"Ez most már nekem is világos. De akkor nem így láttam! Azt a legnehezebb tudni, hogy mikor bízhatunk meg a magukfajtákban, és mikor nem. Magának egészen mások az elvei, nem? Úgy értem, nincs ezzel semmi gond, ezt teljes mértékig elfogadom. Eszembe sincs ítélkezni. A céljaink, végtére is, ugyanazok, ha az eszközök különbözőek is."


Sablonos szöveg megint úgy kezdeni egy blogpostot, hogy erről a könyvről nehéz írni, anélkül, hogy ne lőném le a cselekmény szálait, így muszáj óvatosnak lennem, hiszen egy kémkönyvről van szó. Ráadásul a jobbik fajtából!

Előzőleg már megpróbálkoztam egy John le Carré regénnyel, A mi emberünkkel, ahol megismertem az író által teremtett világot. Le Carré most is hasonlóan hozza a stíluselemeket, ám a valahogy mégis más. A Suszter, szabó, baka, kém cselekménye egy oda nem illő, de jelentős mozzanattal indul. Egy bentlakásos iskola életébe nyerhetünk betekintést egy kisfiú által, aki egy esős nap felfedezi, hogy egy érdekes új alak érkezik lakókocsival a környékre. Ő Prideaux és a múltjáról senki sem tud semmit. Nem úgy mint George Smiley, aki a Körönd (angol hírszerzés) egyik kiemelkedő, de már nyugdíjba vonult hírszerzője. Smiley egy kicsit beporosodott öregúr, aki nem szereti az esőt, és éppen most hagyta el a felesége és utál taxira várni. Amikor a legkevésbé számít rá, egy volt munkatársa olyan információkat oszt meg vele, amik felbolygatják az egész Köröndöt és a régi nagy öregek Smiley-t bízzák meg, hogy göngyölítse fel az ügyet és derítsen fényt az árulóra, aki Karlának a szovjet kémfőnöknek jelent. Kémek, kémek mindenütt.

Karla egyébként le Carré több regényében feltűnik, egész trilógia épül köré. Egyébként a Suszter, szabó, baka, kém is többszöri kiadást megélt regény. Első körben Az áruló néven, majd Az árulás címmel jelent meg, végül, 2011-ben a regényből készült filmhez igazodva kicsit hosszabb névvel, új borítóval. Karla trilógia következő köteteiben Hajsza és Csapda többet is megtudhatunk le Carré titokzatos alakjáról, mégis számomra ezt a kötetet Smiley vitte el a vállán. Hiába tűnik sokszor végtelenül unalmasnak a szöszmötölése és sokszor követhetetlen történetelmesélései és párbeszédei a Körönd többi munkatársával, mégiscsak egy fura de szerethető figura marad. Mert okos, mert elszánt, tapasztalt, sokat megélt, óvatos és emberi.

Bevallom eddig a kémek és titkosügynökök világáról mindig James Bond jutott eszembe, aki számomra egy abszolút taszító meg beképzelt figura, aki folyton csak arra ment (mondjuk ki!), hogy minél több nőt megszexualizáljon. Szóval nálam a kémek, titkosügynökök itt ki is merültek ezen a szinten, úgyhogy elég erősen kellett elvonatkoztatnom, de szerencsére az író az első visszaemlékezős sztorinál gyorsan és zökkenőmentesen meg is ugrotta ezt. A visszaemlékezések fontos részei a könyvnek egyébként. A három fejezetből álló műben fontosak a visszatekintések, de sajnos én néha elvesztettem a fonalat az egyes részek között, nehéz volt figyelni, mi játszódik a jelenben és mi csak egy emlék.

****

ÉRTÉKELÉS: 5/4

Sok szereplős regény a Suszter, szabó, baka, kém és az álnevek, visszatekintések, időugrások meg maga az egész kémkedés, árulás és az ügyek lebonyolítása okozott sok visszaolvasgatott percet, ezért is haladtam a vártnál lassabban a könyvvel. Így vesztett az izgalmából, ami bevallom kicsit zavart is. Picit csalódott is voltam, mert jóval több veszélyes sztorit, izgalmas üldözést vártam, de néha csak szöszmötölést kaptam. A könyv feléig úgy gondoltam, hogy ez megint nem fog három csillagnál többet kapni, aztán rájöttem, hogy ez nem a szokványos kémsztori és nem is ez volt a lényeg itt. A ki, kicsoda, mit és miért csinált? kérdések persze fontosak ebben a könyvben, de sokkal inkább azzal nyerte el a 4 pontot, hogy emberközelibb és (szerintem) valósabb képet adott a kémek világáról.

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak és persze Lobo-nak a segítséget!

Kiadó: Agave
Oldalszám: 315

A könyvből készült film Budapest nevezetességeivel és fantasztikus színészgárdával január 26-tól látható a mozikban. Tuti, hogy megnézem, mert nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz a Gary Oldman által alakított Smiley!

- Roppant szigorú nézetei voltak jóról és rosszról ennek a Kolakowskinek. És egyre hajlamosabb vagyok igazat adni neki. A rossz az rossz és kész. Nem a társadalmi körülmények okozzák. És nem az, hogy hátrányos helyzetű az ember vagy drogos, vagy ilyesmi. A gonosz, az egy abszolút elkülöníthető hajtóerő az emberben.

Kik az igazi rosszfiúk? Egy gyilkosságra tényleg lehet mentség? Lehet e politikai kibúvó az elkövetett tettekre? Lehet e ráfogni egy szervezetre, hogy könyörtelen tetteire indokul szolgálhatnak a saját törvényeik?

Az orosz maffia különleges és zárt világába kalauzol John Le Carré könyve, akitől bevallom eddig még semmilyen könyvet nem vettem a kezembe (komoly elmaradásban vagyok tudom, tudom). A könyv elolvasása után azt hiszem hiába a sok kérdés csak egy valami találtam választ a végén: senki sem ítélhető el/meg addig még nem tudjuk mi áll a háttérben.

Az orosz maffia pénzmosóját Gyimát és családját ismerhetjük meg a könyvben, egy angol házaspár (Perry és Gail) szemszögéből, akik egy tengerparti nyaraláson találkoznak velük. A véletlen vagy éppen a sors (vagy a titkosszolgálat) akaratából, pont Gyimába és furcsa családjába botlik a nyaraló pár. Egy teniszmeccsel kezdődik minden, ahol Perry legyűri Gyimát a Permből származó orosz medvét. A történet szinte idilli. Napfény, koktélok, nagy séták, homokos tengerpart meg persze szerelem. Hiába ez a sok szépség, mert Perrynek és Gailnek egyre furcsább dolgok tűnnek fel az orosz család körül a kis meghitt szigeten.

Titokzatos dolgokra derül fény, ahogy közelebb kerül egymáshoz a Gail Perry páros és Gyima családja. Az orosz nem tisztességes módon teremtette elő a család milliárdjait. Az általuk nevelt 2 kislány (Irina, és Kátya) nem a sajátjuk, hanem egy "balesetben" meghalt szintén orosz házaspáré, akiket a maffia sikerrel eltüntetett a föld felszínéről.

A család és Gyima megpróbáltatásai és történetei nagyon érdekes szálak a regényben. A másik vonal a politikai és titkosszolgálati ki-kicsoda részek kicsit untattak sajnos. Jó volt persze betekintést nyerni a Szolgálatba, ahol Luke, Hector, Yvonne dolgozik mint ügynök, vagy kém és információszerző.

A feszültség és a figyelem nálam csak azoknál a részeknél maradtak fenn, ahol Gyimával és családjával foglalkozik Le Carré. Lehet, hogy ezt csak annak tudhatom be, hogy nem vagyok nagy gazdasági, politikai és diplomáciai illetve banki érzékkel megáldott lányka. Ezek a dolgok kicsit vontatottak voltak számomra, de ettől eltekintve A mi emberünk élvezhető regény marad.

Abban pedig biztos vagyok, hogy aki gonosz az gonosz lesz bárhová is kerül. És a gonosz emberek mindenhol ott vannak. Nézhetnek ki tisztességes bankároknak, kedves minisztereknek vagy akár átlagos embernek is. A világ tele van velük és bárhol felbukkanhatnak. Úgy hiszem Gyima nem ítélhető el, mindig próbálta a kiutat keresni és a saját tisztességét nem feladni közben. Nem a gonoszság vezérelte, hanem a kényszer. Számomra nem ő a negatív főszereplője a regénynek, sokkal inkább egy szerethető szegény figura, aki rosszkor volt rossz helyen. Beszippantotta az örvény és nem tud belőle kikecmeregni.

***

ÉRTÉKELÉS: 5/3

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak és persze Lobo-nak a segítségért!