Így csökkentettem 2022-ben a várólistámat

7:45:00 PM


2022-re kevés fogadalmam volt (ezt elolvashatod az évzáró bejegyzésemben), de az egyik, hogy immáron 10.alkalommal részt veszek az Olvasónapló blog által életre hívott várólistacsökkentésben (VCS). Összegyűjtöttem egy listába, hogy milyen könyvekkel csökkentem a várólistámat, melyek azok a regények, amik már régóta csak porosodnak a szekrényemen, és várnak az elolvasásra. 


Az előző évben pont takkra fejezembe a 12 könyv elolvasását, pedig nem bíztam benne, hogy megleszek vele, de végül sikerült. Néhány könyv az előző évek kupacából fel is került idénre is, mert bár akkor is szemet vetettem rájuk, de elolvasni nem sikerült. Idén is próbáltam vegyesen választani a könyveim közül, és a műfajok terén is próbáltam kedvemre valóakat válogatni. 



Nézzük a VCS alaplistámat: 

  • Kristen Kittscher: Paróka az ablakban
  • Amy Harmon: Homokból és hamuból
  • Deborah Harkness: Az élet könyve
  • Blaskó Mária: Kacagó könnyek
  • Christelle Dabos: Visszaverődések viharában
  • Jessie Burton: Múzsa 
  • Kristina Ohlsson: Zombiláz
  • Max Seeck: Boszorkányvadász
  • Nicolas Barreau: Párizs mindig jó ötlet
  • Rob McGibbon: Spice Girls – A siker kulisszatitkai
  • Tersánszky Józsi Jenő: Misi Mókus kalandjai
  • Tasmina Perry: A lánykérés

A Paróka az ablakban Pupillával közös olvasmányunk idén a VCS-s listáinkról. Pár éve már bevett szokás, hogy felteszünk 1-1 közös könyvet, aztán elolvassuk őket. Tavaly a Tükörjárók 3. része került fel így, idén pedig a Paróka az ablakban, és lesz még egy, de erről később. Régóta nálam van ez a kis könyvecske, amit anno még a Főnix kiadó standjánál szereztem be a Könyvfesztiválon vagy Könyvhéten, és idén végre elolvastam. Kedves kis ifjúsági regény volt, de semmi maradandó. Mivel gyerekregény nem volt félelmetes, de ez nem is baj. Két kotnyeles barátnő története ez, amiben van természtesen nyomozás, és egy eltűnt iskolapszichológus is. 

Az élet könyvével kipipáltam egy újabb boszorkányos könyvet, ráadásul folytattam Mindszentek sorozatot. Mivel 2022 első olvasmánya volt ez a regény, így A boszorkányok elveszett könyvének újabb évadával volt mit összehasonlítani. Míg a könyv egy hosszú és érdekes folytatása volt a regénynek, addig a sorozat halvány lenyomata volt Matthew Clairmont a vámpír, és Diana Bishop a boszorkány szerelmi / időutazós történetének. Most a jelenben maradtunk és Diana és Matthew kapcsolatának "következményei" álltak az előtörténetben. Szerintem könyvben jól le volt zárva a sztori, de a sorozatot elkapkodva fejezték be. Inkább olvassátok el a könyveket, mielőtt megnézitek a sorit! 

Kristina Ohlsson zombis ifjúsági krimijeiről már sokat hallottam, sokan kedvelik őt, tavaly pedig beszereztem az első részét az ifjúsági könyvsorozatából, amiben gyerekek (kamaszok) és zombik a főszereplők. Gyorsan olvasható regény volt a Zombiláz, de annyira nem hozott lázba, hogy rögtön rávessem magam a folytatásra. Csak arra emlékszem a regényből, hogy a nagypapájával élő kislány és osztálytársai felfedezik, hogy egyre több a beteg ember a faluban ahol élnek, és látják is, amint a zombik (fertőzöttek) állatokat esznek. 

A Spice Girls könyvet a nosztalgiafaktor miatt raktam fel, de elég jó élmény volt olvasni arról, hogy hogyan vált popcsapattá Mel B, Mel C, Victoria, Geri, és Emma. Szó volt a könyvben egy magyar lányról is, aki Angliában élt, és eredetileg ő is csatlakozott volna a csapathoz, de végül kihátrált. Szerettem volna megtudni Geri kiválásáról valamit, de ez a könyv nem adta meg az információt. 

Misi Mókust az utcáról mentettem meg, pontosabban egy lomtalanítós konténerből, de bevallom elég fura élmény volt. Gyerekként valahogy ez kimaradt, de Misi Mókus utazásában volt néhány morbid momentum, ami miatt nem tudtam annyira lelkesedni. A rajzok sem tetszettek annyira a kötetben, szóval ez inkább csak kötelező kör volt a részemről. 

Tasmina Perry-től először egy másik könyvét tettem fel a listámra, de nem találtam meg sehol (pedig valahol itt kallódik a lakásban) így felkerült tőle A lánykérés, ami elég megható volt. Egy régi szerelmi történet elevenedett meg benne, ahol a '60-as évek Londonjának báli világába láthatunk bele Georgia szemén keresztül. Jó kis családi titkok lappanganak a könyvben, miközben a jelenben is megismerhetjük a mesélőt, és azt, hogy miért régi vágya eljutni New Yorkba. 



Nézzük az alternatív listámat: 

  • Edith Pattou: Északfi
  • Göthe Salmander: Legendás állatok és megfigyelésük
  • J.D. Barker: Az ötödik áldozat
  • Karen Marie Moning: Iced – Megnyílik az ég
  • Kathryn Taylor: Ahol a szívem rád talál
  • Mary Robinette Kowal: Tünékeny illúziók
  • Pásztohy András: A kisegér, aki majdnem hős lett
  • Rene Denfeld: Hol vagy, Madison Culver?
  • Tudor Hushpush: A kviddics évszázadai
  • Viktor E. Frankl: Az élet értelméről
  • Sarah Addison Allen: Az első fagy
  • Máté Angi: Mamó

A Legendás állatok és megfigyelésük és A kviddics évszázadai című kis könyvecskék egy kicsit megúszós választások volt, de a tavalyi évben is jó volt egy kicsit visszatérni a Harry Potter könyvek világába a mágiás könyvvel, és ezekkel sem volt másként. A Legendás állatok jobban tetszett, mint a Kviddics évszázadai, de azt hiszem ez érthető. Sok-sok képpel illusztrált kötetek ezek, amik elmesélik a Harry Potter specifikus világának legfontosabb dolgait a kviddicsről (kialakulása, csapatok, szabályok stb), és a különleges állatokról. Utóbbi egy kis állathatározó, jó volt feleleveníteni a Göethe-s filmekben megjelent állatok legfontosabb tudnivalóit. 

Alig vártam, hogy folytassam J.D. Barker sorozatát,  azaz a 4MGY sorozatot. Az ötödik áldozatban nem csalódtam, izgalmas volt, és csavaros, és szerencsére van még egy rész belőle. 

Kathryn Taylor Ahol a szívem rád talál című könyve annyira megtetszett néhány éve egy akción, hogy muszáj volt megvegyem, de persze azóta sem került rá sor. Idén a VCS-nek köszönhetően elolvastam, de eléggé szirupos volt. Az összetört remeteként az erdőben élő férfi találkozik egy lerobbant kiránduló nővel sztori eléggé sablonos, mint egy Hallmark film, de mégis olvastatta magát. Néha kell ilyen szerelmes semmiség, de teljesen kiszámítható volt a sztori, úgyhogy sokat ne várjatok tőle. 

Rene Denfeld Hol vagy, Madison Culver? című könyve szintén közös olvasmányom volt Pupillával, de ő hangoskönyvben hallgatta meg (itt írt róla) , én pedig olvastam. Egy izgalmas lélektani krimit vártam a könyvről és az is lett a végeredmény. Sajnos sok szörnyűség történt a regényben, szóval inkább erős idegrendszerű és edzett olvasóknak ajánlom, de mégis nagyon különleges élmény volt. Az elveszett, traumatizált gyerek/gyerekek története különleges kapcsolódott össze a jelenben és a múltban, és különleges voltak megírva az egyes nézőpontok, amik között az eltűnt kislányét olvasni volt a legfájóbb. 

A Mamót tavaly szereztem be egy adományboltban, igazi kincs ez a kis könyvecske, mert sehol sem kapható, és ódákat zengenek róla a molyon, úgyhogy régóta kíváncsi voltam rá. Nem csalódtam, mert Máté Angi különleges nyelvezete igazi csemege volt, amit színesítettek a könyvben felbukkanó képek. Mamó egy fura szűkszavú asszony, aki lánya unokáját neveli, és ő mesél a nagymamával történt életéről. Szegénységről, nélkülözésről, gyermeki tettekről vidéki sajátosságokról ízes nyelvezetben mesél a szerző a rövidke novellában. Ha tehetitek szerezzétek be, mert különleges élmény. 

Szép kis kompániával jelentkeztem 2022-ben nem? 


Sok olyan könyvre nem jutott időm, amit szerettem volna elolvasni, de terveztem, így néhányat átvittem a következő évre, de arról majd egy másik posztban. 

Fura látni, hogy mindkét listáról 6-6 könyvet olvastam el, (nem volt tudatos) de voltak benne jó élmények, úgyhogy ez megint egy jó kis kör volt! Az idei jelvényemet már meg is kaptam, mert december 15-re elolvastam Misi Mókust. 

A régebbi VCS-s posztjaimat itt találjátok: 

Még van időd gyorsan leadni az Olvasónapló blogon a jelentkezésedet, ha esetleg te is belevágnál! Hajrá mindenkinek a jövő évihez! 

Ezeket is olvasd el

1 komment

  1. Na most jutottam el ide, jó kis hangulatos kupackák, gratula a teljesítéshez, és hát úgy örülök, hogy voltak közös könyveink! :)
    Misi Mókust sajnálom külön is, azt hittem az jó kis bónusz lesz, de kár, hogy nem tetszett annyira.

    ReplyDelete

Subscribe