Távozz tőlem Sátán! Avagy könyves témák, amiktől menekülök és ódzkodom #témázás

8:00:00 AM

Újabb témázós kör indult, amiben ezúttal azt vessézzük ki, hogy mik azok a témák, amiket nem vagyunk hajlandóak elolvasni, és inkább tartózkodunk tőlük. Egészen elgondolkodtató ez a téma, mert én eléggé durva könyveket is elolvasom, de van azért néhány olyan dolog, amiről inkább nem olvasom, lehet akármennyire is jó az adott könyv, van bennem egy ellenszenv. Nektek van ilyen témátók? Íme az én vallomásom:



A mostani téma a "Távozz tőlem! - könyves témák, amiktől menekülünk, félelmeink, amikről nem akarunk olvasni" címet kapta, és már előzőleg kicsit beszélgettünk róla. Én akkor bevallottam, hogy nekem elég nehéz lesz ez a téma, mert én nagyjából mindenevő vagyok. Nem riasztanak el a kemény témák, sőt! Direkt keresem őket. Szeretem feszegetni a komfortzónám, és a rizikós, vagy rázós könyveket is bátran bevállalom, maximum okoznak néhány álmatlan éjszakát, egy kis gyomorforgást, és sokat derpegek róla mindenkinek, hogy milyen rossz/gusztustalan vagy éppen mennyire fájó volt olvasni. Úgy gondolom, hogy ezeket a könyveket is el kell olvasni, de teljesen megértem, hogy valaki ódzkodik egy-egy témától. Mert hát ki szeretne állatkínzásról olvasni? Ki szeretne arról olvasni, hogy valakit durván megerőszakolnak? Vagy a náci haláltáborokban elveszedett krónikái sem szívderítő téma, de beszélhetnénk azokról a könyvekről is, amikben kisgyerekek szenvednek.

Az én szívem sincs ám kőből! 


Szögezzük le az elején, hogy nem vagyok szívtelen, nagyon felkavarnak engem is a fenti témák, és ez még csak a jéghegy csúcsa, ami előkerülhet a könyves témák közül. Engem is nagyon megérintenek a durva részek, főleg érzelmi szinten. Én simán bőgök a tömegközlekedésen, vonaton és nem fogom vissza magam ha úgy van. Többször volt már ott szipogtam magamba roskadva egy-egy könyv felett, erre odajöttek és megkérdezték, hogy mi a baj? Mutattam a könyvet és mondtam, hogy csak azon akadtam ki, amit olvastam. Igen, rengetegszer kiakadok én is olvasás közben, de mégis hajt valami vágy azért, hogy átlépjem a saját ingerküszöbömet, és újabb és újabb könyveket szerezzek be, amik egy-egy sokak által utált, vagy éppen nem kedvelt témák közül kerül ki. Így ahelyett, hogy azokról írnék, amiket nem szeretem (mert ilyenből kevés van, de azért a bejegyzés végén említek ilyet is), inkább arról írok, hogy milyen témák azok, amiket tudom, hogy mások utálnak, vagy mások félretesznek, de én bátran belevágok.

Holokauszt témájú könyvek




Erről már külön poszt volt a blogon temakatikus ajánló, vagy miért olvasom holokausztról szóló könyveket? címmel, így ezt a témát újra nem érintem túl sokáig. Valamiért nagyon érdekel ez a nehéz téma, sok ilyen jellegű könyvet olvastam már, és tervezek is még néhányat. Tudom, hogy nagyon sokan ezt a témát elvetik, mert nem bírják nézni/olvasni az emberek szenvedést/szenvedéséről és nagyon megértem ezt. Nekem nincsen se családi, se semmilyen kapcsolatom ezzel, de mégis fontosnak érzem, hogy olvassunk ezekről és tudjunk a történelem sötét korszakáról, mert amíg vannak könyvek, akkor ezek az emlékek tovább élnek bennünk.

Betegségről, haldokló emberekről szóló könyvek


Legutóbbi ilyen élményem a Csernobili ima című könyv, ami nagyon sok ponton érintette ezt a témát. Maga a sorozat is zseniális, és nagyon fájdalmas élmény volt, nagyon sokan nem tudták például végignézni a 3. részt, amiben rengeteg kórházas jelenet volt a sugárfertőzött haldoklókról. Szörnyű volt nézni  és erről olvasni is. De valamiért mégis sok ilyen könyvet olvastam már. A Csillagainkban a hiba, a Két lépés távolság (erről nemrég a filmet is láttam) tipikusan ilyen könyvek. Mindegyiken úgy folyt a könnyem többször is, hogy azt hittem sosem lesz vége, de mégis végigküzdöttem magam, aztán egy kicsit meggyászoltam magamban minden szereplőt. Hasonló történet volt a Mielőtt megismertelek, a Minden, minden, Oh, boy! Amikor ezt olvasod én már nem leszek, Amíg élek, Éjjeli napfény, Életrevalók, Élni akarok!, A világ legszebb mosolya, Csodácska, A Remény kalózai, Súlyos, Halálgyár,

Nemi erőszak, szexuális erőszak, családon belüli erőszak


Ez sem kellemes téma, és bár direkt nem keresem ezt a témát, de azért futottam már bele néhány ilyenbe. Callie, Kayden és a véletlen, Loveclub, Hadd mondjam el..., Hideg nyomon (és még legalább egy tucat skandináv krimi!).



Egyébként már erről is volt egy poszt: Miért olvasunk durva erőszakkal foglalkozó könyveket, amik kicsinálják a lelkünket?

Pedofília, gyerekbántalmazás


Sajnos újabb tabu téma, amiről már sajnos sokat olvastam. A legdurvább élményem talán a Szellemlány Torey Hayden kötet volt. Ott gyerekek ellen követték el ezeket a szörnyű bűnöket, és nagyon megviselt a regény. Azóta sem tudtam újra elolvasni, de talán jobb is. Igaz már 10 éve olvastam, de még a mai napig élénken él bennem, hogy mennyi szörnyűség volt abban a regényben....Viszont ha nem szeretnétek ezekről a témákról olvasni, akkor kerüld le a Nabokov - Lolita, Erik Axl Sund - Bomlás, Karin Slaughter - Sebek, Alissa Nutting - Tampa, Nicholas Jones Gorlin - Pedofíling, Sophie Andrews - A megsebzett című könyveket. Egyébként ha már ez a téma, akkor én nagyon szeretném elolvasni az új Péterfy-Novák Éva Apád előtt ne vetkőzz című könyvet, mert azt mondják, hogy nagyon jó, de egyben nagyon nyomasztó is.

LMBTQ (Leszbikusok, Melegek, Biszexuálisok, Transzneműek, Queer) 



Sokan nem szeretnek azonos neműek szerelméről olvasni, mert "jaj hát az olyan gusztustalan". Nekik üzenem így júniusban a PRIDE hónapjában, hogy helló, 2019 van, az elfogadásnak el kéne már jutni abba a fázisba, hogy nem verünk meg két csókolózó lányt a buszon véresre, illetve nem dobáljuk tojással a Pride résztvevőit. Nekem külön tantárgyam volt a főiskolán LMBTQ címmel, ahol az elfogadásról tanultunk, és ennek kommunikációjáról. Bár szerencsére nekem nem kellett tanítani semmit sem, így talán ezért is van, hogy engem egyáltalán nem zavar az, ha két férfi szerelméről, vagy éppen két nő szerelméről olvasom egy könyvben. Miért lenne ez baj? Edukálni kéne az embereket az elfogadásra, egyébként is a szerelem az szerelem, mindegy, hogy milyen nemű emberek között jön létre. Fogadjuk már el ezt könyörgöm!



A kedvenc LMBTQ könyveim: A tetovált lány, Nap nap után, Simon és a homo sapiens lobbi, Oh boy! , Will és will, Szívből színből igazán, Soha nincs vége,  Túl szép, Trevor, Kezdjetek el élni! Nagyon logikátlan barátság.

Horror, vérengzés, kegyetlen bűnügyek


Most mondjam, hogy az egyik kedvenc témám? Hát igen! Pedig a skandináv krimikben általában van vérfertőző kapcsolat, nemi erőszak, esetleg pedofília (vagy az összes együtt...) rengeteg depressziós karakter, és persze végtelen mennyiségű hideg, és sötétség. Mégis néha kifejezetten jó elmerülni ezekben a történetekben, mert nagyon jól ábrázolják a skandináv szerzők az emberi gyarlóságot. Az egyik kedvencem Jo Nesbo, Erik Axl Sund, de említhetném Dennis Lehane-t is.

Zombik és járványok, amik elpusztítják az emberiséget


IMÁDOM a zombis könyveket! Keresem is ezeket a történeteket, és vonz a téma. Valahogy érdekes ez a téma, mert a zombik nagyon sok félék lehetnek. Minden történetben más és más tulajdonságaik vannak. Vannak, ahol viszonylag okosak, vannak ahol el lehet előlük futni, van ahol szinte öntudatra ébrednek, és érzéseik lesznek. A zombik nem csak agyakat és egyéb emberi szerveket evő lények, hanem különleges fantáziaalak, amikhez gyakran nyúlnak az írók is. A kedvenc zombis regényeim: Word War Z, Kiéhezettek, Red Hill, Feed, Zombitúlélőkönyv, Feed, Eleven testek,


És hogy mitől ver a víz a könyves fronton? 


Nem sok olyan téma van, amivel ki lehet kergetni a világból, de néhány azért akad. A nagyon ezoterikus és vallásos történetektől viszont kifutok a világból. Egyszerűen nekem már sok az olyan könyv, ahol folyamatosan angyalokkal kommunikálnak, horoszkópokból olvasnak, és a vonzás törvényét emlegetik. Egy időben szerettem Paolo Coelho műveit, de ma már ha fizetnének sem olvasnám el egyik regényét sem. Nem érdekel, és végtelenül untat ez a téma. A vallással ugyanígy vagyok, mindenkiét elfogadom, de köszönöm nem szeretnék belemerülni egyikbe sem túlzottan.

A sportokkal/sportolással foglalkozó könyvek. Szeretek sportolni, szeretek néha sportközvetítéseket nézni. Szeretem a focit, a kosárlabdát, a röplabdát, a futást, a birkózást, a boxot és a Forma1-et is, de csak bizonyos szintig. Erről olvasni viszont szörnyűségesen unalmas. Lehet akármennyire is tehetséges sportoló az illető az ilyen életrajz + sport könyvektől mentsen meg az Isten. Egyetlen egy ilyet olvastam el, az David Beckham életéről szólt és akkor elhatároztam, hogy csak nagyon-nagyon-nagyon indokolt esetben teszem meg ezt újra. (Azóta se tettem)



A hardcore tudományos (fizika, kémia, biológiai) esetleg túlzottan történelmi témájú száraz könyvektől is a hideg futkos a hátaim. Néhányszor megpróbálkozom egy-egy ilyennel, de nagyjából az 5. oldalnál bealszom rajtuk és sosem fejezem be őket. Imádom az adatokat, és az évszámokkal sincs bajom, de ha egy oldalon 58 szerepel különböző nevekkel, helyszínekkel és egyéb olyan kifejezetésekkel, amikhez az Értelmező Kéziszótárhoz kell nyúlnom az a könyv nem nekem való. Szerencsére nem kell semmilyen kutatási anyagokat olvasnom, sem olyan tankönyveket, amik mondjuk a szakmámhoz kellenek, így ezek ha tehetem elkerülöm.

Igyekszem kerülni a faék egyszerűségű bugyuta szerelmi történeteket is, aka Romána-Júlia kötetek szintjén mozgó regények. Szerencsére ezeket azért fel lehet ismerni már néha a kiadóból, és a szerző nevéből (általában jól csengő külföldi nevek mögé bújtatott magyar szerzőkről van szó). Ezektől igyekszem tartózkodni, mindenkinek jobb így :)

És ha már szakmai könyvek, kivagyok azoktól a könyvektől, amiket egy emailes feliratkozás után küldenek az önjelölt marketing / SEO / közösségi média guruk. Az egy kis motivációval megspékelt vevőszerző, emailmarketinggel, vagy éppen Instagram vevőszerzéssel foglalkozó kiadványok (és az erre a módszerekre épülő fesztiválok, amik rendszerint a Lurdy házban kötnek ki) a vesszőparipáim. Mármint csak úgy, hogy mindig bosszankodok rajtuk, és nagy ívben elkerülöm. Egyrészt nem tudnak újat mondani (ez nem beképzeltség), másrészt kóklerságnak tartom az összes ilyen szerzőt, gurut. Ha jót akarok akkor nem ezekből tanultok!

Kihagytam valamit? Hiába gondolkozom, hogy mire mondanék kapásból nemet, nem jut eszembe több.

Ha nektek van utált, nem kedvelt könyves kategóriátok, akkor jöhetnek kommentben! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki mitől tartja távol magát! 


A többiek is témáztak ám: Dóri, Reea, Nita, Sister, Nikkincs, PuPilla,
Utóvéd (később csatlakozók)

Kövess a Facebookon, és az Instagramon a több tartalomért 👈💗 Csatlakozz a #mutimitolvasol csoportomhoz, és mutasd meg te is, hogy mit olvasol éppen! 

Ezeket is olvasd el

9 komment

  1. Érdekes volt látni, hogy neked pont azok a témák jönnek be, amiket a többségünk kerül. De ez jó, mert mersz kilépni a komfortzónádból, és én is igyekszem lépéseket tenni felé (pl.: Csernobili ima, Apád előtt ne vetkőzz várós nálam is). Ezért (is) szeretek nálad olvasgatni, mert sokszor találok olyat, aminek lehet hogy nem olvastam volna utána.
    A került témáiddal egyetértek (csak volt amit kifelejtettem a saját posztomból).

    ReplyDelete
    Replies
    1. Tök jó, hogy tudsz inspirálódni az olvasmányaimból, remélem hogy nem szörnyű élményként gondolsz vissza rájuk, még akkor is, ha kicsit keményebb egy-egy könyv. Mindjárt elolvasom, hogy nálad mik a kerülendő témák, mert biztos, hogy nekem is beugrik majd egy-két kifelejtett nem kedvelt téma :D

      Delete
  2. Azt hiszem, néha nincs is jobb, mint bőgni egy jót. Ha feszült vagyok, megvan az a könyvem, amin garantáltan tudok sírni, és ez jót tesz a lelkemnek. :) Ráadásul hozzád hasonlóan nyilvánosan, buszon, vonaton, villamoson és metrón is profi vagyok benne. :D

    Pár könyvet feltettél most a listámra, köszönöm! :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Óh akkor mi sírósok tartsunk össze! De amúgy tényleg jó néha bőgni kicsit, mert teljesen jól le lehet vezetni így a feszkót. Örülök, ha találtál leendő olvasnivalót a listámban, amiről én azt hittem, hogy majd mindenkit taszítani fog, ahogy a témák javarésze is taszít. De jó ha nem :D

      Delete
    2. Számomra nincsenek taszító témák, csak nem megfelelő pillanatok az olvasásra.
      Jap! A sírás felszabadító ereje csodálatos. Csak a szemeim nem annyira utána, de minden nem lehet tökéletes ;)

      Delete
  3. Szerintem végülis jól csinálod nagyon, akár tudatos ez, akár nem, de tulajdonképpen mindenfélének kiteszed magad, és utána feldolgozod valahogy, mert beszélsz róla, elpanaszkodod, és közben szépen helyére kerül. Meg le is vezeted a sírással - egyébként én is tudok sírni az ilyen részeken, és néha kell is, hogy valami jól fejbekólintson, de nekem azért van néhány téma, amivel kapcsolatban nem vágyok erre. A holokausztos könyvek engem is érdekelnek, szörnyű, de nagyon jól feldolgozható és nagyon fontos téma ez, mély gondolatisággal, rengeteg fájdalommal. Nem szabad hagyni feledésbe merülni.
    A halált, gyászt sem kerülöm én sem, néha óriási segítséget, támaszt tud nyújtani egy ilyen könyv.
    Tök jól kifordítottad a témát arra nézve, hogy mások mit nem szoktak szeretni olvasni. :))) Szuper volt a rengeteg példa is - kinek mire: vagy várólistára, vagy épp tiltólistára tenni! :D
    Azért örülök, hogy a végén kijött pár na neeee jellegű téma is nálad is. Az önjelölt marketingszakértőket és megmondóembereket én is kerülöm, pfujj, és a sportről sem olvasok szívesen, nem kedvelem.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Nem tudatos, de valóban így csinálom. Hogy kiteszem magam mindenféle könyves élménynek, aztán van róla legalább foglalmam, hogy ilyenkor mi is a teendő, vagy mit érdemes csinálni. Nyilván nem adják meg erre a választ a könyvek, de könnyebb feldolgozni a témát, ha már előzőleg olvastál róla valamit, vagy ha ott szembesülsz vele, amikor már megtörtént (veled, vagy mással stb.) A marketingszakértőkről eszembe jutott, hogy azt videón sem vagyok képes nézni, és mindig ilyenekbe futok a YT-on reklámokban, és már annyira unom, hogy nem igaz. Instán ugyanaz. Meg FB-on is. Ezek mintha tudnák, hogy herótom van ezektől a paprikajancsiktól erre az arcomba tolják.

      Delete
  4. Én is szeretek nehezebb témákról olvasni, csak ahhoz nekem olyan lelki állapot kell, amikor nem húz az adott könyv még mélyebbre.
    Tök érdekes, hogy te ilyen szempontból közelítetted meg a témát, nagyon tetszett. :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Köszi Nita! Igen, a keményebb témákhoz kell egy magabiztos érzelmi menedék és lelkiállapot, ahová el tudsz bújni/menekülni, ha nagyon beüt a könyv. Nyilván én sem jókedvemből olvasom ezeket, hogy aztán elbasszák a kedvemet, de szükségem van arra, hogy megtudjam, megismerjem ezeknek az aspektusát is. És ha van hová menekülni a történetek után és nem tudok magamba fordulni az külön jó. Ez sok lelki edzést igényel ám, évek óta csinálom, de vannak könyvek, amik így is kicsinálnak.

      Delete

Subscribe