- Neked kissé túlságosan leegyszerűsített fogalmaid vannak a szerelemről. A szerelem nem az élmények egymástól független sorozata....
Nekem meg az jutott eszembe, hogy minden szerelmem épp ilyesféle volt. Hirtelen izgalom, egy arc, egy mozdulat láttára, csók közben... Egy-egy virágba boruló pillanat, összefüggés nélkül: ez volt minden emlékem. - A szerelem más - mondta most Anne. Állandó gyengédség-, édesség-, jósághiány... Ezt te még nem tudod megérteni.

Tizenhét éves szemmel a világ az alcíme a rövidke regénynek, amit egy francia lány történetéről szól. Cécile apjával él és bohém életet folytatnak. A sztori nyáron kezdődik, amikor Cécile a vizsgái után (megbukott filozófiából az érettségin) apjával elindul, hogy eltöltsön 3 tökéletes hónapot a vakító napsütésben egy meseszép kis szigeten. Tökéletes boldogsággal kezdődik a nyár, aztán Cécile apjának egy régi szerelme toppan be. (Anne) Ez pedig nem tetszik annak a lánynak, akivel éppen most kavar Cécile apja. Meg Cécile-nek sem. És elindul a történt fő vonala.

Közben (szerintem túlzottan mesterkélten, eröltetetten) az írónő próbálkozik a 17 éves lány lelki szemeivel leírni és láttatni a dolgokat. Sajnos nekem végig annyira unszimpatikus maradt a Cécile, hogy vergődtem az oldalakon keresztül. Pedig igazából a sztori nem lenne rossz. Féltékeny fiatal lány, akinek az életébe betolakodik egy mostohaanyja, aki kioktatja, hogy tanuljon, ne pasizzon stb..stb.. Tipikus és mindennapi eset bármelyik kamasznál. Az érzések azonban nekem valahogy furcsák Cécile-től.

Sokat vívódik a lány, hogy tetteit és mesterkedéseit milyen irányba terelje. Eltávolítsa-e Anne-t, aki apjának új mindene, vagy segítsen-e Elsa-nak a régi, de fiatalabb barátnőjének? Meg persze ott van a nyári szerelem is, aki halálosan bele van esve a lányba és mindent megtenne érte, ám úgy tűnik mintha a fiú untatná Cécile-t.

Ráadásul a könyv vége (nyugi nem lövöm le a sztorit) olyan bénán zárul. Idegesített a befejezés, meg Cécile viselkedése. 17 évesen nagyon gyerekesnek hatott, bár lehet hogy a francia lányok ilyenek 17 évesen. Naivak, túldramatizálnak mindent és untatnak.



ÉRTÉKELÉS: 5/2

A borító megérdemel egy csillagocskát, meg az, hogy olcsó volt (500 ft) így nem bántam meg, hogy megvettem, gyorsan kiolvasható. Viszont az elején található verset muszáj megosztanom, mert az nagyon szép. Mást nem tudok írni azt hiszem. (jah és a képen én meg a könyv vagyunk)

Isten veled búbánat
Jó reggelt búbánat
Neved be van írva a mennyezet rovátkáiba
Neved be van írva a szembe melyet szeretek
Te nem vagy egészen a nyomorúság
Mert a legszegényebb ajkakat is
Egy mosollyal megtagadhatnak.
Jó reggelt búbánat
Szerető testek szerelme
Szerelem hatalma
A te szeretetreméltóságod úgy bukkan fel
Mint egy testetlen szörny
Csalódott fő
Széparcú búbánat.

Paul Éluard

„Letolt alsónadrággal áll előttem. Egy szál bugyiban és melltartóban nézem, hogyan legelteti rajtam a szemét. Tudom, hogy még egy perc, és megkér, üljek le mellé az ágyra, és attól kezdve egy órán át nem én rendelkezem a testemmel. Egy óra, 100 euróért.” Így kezdődik Laura, egy tizenkilenc éves olasz-spanyol szakos francia diáklány története, aki blog formájában meséli el kettős életét. Laura ugyanis nappal szorgos, lelkiismeretes egyetemista, éjszaka alkalmi prostituált. Azért árulja a testét, hogy tanulhasson; így keresi meg a lakbérre, ennivalóra, jegyzetekre valót. Pedig a beiratkozáskor még azt remélte, hogy élete legszebb időszaka veszi kezdetét. Ehelyett már az első év szégyenteljes rémálommá vált. Egyedi jelenség vagy kortünet? Laura minden álszemérem nélkül, olykor nyers szavakkal elbeszélt, őszinte, felkavaró történetéből inkább az tűnik ki, hogy korjelenség, mely az internet és a mobiltelefon elterjedésével egy időben erősödött. Egyes becslések szerint csak Franciaországban 40.000 sortársa van Laurának. És nálunk? Ne hunyjuk be a szemünket!

Az én szubjektív véleményem a könyvről:

Nagyon durván megdöbbentő volt a könyv, nagyon sokszor szorult össze a szívem és áldottam az eget, hogy én nem így élek. Hogy iskola mellett nem azok kellett gürcölnöm, hogy hogy vegyek magamnak ennivalót, vagy hogy mennyire kihasznál a barátom és hogy senki sincs aki segítene. A Laura álnéven író lány ezért megy egyetemre mert nagyon szeretne tanulni. Az érettségit estin teszi le, és alig várja hogy egyetemre járjon még akkor is ha messze él így a szüleitől akik egy Párizs mellett városkában laknak. Laurának van barátja és vele költözik össze, más helyet nem is tudna keresni mert az egyetemre így is fizetni kell a tandíjat. Talál munkát egy irodában heti néhány órában így oda is bejár dolgozni de a pasija egy idő után egyre bunkóbb lesz vele. Megköveteli hogy Laura fizessen neki mindig egyre többet, holott őt csak eltartják a szülei és tele van pénzzel :S Laura végül kilép a kapcsolatból és meghúzza magát néhány barátnőjénél de hazamenni nem akar, nem akarja otthagyni az iskolát.