gondolatait más témában szívesen olvasnám még.

Érdemes megnézni egyébként a filmet, jó szórakozás! A tévhitek ellenére a fiúk is élvezik, mert sokszor félelmetes, de közben tele van a vicces jelenetekkel is. Ráadásul kitűnőek a színészi játékok. Nicholas Holt kisujjból kirázva lejátssza a vászonról a megöregedett John Malkovich-ot. Nah nem papolok tovább ígérem, alább a film első négy perce, meg a hivatalos trailer.

UI: ÉLJENEK A HELYES ZOMBISRÁCOK!