Tittel Kinga először a Mesélő Budapest című kötettel lopta be magát az olvasók szívébe, majd elindította Mesélő Zsebkönyvek-sorozatát, melynek darabjai a főváros egy-egy kiemelt területével vagy témájával foglalkoznak. A sorozat másodikként megjelent kötete, A Duna kincsei segít abban, hogy jobban megismerjük hazánk legjelentősebb folyóját és a hozzá kapcsolódó történeteket, érdekességeket.
A Mesélő Budapest után Tittel Kinga most egy különleges történelmi helyet mutat be új könyvében. A Várnegyed titkai című útikalauzban a Budai Várnegyed és környéke kapja a főszerepet. A turisták által sokat látogatott hely nem csak azoknak tartogat meglepetéseket, akik először járnak itt, hanem mindenkinek, aki szeretné felfedezni ezt a környéket.
A magyar rajongók legnagyobb örömére újabb Ambrózy-kötet érkezik a Könyvfesztiválra Böszörményi Gyula tollából a Könyvmolyképző Kiadónál. A Szer’usz világ történetében a báró és Mili után most egy újabb detektív lép színre, nem más, mint kedvenc komornánk, Mück Mária személyében. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy Márikának vajon sikerül-e kihoznia Milit a fogságból, és Richárd felépül-e a sérüléséből, akkor kövessétek a blogturné állomásait!
Egy év telt el azóta, hogy Böszörményi Gyula felkavarta az állóvizet az Ármány és kézfogó meghökkentő függővégével. Találgatások tömkelege jelent meg azóta a folytatást illetően, azonban most már nem kell tovább várni, hiszen december 15-én megjelent a befejező kötet, a Nász és téboly. Végre választ kapunk arra, hogy miként végződik a nem mindennapi leánykérés, és lehull a lepel a mi morc bárónk rejtélyes múltjáról is.
Már régóta tervezem ezt a sorozatot a blogra, mert szeretek finomakat enni, inni és szeretem ezt könyvek között tenni, szóval miért ne gyűjthetném ezt egy posztban össze? Hátha mást is érdekel ez. Ezentúl igyekezni fogok hónapról-hónapra összegyűjteni azokat a helyeket, ahol könyvek között ehettek, vagy amíg vártok a kiszolgálásra, addig olvasgathattok a polcról levéve néhány könyv közül.
A Könyvmolyképzőnél jelenik meg Fekete Judit Az őrület határán c. regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere elmerül Kálmán Lili naplójában, hogy testközelből átélje a(z ex)marketinges lány hol szomorkás, hol kacagtató élményeit a munkanélküliségről.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet!
 |
| fotó: http://bupap.blogspot.hu/2012/04/szellemek-svabhegyen.html |
A túrát a Bupap (Budapesti Aszfaltprojekt) rendezi, akiknek mottójuk, hogy "Légy turista helyben!. Hiába élek már Budán jó pár éve, még mindig nem ismerem minden szegletét a kerületeinek, de mivel nagyon szeretem a történelmet, és ezekről a sétákról már csomó jót hallottam, így kipróbáltuk.
A túra tényleg 2-kor indult és a túravezető történész jó kis tempót diktált, de közben csodás helyeket járhattunk be. Voltunk Jókai Mór birtokán, és megtudtuk, hogy milyen volt anno a fogaskerekűvel feljönni ide, és milyen volt az élet, amikor elindult a "pöfögő kávédaráló"-nak titulált vonat és elkezdte használni az elit. A Svábhegy jó helyszín volt a rejtőzködő embereknek, mert nagy területeivel bárki el tudott itt bújni, hiszen a századforduló előtt / illetve után még nem volt nagyon lakott hely. Voltunk a Parlament építőjének családi házánál, ahol szomorú volt látni, hogy a lakatlan épület most művédelmi terület, amit az önkormányzat hagy pusztulni. A házról egyébként rálátni a Parlamentre, és a Madárvédelmi Egyesült is itt van a Jókai birtokkal karöltve, aminek Présházába tavasztól ősz végéig be lehet menni és körül lehet nézni.
Anett (@zakkantanett) által közzétett fénykép,
Sétánk egyik különleges momentuma volt, amikor az egykori Hotel soron jártunk, ahol a II. világháború alatt/után rengeteg szörnyűség történt. A századfordulón Hotel Majestic, Mirabell, illetve a Rege szállók után lakóházzá alakított helyek sok szörnyűséget láttak a háború alatt/után. Itt vallatták ugyanis a zsidó származású embereket, és itt rendezkedett be a német megszállás. Míg a századfordulón ide járt pihenni és bálozni az elit, addig a hotelsor másik arca sok szomorúságot rejteget. A házakban most is élnek, ugyanúgy lakóházak, amik között még mindig ott húzódik az a titkos pincerendszer, amit a németek is használtak.
Anett (@zakkantanett) által közzétett fénykép,
Bejutottunk a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre is túránk során, erre külön engedélyünk volt :) Még sosem voltam itt, úgyhogy érdekes volt végignézni az iskolában, ahol 1926-tól az Isteni Szeretet Leányai monostora/kolostora állt. Pontosan ott ahol most Rendőrtiszti Főiskolának otthont adó nagyterem van. Itt sok mindent megtudtunk a túravezetőnktől, aki beszélt az akkoriban itt élő nővérekkel, akik zsidó gyerekeket próbáltak megmenteni a deportálástól, majd az orosz katonákkal éltek együtt, majd végül 56 után az itt létrehozott traktoros iskola miatt elmentek az épületből. Az egykori kápolna helyén ma a nagyterem van, ami mellett egy kis helyiségben egy magas létrára állva és felmászva egy kis lyukon be lehet nézni és láthatóak a régi épület freskói. Elképesztő volt látni őket.
Megálltunk az egykori Vörös Csillag Szállónál is, és megtudtuk azt is, hogy mekkora golfhatalom volt Magyarország anno, és hogy mi a hotel története, mi van vele most, és az úttörő vasút mellett sétáltunk el addig a házig, ahol Rajkot tartották fogva és itt vallatták. Rengeteg történetet hallottunk közben az úttörővasútról, Rákosiról, Rajkról, és Szász Béláról, aki a szamizdat irodalom egyik "sztárja" volt. Nehéz elmesélni minden apró információ morzsát a túráról és nem is szeretnék, csak egy kis kedvcsináló gyanánt írtam le ezeket, mert ezek maradtak meg. Ennél még több helyen jártunk és sok kilométert lesétáltunk, hogy aztán a Normafa végállomástól buszozzunk haza a szakadó esőben. De még így is megérte, mert olyan dolgokat tudtam meg, amiket nem biztos, hogy észrevettem volna jártamban-keltemben a Svábhegyen. Menjetek el november 26-án és hallgassátok meg saját magatok ezeket. Infók a következő túrákról itt találhatóak!
Szeressétek a Bupapot itt https://www.facebook.com/bupap.hu/
Múlt héten érdekes dolgokon vettem részt, csak természetesen időm nem volt nagyon, hogy végre megosszam veletek, nah de most jól. Vigyázat! Extra képes és elragadtatott bejegyzés következik a Harry Potter vacsiról, ahol a Pupilla Olvas bloggerével vettem részt (+hamarosan jön a Szellemek a Svábhegyen túráról is jön egy kis beszámoló).
Megérkezett a szenzációs Ambrózy báró sorozat második kötete, a Rudnay-gyilkosságok, ami megtörtént eseteket dolgoz fel, és amiben újra találkozhatunk a főhőseinkkel. A Blogturnéklub tagjai már nagyon várták Böszörményi-mester új könyvét, az értékeléseikben el is mondják miért!
Budapest, 1896.
A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.
Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.
A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.
„A szereplők olyan elevenek, szinte lelépnek a lapokról. Elég néhány szó, és megtörténik a csoda: máris a múlt század fordulójának lüktető világvárosában találod magad, különös, borzongató kalandok kellős közepén. Szívből ajánlom egyhangú hétköznapokra és pihentető hétvégékre!” – Katona Ildikó, hivatásos könyvrajongó
Pár hónapja, hogy mindenhol belefutottam ebbe a könyvbe, és bevallom a borító alapján nem hittem, hogy magyar szerző művéről van szó. Persze borító alapján nem szabad ítélni, mert vezethet tévedéshez, de Böszörményi Gyula könyve, amilyen szép, annyira érdekes és izgalmas is volt. Ráadásul a századfordulós Budapesten játszódik, amikor még lovaskocsik jártak autók helyett, a kisasszonyok nem mászkálhattak gardedám nélkül és az urak keménykalapot és botot hordtak és a város készült a milleniumi eseményekre.
Ebben a korba kalauzol el minket a Leányrablás Budapesten című könyv, aminek főszereplője két lány, akik testvérek. A történet elején Hangay Emmát ismerjük meg, aki Marosvásárhelyről érkezik Budapestre, hogy itteni rokonainál megszállva egy kicsit megismerkedjen a budapesti élet forgatagával. Kishúgát és édesapját hátrahagyva nagynénjéhez és annak fiához költözik. A lány szeretné megismerni a fővárost, és érdeklik a sokszínű programok, amik Budapest szerte hívogatják a lányt. Emma kuzinjával járja a várost, ám egyszer csak nyoma vész a Városligetben. Senki sem tud róla, senki sem látta, egyszerűen felszívódott. Hová ment? Kivel és miért? Miért nem látta senki sehol?
Nem hagyja nyugodni ez a kérdés a lány idős édesapját, aki Vásárhelyen egy könyvesboltot üzemel. Emma kishúga Emília, vagy ahogy mindenki szólítja Mili 4 éve várja, hogy hazatérjen nővére. Egy új nyom miatt ő is Budapestre utazik, oda, ahol Emma elveszett. A fiatal lány tudja, hogy nővére életben van, de hogy hol keresse azt nem sejti. Odaköltözik ő is a pesti rokonokhoz, és az Erzsébet körútról próbálja meg kideríteni nővérének eltűnésének szálait. Mili még csak 16 éves, mondhatnánk, hogy kislány, de ez akkor a korban már eladósorban lévő lányt takart. A lányt nem érdeklik a kérők, őt sokkal jobban foglalkoztatja az, hogy kiderítse, hogy kik és miért rabolták el a nővérét, hogy él-e még egyáltalán.
Mili szemtanúja lesz egy borzasztóan kegyetlen gyilkosságnak, aztán egy hintó elüti, amit Ambrózy báró vezet. Az a báró, aki Magyarország szerte elhíresült arról, hogy profin ért ahhoz, hogy kinyomozzon mindent. Ez a véletlen baleset beindítja a könyv cselekményét, és elkezdődik a nyomozás. Ambrózy báró karaktere különleges és titokzatos volt, nemcsak Milinek, hanem nekem is. Adott egy férfi, akinek múltjában egy sötét titok lappang, és aki olyan sokat tud a világról és a benne lévő dolgokról. A néha idegesítően okos és előrelátó férfi és a néha önfejű és makacs lány ketten nekiiramodnak, hogy kövessék a nyomokat, amiket elvezetnek a budai erdőkben megbúvó elmegyógyintézetbe, és a Pest melletti erdőkbe is.
Szerettem, hogy végre nem egy olyan női karakterről van szó, aki egyből megadja magát a férfi karakter lefegyverző stílusának. Mili a 19. századi feminista vonalat erősíti, és egyedül is nem keveset ér el a nyomozásban, ráadásul bátran és félelmet nem ismerve vállal mindent a jó cél érdekében. A másik karakter, Ambrózy báró, bár jól ismeri a világot, és az azt irányító sötét hatalmakat a női lélekről még nem sokat tud így ez okoz bőven jó kis párbeszédeket a lány és férfi között. Mili amúgy is csípős nyelvvel van megáldva, mindig kimondja, amit gondol, így a kettejük kapcsolatának alakulását öröm végigasszisztálni olvasás közben.
De hogy mit is imádtam annyira ebben a könyvben? Azt az ízes nyelvezetet, amivel Böszörményi Gyula megfűszerezte ezt a krimit. Rengeteg olyan szó röpködött ebben a nagyon sajátos korhű írásban, amiket nem ismertem. A szlengek, a káromkodások, a nemesek szavajárása, a nők/férfiak bókolása és néha mesterkélt társalgása, a cselédek, a vándorcirkuszosok, az orvosok és megannyi érdekes embertömeg elkülönülő nyelvezete. Minden egyes oldal tartogat valami új szót, közmondást esetleg káromkodást. Nem győztem tobzódni benne.
A fentiekre gondolok, és ezekből még egy csomó kijutott. A Leányrablás Budapesten a századforduló korabeli szókincsbővítés mellett szerintem történelmileg is megállja a helyét, igaz nem éltem az 1896-os Budapesten, de sok régi képet láttam a városról (köszi Fortepan), és az író nagyon jól átadta ezeket. Konflisok, a hintók, a ruhák leírása, az akkor épülő és szépülő korabeli épületek. Míg Emma bejárja a millenumi várost olyan, mintha az olvasó is ott lenne. Imádtam!
Ambrózy báró mellett megtanultam, hogy a gyanú sosem elég. Mindig bizonyságot kell szerezni.
Mili szemtanúja lesz egy borzasztóan kegyetlen gyilkosságnak, aztán egy hintó elüti, amit Ambrózy báró vezet. Az a báró, aki Magyarország szerte elhíresült arról, hogy profin ért ahhoz, hogy kinyomozzon mindent. Ez a véletlen baleset beindítja a könyv cselekményét, és elkezdődik a nyomozás. Ambrózy báró karaktere különleges és titokzatos volt, nemcsak Milinek, hanem nekem is. Adott egy férfi, akinek múltjában egy sötét titok lappang, és aki olyan sokat tud a világról és a benne lévő dolgokról. A néha idegesítően okos és előrelátó férfi és a néha önfejű és makacs lány ketten nekiiramodnak, hogy kövessék a nyomokat, amiket elvezetnek a budai erdőkben megbúvó elmegyógyintézetbe, és a Pest melletti erdőkbe is.
Szerettem, hogy végre nem egy olyan női karakterről van szó, aki egyből megadja magát a férfi karakter lefegyverző stílusának. Mili a 19. századi feminista vonalat erősíti, és egyedül is nem keveset ér el a nyomozásban, ráadásul bátran és félelmet nem ismerve vállal mindent a jó cél érdekében. A másik karakter, Ambrózy báró, bár jól ismeri a világot, és az azt irányító sötét hatalmakat a női lélekről még nem sokat tud így ez okoz bőven jó kis párbeszédeket a lány és férfi között. Mili amúgy is csípős nyelvvel van megáldva, mindig kimondja, amit gondol, így a kettejük kapcsolatának alakulását öröm végigasszisztálni olvasás közben.
De hogy mit is imádtam annyira ebben a könyvben? Azt az ízes nyelvezetet, amivel Böszörményi Gyula megfűszerezte ezt a krimit. Rengeteg olyan szó röpködött ebben a nagyon sajátos korhű írásban, amiket nem ismertem. A szlengek, a káromkodások, a nemesek szavajárása, a nők/férfiak bókolása és néha mesterkélt társalgása, a cselédek, a vándorcirkuszosok, az orvosok és megannyi érdekes embertömeg elkülönülő nyelvezete. Minden egyes oldal tartogat valami új szót, közmondást esetleg káromkodást. Nem győztem tobzódni benne.
Azt a roggyantott térgykalácsát neki, be elfáradtam.
– Magával se lettünk többen, csak sűrűbben.
– Nagyzolsz mint mindig – nevetett Gerlice. – Az egész világ még neked is túl nagy falat volna.
– Egy pityre bekapom, megrágom és kiköpöm, csak kérned kell.
A fentiekre gondolok, és ezekből még egy csomó kijutott. A Leányrablás Budapesten a századforduló korabeli szókincsbővítés mellett szerintem történelmileg is megállja a helyét, igaz nem éltem az 1896-os Budapesten, de sok régi képet láttam a városról (köszi Fortepan), és az író nagyon jól átadta ezeket. Konflisok, a hintók, a ruhák leírása, az akkor épülő és szépülő korabeli épületek. Míg Emma bejárja a millenumi várost olyan, mintha az olvasó is ott lenne. Imádtam!
.jpg)
Értékelés: 5/4.5
A nyomozás és a rejtélyek felderítése bőven tartogatott izgalmakat, amik nekem a regény elejétől a végéig kitartottak, miközben belemerültem a korabeli Budapest és az ott élő emberek életébe. Böszörményi Gyula kiváló hangulatteremtő, és zseniális jó leíró képességgel rendelkezik.
És szerencsére már nem kell sokat a folytatásra sem várni. Ide nekem a következő részt! Úgy érzem, hogy bőven van még ebben a történetben potenciál és helyszín, amit be kell járni és rejtély, amit meg kell oldani. Mindezt két szimpatikus és érdekes főhőssel teli külön élvezet lesz. Ambrózy báró titkaira nagyon kíváncsi vagyok, és Mili kisasszony vérmérséklete is tuti, hogy okoz majd még rengeteg meglepetést.
 |
| fotok: Fortepan |
Böszörményi Gyula Leányrablása nálam a magyar krimikben idén magasan vezet és most már értem azokat, akik oda voltak érte. Egy picit kiszámíthatónak éreztem a dolgokat, de ez nem von le a könyv értékéből csak egy minimális fél pontot. Ambrózy báróba nem habarodtam bele, mert néha idegesített, de nagyon kíváncsi vagyok a történeteire és az életének sötétebb oldalára, amiből csak morzsákat kaptunk. Vásárhelyet kevésbé ismertük meg a kötetből, de úgy érzem, hogy lesz még Erdély ezen vidéke is főszereplő a folytatásban, úgyhogy én bátran állok elébe :)
