Könyvsorozatok bűvöletében - avagy én vagyok a legmazochistább könyvsorozatrajongó

8:00:00 AM


Az ehavi témázás körben azt járjuk körbe, hogy mennyire kell-e ütemterv egy könyvsorozat vagy szerzői életmű végigolvasásához. Kell szünet az egyes kötetek között? Jöhet egy szerzőtől egymás után minden könyve, ha beleszeretünk az író stílusába, vagy kell a szünet? Elmesélem, hogy én hogyan viszonyulok a könyvsorozatokhoz de előbb jöjjön egy vallomás a címre utalva.


A lány aki képes éveket várni egy-egy sorozat befejezésére


Igen, ez a lány bizony én vagyok. Vannak olyan könyvmolyok, akik azonnal lecsapják egy-egy általuk kedvelt sorozat utolsó részét, hogy azonnal megtudják, hogy mi történt a végén, és vagyok én, aki képes éveket várni arra, hogy egy-egy sorozat végére jusson. De tényleg! Életemben eddig két sorozat volt, amit a megjelenés napján (sőt néha még előbb is) olvastam és azonnal akartam tudni a végét. Ez az egyik a Harry Potter sorozat volt, a másik pedig a Twilight. 

Bár a Harry Potter sorozatról esett már szó a blogon, de én a negyedik könyvig kölcsönkérve olvastam, aztán az ötödik, hatodik és a hetedik könyveket megjelenés napján szereztem be, és azonnal belekezdtem az olvasásukba, hogy semmiről se maradjak le. Emlékszem a hetedik kötet megjelent már angolul és több magyar HP fan oldal elkezdte lefordítani a fejezeteket, úgyhogy én is úgy olvastam a részeket, mert nem bírtam kivárni a magyar megjelenést. Sőt! Volt, hogy felleltem angolul fejezeteket a neten, és egyenként szóról-szóra estem neki fordítgatni, mert nulla, azaz nulla szókincsem volt angolból, hiszen akkoriban németet tanultam erősen. Igen, azt hiszem ezt hívják rajongásnak. Nagyon frusztrált voltam, ha nem tudtam volna meg, hogy hogyan ér véget a könyv, és nem volt ez másként a Twilight kapcsán se. 

Amikor rákattantam a vámpíros történetre talán az első két rész jelent meg, így volt lehetőségem várni a harmadikat, és persze a negyediket, úgyhogy nagyon jó időszak volt. Persze közben emlékszem, hogy belekezdtem más hasonló sorozatokban (Fekete Tőr Testvérisége, True Blood), de ezek közül egyik sem kötött le, és végül ezeket be sem fejeztem. Emlékszem még a kis kiegészítő kötetet (Bree Tanner rövid élete) úgy vártam, hogy kiültem a gangra és csekkoltam percenként az utcát, hogy jön-e a futár a könyvvel mert házhoz rendeltem, hogy azonnal a megjelenés napján olvassam. És tudjátok mi történt? Tök mérges voltam, hogy hozzánk csak 17 órakor jutott el a futár, más meg már addigra kiolvasta a könyvet :D Jó, ez nem világ vége, de nah! 

Viszont azóta nagyon sok víz lefolyt a Dunán, és én is kicsit lehiggadtam. Bevallom az utóbbi időkben nem sok olyan sorozat volt, aminek a befejezését vártam volna. Nah jó, Böszörményi Gyula Ambrózy báró sorozatának harmadik részénék függővégénél kapartam a falat, hogy hogyan érhet így véget, és azonnal akartam a folytatást, így amikor lehetőségem volt a folytatást hamarabb elolvasni, mint maga a megjelenés, akkor annak azért nagyon örültem.

De mire fel a mazochizmus? Miért várok éveket arra, hogy befejezzek egy könyvsorozatot? 


Azt hiszem nincs konkrét oka, egyszerűen olyan türelemmel rendelkezem (általában) mint Buddha. De tényleg! Egyáltalán nincsenek álmatlan éjszakáim, mert nem tudom meg rögtön, hogy hogyan folytatódott az XY történet és mi lett Z és W szerelmével, vagy ki halt végül a végén, vagy lesz-e még több gyilkosság, megszületik-e a gyerekük, túléli-e az a bizonyos valaki a következő részt. Szóval nekem megéri várni arra, hogy évente csak egy-egy könyvet olvasok el egy-egy szerző életművéből és sorozatából (K.M.Moning, Dennis Lehane, J.D.Barker, Stephen King, Gail Carriger például). 

2015-ben olvastam el Moning Tündérkrónikák sorozatának első részét, ami hiába végtelenül izgalmas, mégis évente egy-egy részt olvasok el belőle, mert a sorozat folytatását a Corleonis kiadó befejezte, és hiába jelentek meg angolul a folytatások, a fordításokról semmi hír, de még a könyv jogairól sem. Szóval nem sietek a sorozattal, mert nincs hová. Gail Carriger Napernyő Protektorátusának első részét még megjelenéskor olvastam, és hiába szerettem simán vártam vele 6 évet, hogy beszerezzem a folytatásokat, hogy majd szépen a következő évek alatt kiolvassam. 




A sorozatok folytatását egyébként sokszor pont a kiadók fúrják meg, hiszen nem igazán sietnek a folytatások lefordításával, vagy közben félbehagyják a sorozatokat (például 5 részből csak 2 jelenik meg magyarul stb.stb.) így bennem olvasóban is sok félelem van egy-egy sorozattal kapcsolatban. Belekezdjek? Ne kezdjek? Ha belekezdek, akkor mennyi idő mire lefordítják a már megjelent részeket? Tényleg éveket kell várjak a fordításra? Kitartanak az olvasók, hogy legyen értelme kiadni a többi részt? És ha a többi rész nem lesz jó és beleunok? Fektessek bele egy félbehagyott sorozatba pénzt? Megannyi kérdés, ami ilyenkor beugrik. Bennetek nincsenek ilyen félelmek? 

A könyvsorozatok és én 


Nem tartom magam fanatikus könyvsorozatrajongónak, olvasok sok stand alone könyvet is, de ha így visszatekintek az előző évek olvasmányaira, azért sorozatokból bőven akadt. Nem vagyok a túlzottan hosszú sorozatok híve, beérem egy laza trilógiával, de az sem zavar, ha 5-6 részt kell elolvasni egy történetfolyamból, mert ha tetszik az első néhány rész, akkor a többi is érdekelni kezd. De természetesen én aztán tudok várni a befejezésre.

Nem tudom hogy melyik volt a leghosszabb könyvsorozat, amit olvastam, de talán a Szent Johanna Gimi a maga 8 részével? Azt hiszem a Harry Potter és a Geek Girl sorozat 7 része szerintem a dobogós helyen van. Moning Tündérkrónikája is az utolsó (6.) résznél tart, ami még megjelent magyarul, és ezt hamarosan olvasni is fogom. Tinikoromban a Bad Girl (Gossip Girl sorozat könyvalapja) tartott lázban 7 rész erejéig, most pedig a Bridgerton család sorozat második részénél tartok, de utóbbival sem sietek. Ha folytatják a sorozatot és érkezik 3. évad, majd előtte elolvasom a 3. könyvet talán valamikor. Jó, hogy ezek ott vannak talonban és amikor kedvem van hozzájuk, és újra aktuálisak valami miatt (felkerülnek a várólistacsökkentésre, esetleg film/sorozat készül belőlük) akkor elő tudom venni őket. 

Viszont sok olyan sorozat van, amit az érdeklődés hiányában nem folytattam, mert egyszerűen elvesztettem az érdeklődésémet iránytuk. Nem olvastam el a Párválasztó sorozat utolsó 2 kötetét, nem folytattam még az Úr Sötét Anyagai sorozatot (csak az Északi fényt olvastam el, de azt többször is gyerekkoromban), abbahagytam a Modern boszorkány sorozatot, Meg Cabot Airheadjét sem olvastam el, de Darren Shan vámpíros sorozatát sem erőltettem az utóbbi időben. A.O.Esther sorozatát sem vittem végig, Abbi Glines, Ally Carter és Alyson Noel gagyi vámpíros könyveit is néhány rész után feladtam. Persze ez tök normális szerintem, vannak rossz sorozatok, gagyi sorozatok, és sorozatok, amik érdeklődés hiányában elhalnak. Egyik-másik örökre elkaszálva marad, ám vannak még menthető darabok azért! 

Múltkori posztomban szó esett a skandináv krimikről - Harry Hole (Jo Nesbo) sorozatáról, vagy éppen Erik Axl Sund trilógiájáról, ahol szintén csak az első kötetig jutottam. Nem bánom egyiket sem, mert így van időm még végigmenni ezeken a könyveken, és ezeken a szerzőkön, ha kedvet kapok hozzájuk majd a jövőben. Rájuk nem mondtam még azt, hogy no way, csak eltároltam őket a polcon a szebb időkre, amikor nem fog zavarni az északi depressziós vergődés. (After covid 2025-ben mondjuk!)  

Visszajövök értetek - szól a felirat a gifen - és ez mennyire igaz rám is és a sorozat folytatásokra 


Szerzői életművek: nyugdíjaskori terveim


Az élet túlzottan rövid ahhoz, hogy mindig lekössem magam egy-egy szerző könyveivel, legyen szó konkrét könyvsorozatával, vagy éppen műveivel. Nem igazán hiszek a darálásban, nem tudok egymás után egy sorozat 3-4-5 vagy akár több részét egymás után elolvasni, nekem akárcsak a tévés sorozatok esetében, itt is kell a szünet. Kell a könyvek között más típusú könyveket beiktatni. Ha csak egy írótól olvasok, akkor megcsömörlök. Megunom, mert csak azt látom a történetekben, hogy hasonlítanak. Ez is ugyanolyan volt, mint az előző kötet nem? Ok, más szereplőkkel, de a hangulat, a stílus, a benyomások, a fordulatok, a szóhasználat, de még a történet hosszúsága is hasonló sokszor egy-egy kötet esetében. Nem, nekem a darálás nem játszik. Én inkább mazochista vagyok és szépen lassan haladok egy-egy sorozattal. 

De hát nem hülyeség ennyit kihagyni egy-egy rész között? Elfelejted már, hogy mi volt az előző kötetben nem? - szól a jogos kérdés, ami az a válaszom: 

Ha elfelejtem, hogy mi volt az előző részben, az pont annak a bizonyítéka, hogy ezt a sorozatot bizony hagyni kell a francba! 

Ha nem tudom felidézni az előző részeket, és mindig el kell olvassam az előző részeket újra és újra, hogy fel tudjam idézni, hogy ott hogyan ért véget, akkor nem éri meg azt a sorozatot folytatni. Legalábbis nekem ez a hitvallásom, és nincs is ezzel baj. Lehet hogy később még visszatérek rá, de az is lehet, hogy megválok a könyv részeitől, hogy boldogítson mást. Tudjátok mi a jó ebben? Hogy annyi lehetőségünk van! Szóval én nem ragaszkodom megrögzötten a sorozatokhoz, van pár hosszú, hosszú sorozat a listámon, és amikor a hangulatom azt hozza, akkor elolvasok egy-egy részt és ennyi. 




Ugyanígy vagyok a szerzői életművekkel is. Most nagyon viszket a tenyerem, hogy elolvassak mint ami J.D.Barker mert imádtam a Negyedik majom izgalmát, de inkább várok még a sorozat folytatásával, mert nem akarom egyben befalni, mert akkor megunom, és másként fogom látni mind a szerzőt, mind magát az egész sorozatot. Dennis Lehane esetében csináltam ezt, hogy megvettem a Kenzie-Gennaro sorozat köteteit, aztán évente egyet olvastam el belőlük, és mivel nagyon megszerettem az író stílusát minden regényét megvettem aztán az elmúlt évek alatt szépen lassan mindent elolvastam belőle kb. Még hátra van egy kötet (Mystic River) és egy antológia amiben szerepel a szerző, de hát ráérek nem? Ha már az új könyve annyira nem győzött meg, így legalább maradt még néhány régi szerzemény a listámon, ami segíthet igazítani azon a bizonyos csorbán. Hasonlóan Kinghez, vagy a fiához Joe Hillhez, akiktől olvastam egy-két könyvet, de még nem mindent, így egy-egy csalódás után még felhúzhatják magukat a többi regényükkel. 

És hát hová sietnék? Remélem még sokáig olvashatok, úgyhogy vár rám addig még végtelen mennyiségű King könyv, vagy Nesbo kötet, esetleg Phillip Pullmann, de végig olvashatom Leiner Laura az SZJG óta megjelent összes kötetet nem? 

Szóval így olvasok én sorozatokat és szerzői életműveket. Csak szépen lassan haladva, a végletekig kínozva magam azzal, hogy azon gondolkozom, hogy vajon hogyan folytatódhat majd a sorozat következő része egy nagy cliffhanger után????????? És higyjétek el nekem, elképesztően más érzés belekezdeni egy régóta vágyott és halogatott regény újabb részébe, mint ha egyben elfogyasztottam volna egymás után a részeket. Persze senki sem akarok rábeszélni erre a technikára, mert néha én is érzem, hogy agyzsibbasztó lehet, de hát nekem valahogy bejött az elmúlt évek alatt. Sokkal jobban megbecsülök egy-egy folytatást, ha úgy veszem le a polcról, hogy tudom, hogy már kivárta a sorát, és kiérdemelte, hogy a több száz könyvem közül most éppen erre vetettem szemet :) 


Ti hogy olvastok sorozatokat és szerzői életműveket? Jöhet a darálás, vagy ti is szépen komótosan haladtok? Van még olyan mazochista ember én? Kezeket fel! Kommentelni ér! 


Ezeket is olvasd el

5 komment

  1. Sorozatokba az utóbbi években én is félve kezdek bele, és a legtöbbször könyvtárból hozom ki, hogy ne legyek bukta. Ha meg tetszik megveszem és a folytatásokat is - legutóbb a A tél jegyeseivel voltam így, gyanútlanul próba szerencse alapon hazavittem a gyerekkönyvtárból, erre úgy behúzott, hogy néhány héttel később a könyvesboltban, (majdnem) teljes áron megvettem a 2. részt :D
    Ez tényleg igaz, hogy ha nem emlékszel a sorozat első részére, akkor felejtős nagyjából - mert ha tetszett a részletek úgyis megmaradnak :))

    ReplyDelete
    Replies
    1. Igen, a könyvtár tök jó erre, de nekem most ez nem játszik, bár én régen se jártam sokat. Viszont sokszor volt már olyan sorozat, hogy az első részt megvettem, nem tetszett, aztán továbbadtam így nem pazaroltam a pénzemet a többi részre :) Tényleg felesleges, nem vagyok megrögzött, hogy minden sorozatot végig kell olvasni, a tévében sem nézem végig, ha nem tetszik néhány rész után.

      Delete
  2. Tényleg picit mazochista vagy, de amúgy értem az előnyeit is ennek, meg hát tulajdonképpen hasonlóan csinálom én a szerzői életművekkel, csak a sorozatokkal nem annyira. :)
    A Bree Tannerről eszembe jutott, hogy én a HP6-ot rendeltem elő angolul amikor megjelent, és TOTÁL csalódott voltam, hogy hát ezt mégse hozták ki hétvégén? Ezért elgaloppoztunk a könyvesboltba, és megvettem gyorsan, hétfőn pedig érkezett a másik... Így van abból két példányom is :D (igaz, különbözőek :))

    A felső kép is saját, a kávéfőzővel? Tök hangulatos! :)

    ReplyDelete
  3. Ha olyan sorozatról van szó, amit imádok, és kb. bele vagyok bolondulva, akkor én is képes vagyok ennyit várni, de pl. a trilógiákat nem szoktam úgy széthúzni. :) Általában a kezdő kötet dönti el, hogy érdemes-e tartalékolni, mert jó lesz később is, amolyan kellemes szórakozásnak, vagy pedig nem bírok vele várni, és azonnal tudnom kell, hogy mi lesz a folytatásban. Bár ez utóbbi a ritkább eset. :)

    Nahát, a HP-ra én is rá voltam gyógyulva, mondjuk kalózfordítás olvasására nem vetemedtem. :D Mi Apával kb. versenyt csináltunk abból, hogy ki olvassa ki előbb. Aztán meg jól kibeszéltük az élményeinket, és együtt néztük meg a filmeket is. :)

    ReplyDelete
  4. Oh tök jó ez a kiadói oldalról való megközelítésed, valóban azért a magyar kiadók is alaposan be tudják manapság paráztazni előre az olvasót, hogy mi lesz a sorozat sorsa a későbbiekben idehaza. És persze kiadói oldalról is meg tudom érteni a dolgot, mert hát hosszútávú befektetés ez nekik, ugyanakkor meg pont a sorozatok azok, amik lehet nem is feltétlen a megjelenéskor (főleg ha reklámja alig volt) hanem mondjuk évekkel később vonzák be az olvasókat, akik meg már azért nem kezdenek bele, mert a kiadó feladta a 2.résznél a megjelentetést. Nekem Jasper Fforde sorozata, a Jane Eyre eset ilyen, pedig külfödön nagy sikere van. Szerintem idehaza nem volt meg a megfelelő reklám hozzá vagy csak ennyire más a hazai olvasók ízlése?

    ReplyDelete

Subscribe