Meik Wiking - Az emlékteremtés művészete

10:51:00 PM


A Kossuth Kiadó munkájának hála idén újabb Meik Wiking kötettel gazdagodhatnak a nagysikerű Hygge és Lykke könyvek kedvelői: a dán boldogságkutató ezúttal az emlékek fontosságára és milyenségére koncentrálva alkotta meg az idei szezon tökéletes takaróba burkolózva melegedős, teát szürcsölős olvasmányát. Ennek örvendezvén tíz bloggerünk döntött úgy, hogy egy turné keretein belül maga is nyomába ered az emlékeknek, úgyhogy tartsatok velünk extrahosszú turnénkon, és a végén akár a kötet egy példányával is gazdagabbak lehettek!

Meik Wiking - Az emlékteremtés művészete

Kiadó

Kossuth Kiadó, 2019

Oldalszám

288

Fordító

Nagy Boldizsár

Önálló kötet

.

Fülszöveg

"Némelyik ​nap csak úgy tovatűnik anélkül, hogy bármi nyomot hagyna, de vannak olyan napok, amelyekre egész életünkben emlékszünk. Emlékszel az első csókra? A legfinomabb ételre, amit valaha kóstoltál? Vagy a frissen nyírt fű illatára egy verőfényes nyári napon? Ha valami ingerli az érzékszerveinket, ha igába fogjuk az első élmények erejét, ha tudatosítjuk magunkban érzéseinket és érzelmeinket, valószínűleg sikerül megőrizni a boldog emlékeket. De milyen összetevők alkotják ezeket a boldog emlékeket? Miért van az, hogy egy dallam, egy illat, egy íz vissza tud minket röpíteni valamihez, amiről azt hisszük, rég elfelejtettük? Meg lehet tanulni, hogyan alkossunk boldog emlékeket, és hogyan őrizzük meg ezeket mindörökre? A boldogságkutatás eredményeit felhasználva Meik Wiking erre tanítja meg olvasóit. Adatok és naplók, interjúk és globális felmérések, tanulmányok és pszichológiai kísérletek eredményeire támaszkodva ez a könyv megmutatja, hogyan készíthetünk tökéletes pillanatokat, olyanokat, amelyekre életünk végéig emlékezni fogunk. Olyanokat, amelyek átformálják énünket."


Van élet a Hyggén túl


Az első könyv, amit Meik Wikingtől olvastam a Hygge volt tavasszal. Emlékszem, hogy már az új lakásban laktunk néhány napja, és a villamoson kezdtem bele egy munkaindulós reggelemen a Hygge című könyvbe. Nagyon álmos voltam, nehezen tudtam nyitva tartani a szemem, de már fújt a a tavaszi szél, vékony kabát volt rajtam, sál és nagyon vágytam egy kávéra. De aztán a könyv eléggé magával ragadott, és kicsit csalódott voltam, hogy le kell szálljak, mert olvastam volna tovább. Hogy miért emlékszem ennyire élénken erre az élményre? Mert jó érzéssel töltött el. Hogy belesimulhattam egy érdekes könyvbe, ami tele volt csodás képekkel, és érdekes élményt adott, ráadásul sok új információt is megtudtam a dánokról. Valahogy akkoriban úgy hittem, hogy eme csodás könyv a dánok boldogságáról, és a koppenhágai Boldoságkutató Intézetről egy szőke hosszú hajú dán nő műve. Nos, tévedtem! Meik Wiking ugyanis egy férfi, akiről Az emlékteremtés művészete című könyvben sok mindent megtudtam.

Fura dolog egyébként az emlékezés, mert nekem például a Hygge-hez nem konkrét emlékeim tartoznak, csak emlékfoszlányok és érzések, míg más dolgokhoz konkrétabb eseményeket tudok csatolni. Igazából az emlékezés, és az emlékeink nagyon szubjektív dolgok. Még lehet erről tárgyilagos is mesélni, és ezt teszi Meik Wiking könyve is, aminek témája rögtön megfogott már az elején. Nekem fontosak az emlékek, imádok nosztalgiázni és szeretek az emlékeimben elmerülni. A jókban és a rosszakban is egyarányt. Mert az ember élete nem csak jó emlékekből áll, hanem kellemetlenekből, és kifejezetten rosszakból is. Ahogy Az emlékteremtés művészetéből ki is derül, azokra az emlékekre sokkal élénkebben emlékszünk, amikhez valami rossz kapcsolható. És tényleg így van, ugyanis tartottam a Twitteren egy kis kutatást (itt elolvashatjátok a válaszokat). Megkérdeztem az engem követő embereket, hogy mik voltak az első emlékeik, és hány évesek voltak, amikor átélték őket. Nagyjából 70 válasz érkezett és nagyon sok érdekes dolgot írtak az emberek.

A legtöbben 2 és 3 éves korukban szerezték az első emléküket, mások még korábban, de igazából ezek nem annyira emlékek voltak, hanem inkább bevillanó képek, ízek, szagok, hangok vagy illatok. Sokan kedves gyerekkori emlékeket írtak, ízeket, élményeket, és rokonokról meséltek, nagyon érdekes érzés volt olvasni, hogy kinél mi volt az első emlék. Én is leírtam egyébként az én emlékeimet, amik között van jó (izgalmas) és fájdalmas is.

Egyébként Meik Wiking pontosan leírja a könyvében is, hogy ahhoz, hogy egy emlék hosszú időn keresztül megragadjon bennünk és ne felejtsük el, sokszor több érzékünkre is kell hogy hasson egyszerre. Az író említ olyan trükköket és technikákat is, amivel jobban meg tudjuk őrizni az emlékeinket, ezek nagyon egyszerű és tényleg használható dolgok. Sajnos sokan a rossz emlékeinket őrizzük meg elsőnek, ez nem is csoda, hiszen az agyunk ezt tárolja el. Megjegyezzük a fájdalmat, a kényelmetlenséget, a szégyenérzetet, és erre maga a szerző is sok példát hoz.

Tetszett a könyvben, hogy Meik Wiking (aki nem egy szőke dán nő, hanem egy férfi) a saját életéről is nagyon információ morzsát megoszt. Az ő emlékein keresztül vezet át minket a különböző emlékmegőrző technikákon és a szárazabb tudnivalókat könnyebben megjegyezhetővé teszi.

Az emlékezéshez nem emlék,
hanem szeretet kell,
S akit szeretünk,
Azt nem feledjük el.

Ez a Shakespeare-nek tulajdonított idézet teljesen jól bemutatja azt, amit én magam gondolok az emlékezésről, és arról, hogy kik azok, akiket nem felejtek el az életben, illetve igyekszem a boldog pillanatokat megőrizni. Nem egyszerű. A rohanó világban, amikor annyi minden elvonja a figyelmünket a telefonunktól elkezdve a laptopunkig, a tévéig, a rádióig, a plakátokon át. Megyünk az utcán és mindenhol ingerek érnek, a nap végén szinte azt sem tudjuk elmondani, hogy mit ettünk ebédre. Pedig a memóriánk képes arra, hogy feldolgozza az emlékeinket, akár legyen szó a napi dolgokról, vagy arról, hogy mi történet velünk egy hete, egy hónapja, egy éve, vagy éppen 20 éve. Emlékezni fontos. A jó emlékeket meg kell őrizni, de ahhoz, hogy ne illanjanak el ezek, ahhoz kell néhány technika. Mert ezen is lehet javítani és nem kell nagy dolgokra gondolni. Apró kis trükköket mutat Meik Wiking, és mindezt nagyon olvasmányosan, és nagyon viccesen teszi.

Részlet a könyvből (fotó: Meik Wiking Twitter) 


Értékelés: 5/5



Ez a könyv tökéletes kikapcsolóds volt a sötét és esős őszi/téli napokon. Meik Wiking a fontos és tényszerű tudnivalók (mint például, hogy mi az a hippokampusz krampusz vagy reminiszcenciakiugrás és sok-sok kutatás % -os kiértékelése) mellett olyan kis boldogságbonbonokat is elszórt a saját és ismerősei életéből, amik szívmelengetőek vagy éppen nagyon viccesek voltak. Nem fogom elfelejteni, hogy milyen különlegesen indult az egyik munkahelyén az első napja, amikor egy hatalmas kutyakakába lépett, amit nem vett észre, és azzal járkálta össze a szépen szőnyegezett helyet, ahol éppen akkor kezdett. Sikerült bemutatkoznia, mert ez az akkori szégyenletes eset beleégett ez emberekbe. Ahogy az az interjújra is, ahol a dán pornót emlegetette, de ezt csak egy rossz kiejtés miatt adódott ilyen furán. Egy szó mint száz, Meik Wiking egy nagyon szórakoztató pasas, akik tud saját magán nevetni, és nem fél hogy ezek az emlékei elvesznének, mert ahogy leírja őket, és továbbadja nekünk olvasóknak a gondolataiban jobban megmaradnak.

Sok különleges tény is helyet kapott a könyvben, de egyáltalán nem lett száraz ettől, teljesen olvasmányos az egész kötet, ráadásul a 8 fejezet mindegyikéből elleshetünk egy-egy technikát ahhoz, hogy mi is jobban emlékezzünk. Nyilván nincs köztük formabontó újdonság (jelen kell lenni, rögzíteni kell az emlékeket, előhívni azokat, továbbmesélni őket, kiemelni őket a többi közül stb..) és a javasolt technikák némelyike nem hatott újdonság erejével, de ez nem volt le semmit szerintem a könyvből. Az emlékteremtés művészetének a lényege, hogy könnyen és gyorsan megérthető legyen belőle a téma, ehhez pedig kicsit egyszerűsíteni kell a dolgokat.

fotó: Unsplash


A képek újfent csodásak ebben a kötetben is (akárcsak a Hyggében, vagy Wiking több könyvében), de a könyvben szereplő piktogramok, grafikonok, vagy éppen felsorolások is jól sikerültek. Nagyon jó érzés volt belefeledkezni ebbe a könyvbe, amit szívből ajánlok, ha szeretsz nosztalgiázni, és ha úgy érzed, hogy kifolynak a kezeid közül az emlékek. Meik Wiking Az emlékteremtés művészete című könyvével megtanít arra, hogy jobban figyelj a környezetedre, és jobban raktározd el magadba azok a pillanatokat, amiket nem szeretnél elfelejteni.

Én már jó pár éve figyelek az emlékeimre, és ebben segít néhány online app (Timehop, Instagram emlékezés része), de nagyon jól tettem, hogy ezt a könyvet is elolvastam, mert csak plusz információkhoz jutottam.
Vedd meg most!
Szerezd be a könyvet 20%-os kedvezménnyel.

Nyereményjáték


Meik Wiking legújabb kötete az emlékekre, ezek megőrzésére és teremtésére koncentrál, ezért ezennel blogturnénkon is rendhagyó feladatokkal készülünk számotokra, továbbgondolva kissé Az emlékteremtés művészetének témáját. Nem lesznek cseles feladványok, sem képek, sem elrejtett betűk vagy idézetek - nem, ezúttal arra kérünk Benneteket, hogy osszatok meg velünk egy-egy szeletet az emlékeitekből: minden állomáson találhattok majd egy emlékekkel kapcsolatos kérdést, a feladatotok csupán annyit, hogy egy-két szóban válaszoljatok! A turné végén egy szerencsés gazdagabb lehet a könyv egy példányával!

Az én feladatom:

Írj egy helyszínt, amihez boldog emléked kötődik!


(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A turnéban résztvevő bloggerek


12.03. Flora the Sweaterist
12.05. Never Let Me Go
12.07. Zakkant olvas
12.09. Olvasónapló
12.13. Csak olvass
12.14. Spirit Bliss Sárga könyves út
12.15. Szofisztikált macska
12.17. Könyv és Más
12.19. Nem félünk a könyvektől
12.21. Readinspo

Kövess a Facebookon, és az Instagramon a több tartalomért 👈💗 Csatlakozz a #mutimitolvasol csoportomhoz, és mutasd meg te is, hogy mit olvasol éppen! 

Ezeket is olvasd el

0 komment

Subscribe